A progresszívnak nevezett baloldaliak merő jó szándéktól vezettetve mindenütt rasszistákat, homofóbokat és nőgyűlölőket látnak, és alaptalan vádjaikkal veszélyeztetik a nyugati társadalmak belső békéjét. Egyúttal azt az ügyet is, amelyet szolgálni vélnek. 

Az amerikai internetguru álságosnak és arrogánsnak tartja azokat az újságírókat és szerkesztőket, akik a minőségi újságírásra és a demokrácia védelmére hivatkozva ellenállnak a piaci és az olvasói igényeknek. Úgy véli, nem kell a szektás véleményektől félteni a demokráciát.

A tekintélyes baloldali gazdaságtörténész szerint jó tíz éve az okozta a gazdasági válságot, hogy hatalmasra nőtt a globális pénzpiacok jelentősége. Közvetve ez idézte elő a populista pártok előretörését is. A megoldást a jegybankok és az állam szoros együttműködésében látja.

Az egyenjogúság a fejlett világban megvalósult. Az egyelőségért még tenni kell, de a fanatizmus, sőt, a dolgok jószándékú erőltetése is könnyen visszafelé sülhet el.

Jó hír, hogy a tudósok nagy erőkkel kutatják az álhírek pszichológiáját. Rossz hír, hogy egyelőre még nem jöttek rá, miképp lehetne visszaszorítani az álhíreket.

Az elmúlt években drámaian megnőtt a magukat transzneműként azonosító és a nemváltást igénylő kamaszok száma. Különösen a jómódú családokba született lányok körében gyakori a nemi diszfória. Transznemű szervezetek szerint mindez az előítéletek csökkenésével magyarázható. Bírálóik szerint nem ilyen egyszerű a helyzet.

A Demokrata Pártban egyre népszerűbbek az Amerikában radikális baloldalinak nevezett, az európai kontextusban szocialistának számító politikusok. De mennyire jelentenek veszélyt a piacgazdaságra a szocialista eszmék? A neokon és a baloldali publicista erről szögesen ellentétes véleményt fogalmaz meg, ám furcsa módon a jóléti állam erősítését mindketten fontosnak tartják.

A mai baloldal nem tudja megszólítani az egyszerű embereket. Az olasz politológus szerint mióta tarthatatlanná vált egy új, jobb társadalom víziója, a baloldal a progresszívizmust választotta, ami azonban az elit ideológiája.

A liberális politikai filozófus szerint a populista hullám és Donald Trump elnökké választása nem cáfolja a baloldali liberális alapvetést. Éppen ellenkezőleg: a populizmus győzelmének fő oka az, hogy a valóban létező liberalizmus nem sokat ért el a normatív liberalizmus céljaiból.

A Columbia Egyetem svájci professzora védelmébe veszi a nacionalizmust azokkal a vezető európai politikusokkal szemben, akik a mai világra leselkedő legnagyobb veszélyt látják benne. Hibásnak látja a nacionalizmus és a hazafiság szembeállítását is.

A brit libertárius publicista szerint az identitáspolitika elburjánzása miatt patologikus méreteket ölt az áldozatiság kultúrája, ami pedig aláássa a társadalmi együttéléshez szükséges bizalmat. Arról nem is szólva, hogy eltereli a figyelmet a valóban rászorulók bajairól.

A filozófusok évszázadok óta keresik a választ az emberi természet egyik nagy rejtélyére: hogy egyszerre ott van bennünk az erőszakra való hajlam és az együttműködés képessége. Lehet, hogy a választ a bonobó majmokat tanulmányozó etológus találta meg.

A brit politológus szerint a migráció okozta gyors kulturális változások keltette pánik miatt nő a bevándorlásellenesség. Kritikusa szerint a megközelítés leegyszerűsítő: a kevésbé képzettek a bevándorlás gazdasági következményei miatt is joggal aggódnak.

 A francia elnök szerint meg kellene akadályozni, hogy az interneten névtelenül lehessen véleményt mondani. A sárgamellényesek lázongása ugyanis névtelen internetes bejegyzések útján terjedt. Az internet-szakíró a szabadság súlyos korlátozásának tekintené az efféle tilalmat.

Régóta tudjuk, hogy csak akkor fékezhetjük meg az álhírek és az egyoldalú vélemények terjedését, ha nem zárkózunk ideológiai gettóba. Most már tudományos bizonyítékunk is van rá. Már csak az a kérdés, hogyan tegyünk erőszakot magunkon, hogyan kényszerítsük magukat a nem tetsző vélemények meghallgatására.

Miközben a statisztikák szerint a világ békésebb és kevesebb a szenvedés mint korábban, az emberek egyre jobban aggódnak. A félelem és a szorongás a hétköznapjaink részévé vált, ami megmérgezi a normális együttélést, és a zsarnoki politikának kedvez.

Franciaország eddig azt gondolta, ítélkezzen csak az Iszlám Állam francia fegyveresei fölött Irak és Szíria. Most azt tervezi, hogy hazatelepíti őket. Mert mindenekelőtt mégiscsak franciák. Csakhogy van, aki elsősorban terroristának tartja őket.

Nem elég, hogy terjednek az álhírek, a mesterséges intelligencia is egyre kifinomultabb. Mi lesz, ha az interneten írásban társalgó robotprogramok képesek lesznek érdemi párbeszédre? Vajon őket is megilleti majd a szólásszabadság? Akkor is, ha ez a demokratikus nyilvánosságot veszélyezteti?

A neves amerikai liberális agytröszt szerzője szerint a liberálisoknak vissza kell térniük a 19. századi gyökereikhez. Ahelyett, hogy a népet akarnák az elit képére formálni, szembe kell szállniuk az előjogokat élvezők osztályával. A szintén liberális eszmetörténész szerint nem árt, ha közben kidolgoznak a közjóra vonatkozó világos elképzelést is.

A poliamórikus kapcsolatban, vagyis többekkel együtt élő melegjogi aktivista kirekesztéssel, megalkuvással és a neoliberális kapitalizmus kiszolgálásával vádolja a melegházasság mellett kampányoló LMBT mozgalmat.