A kínai gazdaság folytatódó növekedésének nem lesz jó vége. A tőzsdei befektető szemével nézve egyértelmű, hogy Kína vezetői kényszerből erőltetik a növekedést, de az ország előbb-utóbb nagy árat fizet érte.

Miközben a napilapok élet-halál harcot vívnak, a sztárújságírók továbbra is mesés fizetéseket kapnak. Egy saját maga szerint is túlfizetett amerikai publicista szerint több szerénységre lenne szükség a sajtó megmentése érdekében.

Daniel Barenboim, az ünnepelt zongoraművész és karmester arab–izraeli zenekara élén a megbékélést hirdeti. A Közel-Keleten van a legkisebb sikere.

Az ausztrál humorista azt tanácsolja a muzulmánoknak, hogy éjjel-nappal, minden szavukkal és tettükkel bizonyítsák, mennyire nem tagjai terrorista csoportoknak. Ha egy pillanatra sem hagyják abba, nem lesz baj.

Az amerikai alkotmány nem véd eléggé az elnöki túlhatalommal szemben. George W. Bush elnök 2001 után veszélyes kalandokba kormányozta Amerikát, de példája nem egyedülálló. A rendszer szinte csábítja az elnököket arra, hogy vészhelyzetet teremtsenek.

Izraelt régóta megosztja a vallás társadalmi szerepe: az ortodoxok teokráciát, a világiak liberális demokráciát szeretnének. A Tel Aviv-i melegbár elleni merénylet arra utal, hogy egyre durvul a kultúrharc a két tábor között.

Jobbra fordult-e a keletnémet munkás sorsa a változásokkal? Többé-kevésbé. De még amelyik elégedett az új élettel, az is hajlamos nosztalgiával gondolni a régi időkre.

Lehet, de neoliberalizmuson Amerikában azt a fordulatot értik, amelynek jegyében a kilencvenes években a demokraták, akárcsak Nagy-Britanniában a Munkáspárt, szakítottak a hagyományos baloldali gazdaságpolitikával.

Azt gondolnánk, hogy az internetre egyszer felkerülő anyagok örökre elérhetők lesznek, a jövő történészeinek nagy örömére. A nemrég megszűnt Rocky Mountain News esete azt mutatja, hogy a digitális tartalmak megőrzése korántsem garantált.

Kétszázhúsz évvel a nagy forradalom után a francia társadalom korántsem mentes az előjogoktól. Márpedig a jogegyenlőség a demokrácia egyik alapja volna.

A januárban beiktatott Barack Obamától sokan várták, hogy szakít a Bush-kormány külpolitikájával. A republikánus stratéga szerint azonban Obama is ugyanazokat az elveket követi, mint elődje – csak éppen szebb szavakba burkolja őket.

Húsz évvel az után, hogy megjósolta a nyugati típusú liberális demokráciák végső győzelmét, Francis Fukuyama úgy véli, Iránban csak az iszlám vallási normákra épülő jogállamiságnak van esélye, és a világi demokrácia csak diktatúrához vezethet.

Azt gondolnánk, hogy a szélsőséges fundamentalisták, akik közül a terroristák is kikerülnek, sajátos lelkialkatú emberek, de ez tévedés. Az átlagemberben is megvannak azok a hajlamok és vélekedések, amelyek bizonyos helyzetekben szélsőségesek közé lökhetik.