Az orosz politológus a világrend felbomlásának jelét látja a földkerekség legkülönbözőbb pontjain fellángoló tiltakozó mozgalmakban. Cikkének címét nem véletlenül kölcsönözte Ortega y Gasset híres 1929-es könyvétől. Kilencven év után, úgy véli, ismét a tudatlan tömegember támad egy rosszul működő rendre. 

Az egyre népszerűbb prediktív rendvédelmi megoldások azzal kecsegtetnek, hogy átláthatóbbá és elfogulatlanabbá teszik a közügyek intézését. A német publicista szerint ez illúzió: az algoritmusokra bízott kormányzás nem átlátható és nem is demokratikus.

Az egyetemi diploma egyre kevesebbet ér a munkaerőpiacon. Pedig az oktatás egyre drágább. Mindenki egyetért abban, hogy a felsőoktatás súlyos válságban van. Abban viszont már nem, hogy a bajokat az elpiacosodás okozza-e, vagy épp ellenkezőleg, a nyakló nélküli támogatások, vagy netán az információhiány.

A globális fenntarthatóság csak akkor valósítható meg, ha gyökeresen átalakítjuk a termelést és a fogyasztást – állítják baloldali szerzők. Némelyik még az újrahasznosítást is kártékonynak tartja. A nagyvállalatok és a fogyasztók megfékezése érdekében drasztikus állami beavatkozást sürgetnek.

Sokan tartanak tőle, hogy a politikai viták annyira eldurvultak, hogy hovatovább polgárháborús helyzet áll elő. Az amerikai publicista szerint eltúlzottak a félelmek. Nem a kemény és indulatos vitáktól kell félteni a demokráciát, hanem attól, hogy a szemben álló elitek kiegyeznek egymással.

Az olasz szociológus egyetért hazájának mérsékelt politikusaival abban, hogy ellenfeleik radikálisok, de azt már nem fogadja el, hogy demokráciaellenesek lennének. Az állam rosszul működik, ezért fordul el a többség az eddig kormányzó mérsékeltektől.

Jobb- és baloldalon egyaránt divatos az egyenlőtlenséget tekinteni a legnagyobb társadalmi problémának. Pedig miközben a jövedelmek közötti különbségek csakugyan nőttek, jelentősen csökkent a szegénységben élők és nélkülözők aránya. Mi magyarázza az egalitárius nosztalgiát?

A tudomány világa több kihívással is küzd. Az amerikai szerző szerint a fontos felfedezések számának csökkenése, az áltudományos sarlatánságok terjedése és a kutatásfinanszírozási problémák egyaránt a tudomány súlyos válságának jelei. Attól tart, hogy az elitválság egy civilizációs átalakulás előjele.

Franciaországban a teljes baloldal ellenzi a képviselőház határozatát, amely ratifikálta a Nemzetközi Holokauszt-Emlékezet Szövetség (IHRA) antiszemitizmus-meghatározását. A bírálók szerint a szöveg büntethetővé teszi Izrael elítélését.

Az ikonoklaszta ismeretterjesztő íróként is ismert angol főrend szerint az emberiségnek sokezer éves története során soha nem volt olyan jó az élete, mint a 2010-es években. A technikai fejlődés eredményeként hatékonyabb és környezetbarátabb a termelés, mint valaha.

Progresszív városi funkcionáriusok a kelet-európai olvasót múlt századi időkre emlékeztető ráolvasással operálnak egészen hétköznapi feladatok intézése közben. Azért amikor a transzszexuális ügy támogatását egyikük a sztriptízig fokozta, az már sok volt.

A magas kultúra egyre inkább elveszíti társadalmi státuszát és politikai jelentőségét. Már nem számít a normák őrzőjének, és a társadalmi rend legitimálásában sincs szerepe. Az új-zélandi irodalmár szerint a bölcsészet és a magas kultúra a szekularizációhoz hasonló civilizációs átalakuláson megy át.

A konzervatív Amerika hagyományosan legerősebb bástyáján belül egyre népszerűbb a társadalmi igazságosság eszméje. A protestáns fundamentalisták azonban továbbra is konzervatív értékeket vallanak.

Algériában jó tíz hónapja zajlik a tiltakozás a hadsereg erejével fenntartott korrupt rezsim ellen, és mit sem csillapodott a decemberi elnökválasztás eredménye láttán. A helyzet emlékeztet a 2011-es egyiptomi eseményekre, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy az algériai katonai elit nem enged a nyomásnak.

A német publicista szerint a jobboldali identitárius mozgalmak számára a baloldali identitáspolitika is ideológiai munícióval szolgál. Az identitáspolitikát felkaroló baloldal is elutasítja a felvilágosodás alapértékeit, mindenekelőtt az individualizmust, és mindkét oldal húzódozik az egyéni jogokat megsértő politikai iszlám kritikájától.

A tekintélyes amerikai pszichológus szerint nem az álhírek jelentik a legnagyobb veszélyt a demokráciára, a fiatalokra azonban rendkívül kártékony hatással vannak. Az online propaganda azok körében fertőz, akik nem rendelkeznek megfelelő történelmi ismeretekkel.

Az ezredfordulós korosztálynak már csaknem fele vallástalan. A vallásosság egyre szorosabb összefüggésben van a politikai hovatartozással, és ez alighanem tovább mélyíti az amúgy is nagy politikai megosztottságot.

Olaszországban az antiliberálisnak tekintett Liga párt ma alighanem abszolút többséget kapna a választáson. A veterán liberális szociológus azonban a határokon túlmutató tényezőkre vezeti vissza az antiliberalizmus erősödését. Arra, hogy a globalista elit és a baloldal elfordult a többségtől.

A német alkotmánybíróság döntése értelmében még a gyilkosokat is megilleti a jog, hogy múltjuk sötét részleteit ne tárják ország-világ elé. Viszont a társadalomnak is jogában áll emlékezni, ezért a felejtés joga nem feltétlen, és nem lenne helyes a múltbeli bűnöket teljesen eltüntetni az internetről.

Az erényesség demonstrálása erkölcsi szempontból egyáltalán nem perverz dolog. Sőt, épp ellenkezőleg, az erény státusszimbólumként való használata az erkölcsösség lényegéhez tartozik.