Amerikai cégek együttműködnek a cenzorokkal Kínában. Azzal védekeznek, hogy be kell tartani az ottani szabályokat. Szeretnék, ha kormányuk olyan törvényt hozna, amely ezt megtiltja nekik.

Hruscsov ötven évvel ezelőtt mondta el történelmi jelentőségű beszédét Sztálin bűneiről. Lánya és unokája nyilatkozik az évfordulón. Nosztalgiával emlékeznek.

A magas adók az igazságosságot szolgálják a skandináv modell hívei szerint. Az állam nem a szegényeket, hanem a középosztályt támogatja az újraelosztással – mondják a kritikusok.

Az ecstasy diszkódrog veszedelmes utóhatásai eddig is ismertek voltak. Egy patkányokon végzett kísérletsorozat most kimutatta, hogy a hangos zene növeli a kockázatot. Jó mulatást!

Még nem a civilizációk harca. De nagyobb kihívás, mint a terrorizmus. Az iszlámon belüli felkelés árhullámának kell gátat vetni. Majd’ harminc éve indult el, és 2001-ben érte el a nyugati világot. 

Oroszországban a gáz és olajipari cégek kivételével szinte minden állami vállalatot dobra vernek. A Kreml nem a cégek felvirágoztatását reméli, a felszámolással járó konfliktusoktól akar megszabadulni.

Magától értetődőnek tűnik, hogy az információ korában élünk. Ezért szinte provokációnak érezzük, ha nekünk szegezik a kérdést: Tulajdonképpen miről van olyan sok információnk?

Kína gazdasági sikerei annak köszönhetők, hogy sutba vágták Marxot. Most újra előveszik. A kommunista párt uralmát akarják igazolni vele a vadkapitalista gazdaságban.

A nagypapa kommunista pártvezér. Az unoka nagy kapitalista. Mi ebben az érdekes? Csak az, hogy a nagypapa Amerikában volt kommunista, az unoka meg Oroszországban kapitalista.

A Mohamed-karikatúrák ügye Dániára irányította a figyelmet. Pedig Hollandiában sokkal több bevándorló él. És még élesebb a vita: multikulturalizmus, integráció vagy asszimiláció?

Régen a nagyvállalatok ellenezték az állami szociális programokat. Újabban rájöttek, jobban járnak, ha nem nekik kell fedezniük a munkavállalók magánnyugdíját és egészségbiztosítását.

Sok liberális szeretné nagyobbnak látni a válságot, mert a liberalizmus ereje a bajban mutatkozik meg. Dahrendorf szerint azonban még tartanak a jó idők Németországban.

Öt évvel ezelőtt a gyermekkönyv-kiadók nyomornegyedben éltek. A szerzők nem kaptak előleget, hirdetésre nem tellett, a becsvágyó szerkesztők menekültek. Azóta felvirágzott a környék. 

Valaha a társadalmi normák érvényesítői voltak. De a papra egyre kevesebben hallgatnak, a másik kettő meg kihalófélben lévő foglalkozás. A rendpárti baloldal panasza.

Az olimpiai karikák az öt földrészt szimbolizálják. A téli olimpián azonban főleg észak-amerikai és európai versenyzők vesznek részt. Azok, akik megengedhetik maguknak a fényűzést.

Gyökérkezelésre, szívműtétre. Jó orvosok, csúcstechnika, szerény árak. A nyugatiak mennek is, mert az otthoni magánklinikát nem bírják kifizetni, a közkórházban pedig hosszú várólistára kerülnének.

Dél-Tirolt az autonómia sikeres példájának tekintik az egész világon. De nemrég kiújultak a konfliktusok. A helyi németek arra kérik Ausztriát, hogy az alkotmányban garantálja a védelmüket. Az olasz politikusok tiltakoznak.

Bush elnök a társadalombiztosítás átfogó reformjára törekedett. Az egyéni felelősségvállalás növekedését szerette volna elérni. A nagy terv tavaly megbukott. Idén új, kis tervekkel állt elő.

A dán jobbközép kisebbségből, a populisták kegyelméből kormányoz. Akik hazaárulást kiáltottak a Mohamed-karikaturák botrányának kitörésekor. A kormány előbb gőgősnek, aztán gyávának mutatkozott.

A választók jobban örülnének, ha az általuk győzelemre segített iszlamista terrorszervezet nem tartana ki a programja mellett. De a Fatahot nem sírják vissza, inkább lemondóan viccelődnek.