Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

Pitiáner Nagy Testvér

2009. június 30.

Az amerikai kormányhivatalok egyre több teljesen felesleges adatot gyűjtenek. Egyebek között nyilvántartást vezetnek a protézisek meghibásodásáról, a felhasználatlan postai bélyegekről, és az italautomaták által okozott személyi sérülésekről is.

Mégis féljünk a szélsőjobbtól?

2009. június 28.

A brit kormány a jog erejével lépne fel a rasszista Brit Nemzeti Párt ellen. A liberális publicista szerint ez minden szempontból abszurd eljárás lenne, és csak a szélsőséges párt ismertségét növelné. A valódi megoldás a szólásszabadság korlátozása.

Magánbűnök és közéleti erénycsőszök

2009. június 28.

Az olasz jobboldal fölényes győzelmet aratott a részleges tartományi választásokon, pedig vezérének, Berlusconi miniszterelnöknek botrányos magánéletét a kampányban mindvégig éles támadások érték. A baloldali lap súlyosnak tartja, hogy az erkölcs nem számít.

Hetilap az árral szemben

2009. június 27.

Az elmúlt években a napilapok mellett a hetilapok olvasóinak és hirdetőinek száma is jelentősen csökkent. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a Time és a Newsweek is profilváltásra kényszerült. A régimódi Economist azonban szárnyal. Mi a titka?

Forradalmi és ellenforradalmi internet

2009. június 26.

A választási csalás miatt utcára vonuló iráni ellenzék az internet és a mobiltelefon segítségével szervezi a tiltakozást. De a kormány sem alszik: a modern technika adta lehetőségeket kihasználva igyekszik ellehetetleníteni az ellenzéket.

Összeesküvés-elméletek kora

2009. június 25.

A kellemetlen vagy ellenszenves eseményeket hajlamosak vagyunk valamilyen rejtett rosszindulatú erő mesterkedésének tulajdonítani. Kiváltképp, ha valamilyen politikai tábor elszánt tagjai vagyunk. Hogy melyik oldalon, az mindegy.

Apák a házitündér szerepében

2009. június 24.

A brit publicista apák napja alkalmából arról panaszkodik, hogy a női egyenjogúság elismerésével megszűnt a hagyományos apaszerep: az apák második anyukákká váltak, ami megnehezíti a kamasz fiúk szocializációját.

Válság és antiszemitizmus

2009. június 23.

Az amerikaiak több mint harmada valamilyen mértékben „a zsidókat” hibáztatja a gazdasági válságért. A sajtó jobban tenné, ha nem firtatná egyes bűnelkövetők származását.

Nácik a seregben

2009. június 22.

Szélsőjobboldali fenegyerekek előszeretettel jelentkeznek az amerikai seregbe, és a hivatalos tilalom ellenére fel is veszik őket. Szolgálat közben sem keltenek különösebb megütközést, már csak azért sem, mert gyakran a parancsnokok sem mennek a szomszédba egy kis fajgyűlöletért.

Szövetség a nyugati hegemónia ellen

2009. június 21.

A BRIC-csoport országai, Brazília, Oroszország, India és Kína egyetlen dologban hasonlítanak egymásra: kiszorultak a vezető nagyhatalmak belső köréből, pedig ott volna a helyük. Ha összefognak, többet fognak számítani, mint ma, egyenként.

Vége a recessziónak?

2009. június 20.

A legfrissebb makrogazdasági adatok láttán Amerikát hirtelen hatalmába kerítette a derűlátás. Sokan már a válság végéről beszélnek. Baloldali közgazdászok viszont arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad félbehagyni a pénzügyi szektor reformját.

Sajtómentő szerzői jogi szigorítás

2009. június 20.

A napilapokat nem lehet megmenteni, ha a szerzői jogi szabályozást nem igazítják a digitális évezred viszonyaihoz. A legfontosabb az volna, hogy rövid idézeteket se lehessen mástól engedély nélkül kölcsön venni.

