„A Coviddal kapcsolatos téves információk azért terjedhetnek, mert az amerikaiak nagyon gyengék matekból” – írja James Surowiecki a Washington Postban.
Az elmúlt év során sokan próbálták megfejteni az oltásellenesség okait. A koronavírus-pandémia előtti kutatások kimutatták, hogy az oltásellenesek aránya ott magasabb, ahol alacsony az államba és az elitbe vetett bizalom, és hasonló trendek figyelhetők meg a Covid oltakozási hajlandóság esetében: a kormánnyal szembeni bizalom jobban meghatározza az oltakozási hajlandóságot, mint a mellékhatásoktól való félelem. Mindez azonban aligha magyarázza az országok közötti eltéréseket (egyebek között például azt, hogy miért rendkívül magas Oroszország mellett az Egyesült Államokban, Németországban és más fejlett országokban is az oltásellenzők aránya, miközben Indiában, Chilében szinte alig akadnak szkeptikusok). Az oltakozási hajlandóságban szerepe van a vagyoni helyzetnek, az életkornak és az iskolázottságnak is – az alacsonyan képzettek általában elutasítóbbak, mint a diplomások, viszont a leginkább oltásellenes csoport a doktori végzettséggel rendelkezőké. A vallási nézeteknek is van némi szerepük, de sokkal kisebb, mint a politikai hovatartozásnak, Amerikában a megbetegedések és az áldozatok aránya ott magasabb, ahol sok a jobboldali Trump-szavazó.
Surowiecki utal rá, hogy az internetnek is nagy szerepe van az oltásellenesség terjedésében. Egyes felmérések szerint minél inkább a közösségi médiából tájékozódik valaki, annál valószínűbb, hogy elutasítja az oltást. Hiába próbálják a nagyobb szolgáltatók (egyebek között a Google és a Facebook is) megfékezni az alaptalan összeesküvés-elméletek terjedését, ha egyszer szárnyra kaptak, nem lehet kiirtani őket, sőt, a cenzúra csak megerősíti a konteo-híveket gyanújukban.
De legalább ilyen nagy szerepe van az oltásellenesség terjedésében az alapvető matematikai ismeretek hiányának – teszi hozzá Surowiecki. A pandémia rácáfolni látszik ama optimista feltevésre, miszerint az átlagember elég jól meg tudja ítélni a kockázatokat, és képes racionális döntést hozni, feltéve, hogy megbízik az elé tárt számokban és tényekben. Mint arról a Metazin is beszámolt, az egyetemi alapképzésre beiratkozó amerikai fiatalok harmadának felzárkóztató foglalkozásra kell járnia szövegértésből és matematikából, mivel alapvető aritmetikai és szövegértési problémákkal küzdenek. A bölcsészek és a társadalomtudósok körében ráadásul divat is a természettudományos tudatlanság. Surowiecki további statisztikákat idéz, amelyek szerint az amerikai felnőttek matematikai ismereteinek szintje az egyik legalacsonyabb a fejlett világban: hatvan százalékuk az egyszerűbb, két lépcsős számításokat sem érti. Márpedig ez elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy értelmezni tudják az alapvető koronavírus-statisztikákat. Például annak megértéséhez is, hogy a kórházban ápolt oltottak aránya önmagában nem jelent semmit, hanem csak az átoltottság arányával összevetve értelmezhető. Surowiecki az oklahomai statisztikát említi példaként, amely szerint az államban kórházi ellátásra szoruló idős Covid-fertőzötteknek 30 százaléka oltott. Ebből sokan le is vonják azt a következtetést, hogy az oltatlanok kockázata alig kétszerese az oltottakénak. Holott figyelembe kellene venni, hogy az összes idősnek 83 százaléka oltott, ami alapján világos, hogy az oltatlanok kórházba kerülésének kockázata 11-szeres.
Aki az ilyen viszonylag egyszerű arányszámítást nem képes elvégezni, azt az egyéb statisztikák is félrevezetik – jegyzi meg Surowiecki. Az oltásellenesek például előszeretettel idézik Izraelt, ahol a magas átoltottság ellenére is több a fertőzött, mint számos alacsonyan átoltott amerikai államban. Igen ám, csakhogy Izraelben rengeteget tesztelnek, így számos tünetmentes beteget is azonosítanak. Arról nem is beszélve, hogy a bonyolultabb adatokat, például az oltások vagy a tesztek hatékonysági mutatóit a hamis pozitivitást és egyebeket még az alapvető számítási készségekkel bírók sem mindig értik.
A tudatlanság ellen nehéz tenni, de azért a hiteles tájékoztatás talán enyhíthetne az oltásellenességen – teszi hozzá Surowiecki. Ehhez elengedhetetlen, hogy a mértékadó média ne közöljön ostobaságokat. Surowiecki felidézi, hogy a CNN egy cikke például tévesen azt állította, hogy a 90 százalékos vakcinahatékonyság azt jelenti, hogy az oltottak 10 százaléka valószínűleg meg fog fertőződni (a szám valójában azt fejezi ki, hogy az oltottaknak 90 százalékkal kevesebb az esélye a megfertőződésre, mint az oltatlanoknak). A helyes tálalás is legalább ilyen fontos. Vermontban például az esetek megugrásakor célszerűbb lett volna a százalékarányos növekedésről beszámolni, mint az esetszámokról, vagyis 10 000 százalékos növekedésről beszélni, és nem arról, hogy napi 300-ra nőtt a beazonosított fertőzöttek száma.
Cikke végén Surowiecki kitér rá, hogy a hatóságoknak is nagy a felelőssége. Ahhoz, hogy nőjön a bizalom az oltással szemben, fontos lenne, hogy az illetékesek közérthető, de egyúttal részletes és pontos adatokat közöljenek. Surowiecki utal rá, hogy a közölt statisztikák viszont sokszor többet ártanak, mint használnak: olyan zavarosak, hogy utat nyitnak az oltásellenes félreértelmezéseknek.