„Ha a fiatal nők így viszonyulnak a férfiakhoz, akkor egyáltalán nem meglepő, hogy inkább nem is randiznak” – írja az UnHerd magazinban Poppy Sowerby.

Mint arról a Metazin is beszámolt, a Z-generáció körében recesszióba került a szex.  A fejlett országok fiataljai később kezdenek el nemi életet élni, kevesebb partnerük van, és összességében is kevesebbet szexelnek, mint a korábbi nemzedékek. Hiába a szabados kultúra és a népszerű randiappok, egyre több a kényszerszingli.

A jelenségért egyebek között a fiatal férfiak körében terjedő macsóságkultuszt szokás okolni. Mint azt a Netflix népszerű dokumentumfilmje bemutatja, a toxikus maszkulinitás különböző irányzataihoz tartozó férfiak a szerintük túlzottan elnőisedett társadalom ellen lázadnak. Úgy érzik, hogy a feminizmus hatására a férfiakat hátrányos megkülönböztetés éri. A nőket alacsonyabb rendűnek tekintik, alárendelt szerepet szánnak nekik, már ha egyáltalán akarnak velük kapcsolatot (sokan nőgyűlöletükben teljesen elzárkóznak a nőktől).

Sowerby arra figyelmeztet, hogy a nők körében viszont terjed a férfiakkal szembeni bizalmatlanság. Egyre több a radikális feminista nő, aki minden férfit potenciális erőszaktevőnek tekint. Egy friss felmérés szerint a fiatal brit nők 21 százaléka így vélekedik a férfiakról (a férfiak körében a nőkkel szembeni hasonlóan negatív véleményt megfogalmazók aránya csak 7 százalék). Hasonlóan a nőgyűlölő férfiakhoz, ők is legfeljebb eszköznek használják a másik nemet, már ha egyáltalán szóba állnak férfiakkal.

Az egymást egyszerre veszélyesnek tekintő és lenéző két fél radikálisait nemcsak a nemi szerepek megítélésével kapcsolatos kérdések állítják szembe egymással. A toxikus maszkulinitás bűvkörében élő frusztrált fiatal férfiak előszeretettel szavaznak radikális jobboldali pártokra, azt remélve, hogy ők majd megfékezik a társadalom elnőiesedését és a férfiakat sújtó állítólagos hátrányos megkülönböztetést. A férfiellenes radikális feminizmus támogatói mindeközben egyre inkább a radikjális baloldal értékei mögött sorakoznak fel. A két tábor egyre inkább homlokegyenest ellentétes álláspontot képvisel minden fontos politikai kérdésben a globális felmelegedéstől kezdve a gázai háborúig. A fiatal nők és férfiak közötti egyre mélyebb politikai szakadék pedig ezekben a radikális csoportokban csak tovább erősíti a másik nem iránti ellenérzéseket.