Az ecstasy diszkódrog veszedelmes utóhatásai eddig is ismertek voltak. Egy patkányokon végzett kísérletsorozat most kimutatta, hogy a hangos zene növeli a kockázatot. Jó mulatást!

Még nem a civilizációk harca. De nagyobb kihívás, mint a terrorizmus. Az iszlámon belüli felkelés árhullámának kell gátat vetni. Majd’ harminc éve indult el, és 2001-ben érte el a nyugati világot. 

Oroszországban a gáz és olajipari cégek kivételével szinte minden állami vállalatot dobra vernek. A Kreml nem a cégek felvirágoztatását reméli, a felszámolással járó konfliktusoktól akar megszabadulni.

Magától értetődőnek tűnik, hogy az információ korában élünk. Ezért szinte provokációnak érezzük, ha nekünk szegezik a kérdést: Tulajdonképpen miről van olyan sok információnk?

Kína gazdasági sikerei annak köszönhetők, hogy sutba vágták Marxot. Most újra előveszik. A kommunista párt uralmát akarják igazolni vele a vadkapitalista gazdaságban.

A nagypapa kommunista pártvezér. Az unoka nagy kapitalista. Mi ebben az érdekes? Csak az, hogy a nagypapa Amerikában volt kommunista, az unoka meg Oroszországban kapitalista.

A Mohamed-karikatúrák ügye Dániára irányította a figyelmet. Pedig Hollandiában sokkal több bevándorló él. És még élesebb a vita: multikulturalizmus, integráció vagy asszimiláció?

Régen a nagyvállalatok ellenezték az állami szociális programokat. Újabban rájöttek, jobban járnak, ha nem nekik kell fedezniük a munkavállalók magánnyugdíját és egészségbiztosítását.

Sok liberális szeretné nagyobbnak látni a válságot, mert a liberalizmus ereje a bajban mutatkozik meg. Dahrendorf szerint azonban még tartanak a jó idők Németországban.

Öt évvel ezelőtt a gyermekkönyv-kiadók nyomornegyedben éltek. A szerzők nem kaptak előleget, hirdetésre nem tellett, a becsvágyó szerkesztők menekültek. Azóta felvirágzott a környék. 

Valaha a társadalmi normák érvényesítői voltak. De a papra egyre kevesebben hallgatnak, a másik kettő meg kihalófélben lévő foglalkozás. A rendpárti baloldal panasza.

Az olimpiai karikák az öt földrészt szimbolizálják. A téli olimpián azonban főleg észak-amerikai és európai versenyzők vesznek részt. Azok, akik megengedhetik maguknak a fényűzést.

Gyökérkezelésre, szívműtétre. Jó orvosok, csúcstechnika, szerény árak. A nyugatiak mennek is, mert az otthoni magánklinikát nem bírják kifizetni, a közkórházban pedig hosszú várólistára kerülnének.

Dél-Tirolt az autonómia sikeres példájának tekintik az egész világon. De nemrég kiújultak a konfliktusok. A helyi németek arra kérik Ausztriát, hogy az alkotmányban garantálja a védelmüket. Az olasz politikusok tiltakoznak.

Bush elnök a társadalombiztosítás átfogó reformjára törekedett. Az egyéni felelősségvállalás növekedését szerette volna elérni. A nagy terv tavaly megbukott. Idén új, kis tervekkel állt elő.

A dán jobbközép kisebbségből, a populisták kegyelméből kormányoz. Akik hazaárulást kiáltottak a Mohamed-karikaturák botrányának kitörésekor. A kormány előbb gőgősnek, aztán gyávának mutatkozott.

A választók jobban örülnének, ha az általuk győzelemre segített iszlamista terrorszervezet nem tartana ki a programja mellett. De a Fatahot nem sírják vissza, inkább lemondóan viccelődnek.

A haladó szellemű netpolgárok szeretik azt hinni, hogy övék a háló. Amerikában biztosan más a helyzet. A liberálisok most gyürkőznek neki, hogy leküzdjék a jobboldali internet-fölényt.

A liberálisok hevesen támadják a keresztény témájú sikerfilmeket. Dühük az egyszerű emberek megvetéséből fakad. Ezt állítja egy magát világi humanistának tekintő brit politikai író.

A Szolidaritás jobbszárnya mögött felsorakoztak a nemzeti érzelműek, a harcos antikommunisták és a rendszerváltás vesztesei. Pártjuk kormányra került. De sikerül-e beváltani az ígéreteket?