Névtelen gyűlöletkeltés

2022. augusztus 28.
Névtelen gyűlöletkeltés

Időről-időre előkerül a javaslat, miszerint az internet pöcegödrének sötét bugyraiban fortyogó gyűlölködést csak úgy lehetne lecsapolni, ha a hozzászólók nem maradhatnának névtelenek. A szkeptikusok szerint ez a módszer aligha lenne hatékony. A gyűlöletkeltők ugyanis büszkén, névvel vállalják nézeteiket.

„Sokak szerint az internetes névtelenség nagy segítség a közérdekű bejelentők és mások számára. Pedig az anonimitás előnyeinél sokkal súlyosabbak a károk, amelyeket a névtelenségbe burkolódzók okoznak” – írja Simon Jenkins a Guardianben.

Az online szólásszabadság határaival kapcsolatos viták szinte egykorúak magával az internettel. A többség abban talán egyetért, hogy a szólásszabadságnak is vannak korlátai: a szólás szabadsága nem terjed ki a hitelrontás, a rágalmazás, a zaklatás, a fenyegetés és az uszítás eseteire. Jenkins a Salman Rushdie elleni merénylet és a készülő brit online biztonsági törvény kapcsán tárgyalja a kérdést. Az előbbiből ő is azt a következtetést vonja le, hogy a szavak – ez esetben a fatva és a gyilkosságra való felszólítás – súlyos kárt okozhatnak, és ezért a szólás szabadsága nem lehet feltétlen, önmagában vett érték.

Az online tartalmakra vonatkozó törvényjavaslatot viszont túlbuzgó, kártékony próbálkozásnak tartja. Egyrészt azt kifogásolja, hogy a toryk által beterjesztett javaslat a munkáspárti kormányok hagyományát folytatva kitágítja az online gyűlöletkeltés és az izgatás fogalmát. Jenkins különösen bizarrnak tartja, hogy a javaslat értelmében az internetszolgáltatók a „jogszerű, ám káros” megnyilvánulások ellen is kötelesek lennének fellépni. Biztos benne, hogy (amint más esetek is tanúsítják) az ilyen előírás cenzúrához fog vezetni.

Jenkins úgy látja, hogy a szólásszabadság legitim szabályozása és a cenzúra között nincs éles határ. Ahhoz azonban, hogy bármilyen észszerű szabályozás születhessen, fel kellene számolni az online anonimitást. Nem elég ugyanis, ha a tartalomszolgáltatókat felelősség terheli az oldalaikon nyilvánosságra hozott tartalmakért. Jenkins úgy véli, hogy az internet sötét bugyrainak megtisztításához elengedhetetlen lenne, hogy minden megszólaló a nevével vállaljon felelősséget kijelentéseinek tartalmáért.

Jenkins felvetése korántsem egyedi. Mint arról a Metazin is beszámolt, már sokszor előkerültek hasonló javaslatok, és számos tekintélyes jogász, illetve internetguru is támogatta őket.

Amiből persze nem következik, hogy ez lenne a csodaszer. Kathrin Passig a Frankfurter Rundschauban pótcselekvésnek tartja az internetes felhasználók nevesítésének ötletét, amelyet korábban kereszténydemokrata, majd szociáldemokrata és szabad demokrata politikusok is felvetettek már, sőt, a Google is megpróbált (sikertelenül) bevezetni. Passig szerint nem is lenne sok értelme a dolognak. Egy kutatást idéz, amelyből kiderül, hogy a saját nevüket vállalók rendszerint még agresszívabbak és szélsőségesebbek is, mint a névtelen felhasználók. Hasonló következtetésre jutott Alsó-Szászország online gyűlöletbűncselekmények elleni hatóságának főügyésze is, aki szerint a gyűlölködők és az álhírterjesztők zöme nem is akar névtelen maradni. A Twitter kimutatása szerint a 2021-es labdarúgó EB után rasszista hozzászólások miatt felfüggesztett felhasználók 99 százaléka saját nevét használta. A gyűlöletkeltők azért vállalják a nevüket, mert biztosak a véleményük igazságában, büszkék rá, hogy kiállnak mellette, ezért a névtelenség felszámolása aligha lenne hatékony fegyver az online gyűlöletkeltés ellen – vonja le a következtetést Passig.