„Egykor az atomfegyverek terjedtek, ma a gazdasági fegyverek. És súlyos kihívásokat okoznak az Egyesült Államoknak és más nagyhatalmaknak” – olvassuk a Foreign Affairsben Henry Farrell és Abraham Newman politológusok elemzését.

Az Egyesült Államok nemcsak katonai ütőképességének, hanem technológiai fölényének is köszönheti globális hegemóniáját. A globalizáció hullámát meglovagolva Amerika rendkívüli hatalomra tett szert: a dollár a világkereskedelem benzinje, és Washington uralja az internetet. És egyre inkább visszaél a helyzetével. Farrell és Newman már két éve megjelent könyvükben arra hívták fel a figyelmet, hogy az Egyesült Államok a 2001 szeptember 11-i terrortámadások óta aktívan figyeli az amerikai szervereken keresztül zajló internetes forgalmat és veti be a gazdasági nyomásgyakorlás eszközét geopolitikai riválisaival szemben. Sőt, újabban már szövetségeseit is igyekszik kordában tartani. Trump elnök az első elnöksége alatt is szankciókkal fenyegette az Iránnal kereskedő országokat, köztük az Európai Unió tagállamait. Az újabb Trump-elnökség nyíltan és általánosan él a stratégiai célú kereskedelmi háború eszközeivel.

Igen ám, csakhogy hiába uralja a világkereskedelmet, az Egyesült Államok is kiszolgáltatott helyzetben van – írja Farrell és Newman. Jó példa erre a Kínával szemben indított chip-háború. Washington a félvezetők és a chipek kivitelének tiltásával akarta megékezni a kínai technológiai vállalatok, egyebek között a Huawei globális térnyerését. Peking erre a chipek előállításához szükséges ritkaföldfémek exportjának korlátozásával válaszolt. A szerzők szerint ezzel kikényszerítette, hogy Trump jelentősen csökkentse a kínai termékekre kivetett vámot.

Farrell és Newman szerint az Egyesült Államok globális hegemóniáját kockáztatja azzal, hogy túl gyakran használja technológiai és kereskedelmi fölényét fegyverként. Legfőbb riválisa, Kína máris lépéseket tett, hogy enyhítse kiszolgáltatottságát éspedig az Egyesült Államok receptjét másolva. Saját, szuverén technológiákat igyekszik fejleszteni és a korábbinál is gyorsabban építi kereskedelmi szövetségi hálózatát, függő helyzetbe hozva a szövetség tagországait. Európa is próbálkozik hasonlóval, sőt, akár Kínához is közeledne, hogy csökkentse az Egyesült Államoktól való függését. A politikailag széttagozódott, önálló katonai képességekkel nem rendelkező és energia tekintetében sem önellátó Európai Unió egyelőre azonban nem sokat lépet előre szuverenitásának megteremtése érdekében. Farrell és Newman mindazonáltal úgy véli, hogy hosszú távon még Európa is magára találhat, ami tovább fogja gyengíteni az Egyesült Államok hegemóniáját.