Az új második nem

2009. június 19.

Az amerikai kormány dollármilliókat fordított arra, hogy száműzze a tudományos életből a nőkkel szemben tapasztalható előítéleteket. Újabb felmérésekből kiderült azonban, hogy az egyetemeken nem is éri őket hátrányos megkülönböztetés.

Van-e még értelme az egyetemnek?

2009. június 18.

Az egyetemek szakítanak a klasszikus humán oktatással, ehelyett egyre gyakrabban popzenét és csak politikailag értelmezhető tantárgyakat tanítanak. A konzervatív szerző szerint vissza kellene állítani a hagyományos értékek rangját.

Deficites miniszterelnökök

2009. június 17.

Az obsitos brit diplomata szerint a brit és a japán képviseleti demokrácia válságba jutott. Az olyan állam, amelyben az emberek támogatását elvesztő miniszterelnök nem váltható le, választott diktatúrának tekinthető.

Híd az óceán fölött

2009. június 16.

A közkeletű hiedelem ellenére Amerika nem különbözik oly nagyon Európától. Hacsak azt nem vesszük, hogy a feketék  mekkora súllyal részesednek a nyomorból és a bűnözésből. A bevándorlás azonban Európában is hasonló helyzetet idézhet elő.

Harc a szegénység kultúrája ellen

2009. június 14.

A mexikói kormány szegénység elleni programja feltételekhez kötötte a segélyt: csak azoknak a szülőknek folyósítja, akik iskolába járatják gyerekeiket. Ennek immár egy évtizede. Azóta a modellt több mint harminc állam alkalmazza – köztük fejlett országok is.

Kinek való az egyetem?

2009. június 14.

Az amerikai konzervatív politológus szerint sok tehetségtelen diák megy egyetemre. Mindenki jobban járna, ha a kiemelkedő adottságokkal rendelkezőket vennék fel. Belőlük viszont nem csak kiváló tudóst és szakembert, hanem jó polgárt is kell nevelni.

„Jó ügyvédet és orvost találni meglehetősen könnyű. Jó asztalost, szobafestőt, villanyszerelőt, vízvezeték-szerelőt, kőművest viszont nagyon nehéz” – olvassuk a Wall Street Journal véleményrovatában.

A cikk szerzője Charles Murray, az ikonoklaszta konzervatív politológus. Murray kollégájával, Richard Hernsteinnel közösen írt könyvében már tizenkét éve előállt azzal a véleményével, hogy az intelligenciahányadosok közötti különbségnek genetika okai is vannak, és hogy az intelligencia öröklődik. Ezért azt javasolták, hogy csökkentsék az állami szociális programokat. A szociális támogatások ugyanis főleg a szegényeket segítik, márpedig az ő intelligenciaszintjük Hernstein és Murray szerint általában alacsonyabb. A támogatások – érveltek a szerzők – „nem a megfelelő nőket ösztönzik gyerekvállalásra”. A könyv óriási felzúdulást váltott ki. Sokan „tudományos rasszizmussal” vádolták a szerzőket.

Murray most is hozza a formáját. Az oktatáspolitikáról írt cikksorozatának idézett második darabjában azt bizonygatja, hogy túl sok diákot vesznek fel alapszintű egyetemi képzésre. Szerinte ugyanis legalább 115-ös intelligenciahányados kell az egyetemi tananyag felfogásához. Számításai szerint az érettségizőknek csak negyede rendelkezik ilyen képességekkel, egyetemre viszont negyven százalékuk iratkozik be. Sőt – írta cikksorozatának első darabjában – a bajok korábban kezdődnek: felmérések szerint az általános iskola negyedik osztályosainak több mint harmada súlyos olvasási nehézségekkel küzd. És ennek oka az (öröklött) értelmi képességekben keresendő.

