„Gutenberg nélkül aligha terjedt volna el a protestantizmus. Tim Berners-Lee és az internet más úttörői nélkül pedig nagyon másként festenének korunk vallási tekintetben független fiataljai” – olvassuk a National Review-ban Patrick T. Brown recenzióját Tara Isabella Burton Különös rítusok. Az Isten nélküli világ új vallásai című könyvéről.

A nyugati világban, még Amerikában is, egyre csökken a vallást aktívan gyakorlók aránya. Mindez azonban korántsem jelenti, hogy az emberek lemondtak a spirituális és transzcendentális igényekről. Mint mások között Robert Putnam is rámutatott néhány éve, az amerikaiak egyre szabadabban vegyítik és gyakran politikai nézeteikhez igazítják a különböző vallások téziseit.

Burton könyvében arra világít rá, hogy az életnek értelmet adó spirituális nézetek „remixe” nemcsak a hagyományos vallásokból táplálkozik. A szekularizáció és az individualizmus következtében a ma embere az élet értelmének keresése közben lényegében bármit felhasználhat transzcendens világépének kialakításához. És – mint már Émile Durkheim is rámutatott – a világnézet és az identitás megkonstruálása egyúttal közösségalkotó folyamat. Az internet világában a leginkább banális elfoglaltság vagy hóbort is alkalmas rá, hogy valláspótlékként funkcionáljon: értelmet adjon mindennapjainknak és közösséget teremtsen. Burton értelmezésében a megszállott sportrajongók, a wellness-őrültek és a transzhumanizmus hívei is kvázivallásos közösséget alkotnak. Csakúgy, mint a hipszter városi fiatalok, akik életmódjukat egy tágabb világnézet részének tekintik.

A legnépszerűbb valláspótlékok az identitáspolitikai közösségek – írja Burton kapcsán Brown. Ezek ugyanis ráadásul erős morális elkötelezettséget is teremtenek. Olyan narratívákat, amelyek helyettesítik a hagyományos vallási eszkatológiát, és megfellebbezhetetlen erkölcsi normák követését írják elő. Burton szerint ilyen valláspótlék például a harcos klímavédelem. De ide tartozik a wokeness, vagyis a baloldali haladó faji éberség eszmerendszere is. A wokeness vallása abban is a vallásokra hasonlít, hogy bűntudatot kelt követőiben, miközben egyúttal az erkölcsi felsőbbrendűség és a kiválasztottság érzését támasztja bennük. Minden bizonnyal ez magyarázza, hogy az aktivisták fellépése a próféták magabiztosságát és a hittérítők harcosságát idézi. Burton az identitáspolitikai valláspótlékok közé sorolja a posztkeresztény jobboldali macsó nacionalizmust is. Kitér rá, hogy bár tartalmuk ellenétes, a bal- és a jobboldali identitáspolitikák funkciója és rituáléi nagyon hasonlók.

Brown biztosra veszi, hogy Burton könyve bestseller lesz. Hiszen jobb- és baloldali olvasók, a kapitalizmusellenesek és a világ miden bajáért az internetet okolók egyaránt találnak benne muníciót a maguk rögeszméinek megerősítésére.