„Az amerikai keresztényeknek, és különösen a protestánsoknak védelmükbe kell venniük a liberális intézményeket és hagyományok, amelyek megakadályozzák a hatalmi önkényt és a központosítást” – írja a Liberalism.org webmagazinban Mark Tooley metodista publicista, a Vallás és Demokrácia civil agytröszt elnöke.

Tooley felidézi, hogy az amerikai alkotmány liberális alapelvekre épül, amelyek viszont az alapítók vallásos meggyőződéséből következnek. Mint nemrég Károly brit uralkodó is kifejtette az amerikai kongresszusban tartott beszédében, az egyéni szabadság, a jog elsődlegessége, a hatalommegosztás elve, csakúgy, mint a fékek és ellensúlyok rendszere a garancia rá, hogy az Egyesült Államokban mindenki a saját világnézetének megfelelően élhet. A különböző felekezetek békés egymás mellett élését a liberális szabadságjogok és a tolerancia, illetve az állam és az egyház szétválasztásának elve szavatolta.

Igen ám, csakhogy manapság a vallásos amerikaiak egyre inkább szembefordulnak a liberális elvekkel – véli Tooley. A katolikusok körében egyre népszerűbb az elképzelés, miszerint az államnak az önzés és az individualizmus kultúrájának letörésére és a közjó megvalósítására kell törekednie, és ezért keresztény szellemben kell működnie. Ez pedig csakis illiberális kormányzás segítségével valósítható meg. Tooley szerint a posztliberális szemlélet a keresztény nacionalizmus eszméit valló protestánsok között is egyre erősebb (igaz, ez sem újkeletű jelenség, hiszen az evangéliumi keresztények népes tábora már régóta felszámolná az állam vallási semlegességét). A radikálisabb protestáns konzervatívok a szabadságjogok drasztikus korlátozásától sem riadnának vissza: akár a nők szavazati jogát is eltörölnék, korlátoznák akár a katolikusok szabad vallásgyakorlását, sőt, akad, aki az inkvizíció szellemét felelevenítve akár halálbüntetéssel sújtaná az eretnekséget.

Mi magyarázza a vallásos választók egyre inkább illiberális beállítottságát? Tooley szerint az intézményes vallás hanyatlása. Mint arról a Metazin is beszámolt, az amerikaiak egyre kevésbé kötődnek felekezetekhez, miközben a spiritualitásra való igény nem csökken. Mára a katolikusok után már a semmilyen egyházzal nem azonosuló keresztények váltak a második legnépesebb vallásos csoporttá. A hagyományos, felekezetekhez és közösségekhez jobban kötődő vallásosság helyét egyre inkább önjelölt profetikus prédikátorok veszik át. Tooley többek között a radikális jobboldalon népszerű Tucker Carlsont, Nick Fuentest és Candace Owenst említi. Másokhoz hasonlóan ő is úgy látja, hogy a Facebook és a YouTube nyíltan politizáló prófétáinak szenvedélyes hangvétele, provokáló stílusa és állásfoglalásai a törzsi megosztottságot és az illiberális vakbuzgóságot erősítik. Olyannyira, hogy egyes liberális keresztények már attól tartanak, hogy Amerikában hamarosan a középkori monarchiákat idéző teokratikus állam alakulhat ki, sőt, akár egy „protestáns Franco” ragadhatja magához a hatalmat. Tooley azt kéri Amerika keresztényeitől, kivált pedig protestánsaitól, hogy tekintsenek vissza elődeik küzdelmeire, és ne engedjék, hogy ez megtörténjen.