A globalizáció megállíthatatlanul tör előre Franciaországban is. A francia kurtizánokat kiszorítja a külföldi munkaerő. A patinás párizsi kuplerájok helyén modern szexplázák nyílnak.

Szabad-e a moszlimnak és ázsiainak látszó utasokra összpontosítani a reptér biztonsági ellenőrzésekor? Diszkrimináció volna? Biztosan. Elkerülhető? Talán.

Egy népszerű blogger túllépett a hagyományos könyvkiadási modellen. Blogon írta a szöveget. Internetes szolgáltatóval adta ki. A blogvilágban reklámozták. Három hét alatt toplistára került.

Társadalombiztosítási reform? Környezetvédelem? A nagy ügyeket senki sem képviseli jobban, mint Al Gore. Megint remek alelnök lenne belőle. A demokraták új sztárja, Barack Obama mellett.

A piacpárti republikánusok az állam klasszikus közhatalmi funkcióit is privatizálni akarják. Magánvállalkozókra bízzák az adóbehajtást, sőt a hadviselést is. Vissza a 16. századba?

A főnök alig dolgozik, mégis rengeteget keres. Nem pénzkidobás az aránytalanul magas fizetés? Egy közgazdaságtani elmélet szerint nem.

Egy amerikai professzor terebélyes könyvet írt a leghíresebb léhűtőkről. Mi végre gürcölünk? Nem jobb lazsálni? Egy civil szervezet gyakorlati oldalról közelíti meg a kérdést.

Franciaországéhoz hasonló külpolitikát ajánlanak Blairnek a brit moszlim vezetők, hogy az ország megússza a terrortámadásokat. De szabad-e engedni a fanatikusok fenyegetődzésének?

Ahmadinezsad elnök is blogol, bár eddig egyetlen bőbeszédű bejegyzésre futotta neki. Izraeli hackerek preventív támadást indítottak a honlap ellen.

Günter Grass az SS-múltját kissé megkésve beismerő interjúban az Adenauer-korszak hazug, áporodott, nyárspolgári szellemét szidja. Még a baloldali kommentátorokat is kihozza a sodrából.

A nyugati cégek Ázsiába telepítik a szakértelmet nem igénylő munkát, és a nem helyhez kötött szolgáltatásokat. De a tulajdonosok akkor járnának a legjobban, ha a menedzsmentet is kiszerveznék.

Nicolas és Angela lomtalanítják az európai házat, és kézen fogva mennek a szép jövő, a gazdasági felvirágzás felé. A romantikus történetet el lehet felejteni.

A német konzervatívok kormányra kerülve megszegték ígéreteiket. Adót és járulékot emeltek. Szavazóik elfordultak tőlük. Most, az uborkaszezonban azon vitatkoznak, hogy balra forduljanak-e vagy jobbra.

A nyugati média más-más mércével mér Izrael és a Hezbollah konfliktusában. Megrendítőbb, ha egy hozzánk hasonlóan fejlett társadalom polgárai halnak meg. És felháborítóbb is, ha hozzánk hasonlók ölnek.

Amikor Haider pártja kormányra került Ausztriában, az európai államok diplomáciai bojkottot hirdettek. Most Lengyelországban és Szlovákiában történik hasonló. Az európai fővárosok viszont alig reagálnak.

A franciáknál még újdonságnak számít, hogy a politikusokat lubickolás vagy futkározás közben mutatják be a bulvárlapok. Az elnökjelöltek úgy tesznek, mintha csak véletlenül kapták volna le őket.

Milyen kötelességei vannak az államnak a külföldön élő kettős állampolgárokkal szemben? Segítségükre siet az anyaország, ha háború közepén találják magukat? Kanadai állampolgárok esete Libanonban.

A politikusok nyaralnak, és nem állnak elő újabb és újabb ötletekkel. A kormány augusztusban nem üti bele mindenbe az orrát, ezért rendszerint nő a népszerűsége.

Karrier vagy gyereknevelés? A kérdés megosztja az amerikai nőket. Pedig jó lenne összefogniuk, hogy az amerikai anyák valamivel több állami támogatást kapjanak, mint a szváziföldiek.

Egy nemrég felbukkant középkori zsoltároskönyv megvilágítja a közel-keleti konfliktust. És azt is, hogy milyen a világvégét várók lelki beállítottsága.