„Az egyetem annak a kevés kivételesen magas intelligenciahányadossal rendelkező embereknek való, akik képesek megfelelni az elvárásoknak. Ettől ők még nem rosszabb vagy jobb emberek a gyengébb képességűeknél. Csak nekik más az érdeklődésük és mások az adottságaik.”

Az állam túl sok ösztöndíjat és támogatást nyújt, vagyis elősegíti, hogy egyre több nem kellően tehetséges diák is bekerüljön a felsőoktatásba. „Egy szociológia, pszichológia, közgazdaságtan, történelem vagy irodalom BA valójában nem bizonyítéka semmilyen szaktudásnak. Csak arra jó, hogy segítse a munkaadókat – a diplomások képességeiről és teherbírásáról ugyanis sokat elárul, hogy melyik egyetem alapképzésén szereztek diplomát.” Ehhez azonban felesleges négy évig koptatni az iskolapadot. (Amerikában az egyetemi alapképzés négy évig tart, Európában csak háromig.) Azok a diákok ráadásul, akik utána olyan területen helyezkednek el, ahol valójában nincs szükségük az egyetemen tanultakra, frusztráltak lesznek.

Akkor hát csak az tanuljon egyetemen közgazdaságtant, akiből bankár vagy befektetési tanácsadó lesz? Pszichológia szakra is csak az iratkozzon be, aki majd pszichológusként helyezkedik el? És történelem, filozófia és irodalom szakra egyáltalán nincs is szükség?

Ezt Murray sem gondolja. Cikksorozatának záró darabjában azt fejtegeti, hogy ezek is nagyon fontos ismeretek. De nem mindenkinek, hanem csak a társadalmi elit tagjainak.

Felmérések igazolják – írja –, hogy a vezető kormányzati és üzleti beosztások többségét a legalább 120-as intelligenciahányadossal rendelkezők töltik be. „A legmagasabb intelligenciahányodossal rendelkező 10 százalék írja a könyvek és az újságcikkek zömét, és ők készítik a televízióműsorokat és a filmeket. Ők fejlesztik ki az új gyógyszereket, a számítógépek processzorait és programjait. Ezért a legintelligensebb 10 százaléknak döntő szerepe van a gazdaság, a kultúra, az egészségügy és a politikai intézményrendszer alakulásában. A jövőnk múlik azon, hogy a különlegesen jó képességűek milyen oktatásban részesülnek.”

A tehetséges fiatalokból azonban nem csak kitűnő szakembert, hanem jó polgárt is kell nevelni.” Ehhez egyrészt alázatra kell szoktatni őket. Murray arra céloz, hogy az átlagosnál jóval értelmesebb gyerekek is jobban járnak, ha a többiektől elkülönítve járnak iskolába. Így legalább ők is szembesülnek képességeik korlátaival, ami a számukra túl könnyű jelenlegi általános és középiskolai oktatásban nem nagyon fordul elő.

Ezen túl azonban fontos, hogy erkölcstant és történelmet is tanuljanak, „hogy jó polgár váljék belőlük”.

„És legfőképp meg kell tanulniuk ítélkezni. Nem arra kell őket megtanítani, hogy az ősi azték és görög kultúrát egyaránt tiszteljék. Röviden: a klasszikus szabad bölcsészet segítségével kell az elitet felkészíteni arra, hogy eleget tehessen kötelességének.”

Murrayt aztán senki sem vádolhatja azzal, hogy ne ítélkezne bátran.

Fukuyama a kétkezi munkát dicséri

2009. június 14.

Amerikában kihalóban vannak a szakmunkástanfolyamok. Az iskolák azt hiszik, a számítástechnika a jövő útja. Pedig az ember kevés dologban leli annyira örömét, mint abban, amit a két kezével hoz létre.

Az alternatív magazinok reneszánsza

2009. június 13.

Az internet elterjedésének következtében egyre kevesebben vesznek napilapot és hetilapot. A kisebb olvasótáborhoz szóló magazinok történetében viszont új fejezetet nyithat a technika fejlődése.