Házasságot kössünk-e Törökországgal, vagy maradjunk egyelőre barátok? Az Európai Unióban mindkét álláspontnak befolyásos támogatói vannak, és nem bírnak egymással.

Milton Friedman, a nemrég elhunyt Nobel-díjas közgazdász szerint a politikai szabadság elválaszthatatlan a szabadpiactól. Pinochet katonai diktatúrájában az ő neoliberális tanait ültették át a gyakorlatba. Friedman úgy vélte, hogy Chile példája is őt igazolja.

A nagy amerikai lapok politikai-ideológiai szimpátiájuknak a szerkesztőségi cikkekben adnak hangot, a hírrovatoktól gondosan távol tartják a véleményeket. Az olvasók egy részében azonban a hírek iránti bizalmat is aláássák a szerkesztői kommentárok.

A jóléti államtól elsatnyult Európa óhatatlanul a terjeszkedő iszlám áldozatául esik, és Amerikának egyedül kell megvívnia a harcot a demokrácia fennmaradásáért. Már amennyiben nem mond le férfias hagyományairól. Legalábbis a konzervatív publicista szerint.

Az ember sosem lehet elég óvatos, akkor sem, ha Mikulás-figura. Az előre nyújtott kezű Mikulásokról Németországban sokan úgy gondolták, hogy a náci karlendítést gyakorolják. A bábuk lekerültek az áruházi polcokról.

Ideális esetben az ökoturisták azért látogatnak el egy vidékre, hogy megismerjék valamely ritka állat természetes élőhelyét. A turizmus bevételeit a veszélyeztetett faj védelmére, és a közösségek támogatására fordítják. A helyzet azonban ritkán ideális.

Milton Friedman, a közelmúltban elhunyt libertárius közgazdász megreformálta a monetáris politikát. Kritikusai szerint túlzásba vitte az államellenességet, és amennyire sikeres volt közgazdásznak, annyira kudarcot vallott filozófusként.

A 2001 szeptemberi terrortámadások óta sokan attól tartanak, hogy a negyedik világháborút a különböző kultúrák és vallások vívják majd. És mi a helyzet azokkal a nemzetállamokkal, amelyek korábban veszélyt jelentettek a biztonságra?

Minél tovább kémkedtek utána, annál kevésbé értették. Ez a fő tanulsága Szaharov professzor KGB-s dossziéjának. Mármint az egyszerű olvasó számára. A profi hírszerző viszont a mai orosz titkosszolgálat működése szempontjából találja érdekesnek az archív dokumentumokat.

Szerzői jogaik megsértéséért és üzletrontásért két napilap beperelte a Perlentaucher német metazint. Az első fokú döntés alaptalannak ítélte a vádakat. A rövid szemlék még akkor sem jogsértők, ha szó szerinti idézeteket tartalmaznak.

Elege van abból, hogy az állam mindent megsarcol? Virtuális világba vágyik, ahol egyáltalán nincsenek adók? A valódi adóhivatal figyelmét a virtuális adóparadicsomba menekülők sem kerülhetik el.

Egyre népszerűbbek az üzleti ismereteket tudományos alapon oktató business schoolok. A filozófusból lett topmenedzser szerint azonban a cégvezetési elmélet csupán áltudományos közhelyek kártékony gyűjteménye.

Az Egyesült Államokban egyre több szülő tartja távol gyermekét az iskolától, mert nem akarja, hogy a darwinizmus tanait oktassák neki. Magántanulóként ugyanis az evolúció elmélete helyett a bibliai teremtéstörténetre is taníthatják őket.

Angliában is megindult a fátyolháború. A kormány az eddigi gyakorlattal szakítva szeretné elérni, hogy az angliai muzulmán asszonyok ne tüntessenek különállásukkal.

Az olasz kormány választási ígéreteinek fittyet hányva igyekszik európai szintre csökkenteni az államháztartási hiányt. De a nyugdíjrendszer és a felsőoktatás ésszerűsítéséről egyelőre csak tervek vannak. Az igazi változások váratnak magukra.

Az anyagi gondokkal küzdő újságokat dúsgazdag vállalkozók akarják felvásárolni és megmenteni. Jó vagy rossz hír a minőségi újságírásnak?

Az internetes tartalomszolgáltatók a szólásszabadság nevében tiltakoznak a tartalomszabályozás ellen. Pedig az állami szabályozásnál jóval nagyobb veszélyt jelenthetnek a szabadságra nézve azok a radikálisok, akik öncenzúrára kényszerítik a portálokat.

A „népi demokrácia" idejéből tudjuk, hogy a jelzős demokrácia gyanús. Putyin rendszerét szokás tekintélyuralminak minősíteni, vagy Szovjetunió lightnak titulálni. Pedig demokrácia az, csak kicsit sárga és kicsit savanyú. Az oroszországi elit ideológusai szuverén demokráciának nevezik.

Svédországban jóval kellemesebb gyermeket szülni, mint Nigerben. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen az egyik ország nagyon gazdag, a másik nagyon szegény. De tényleg csak a pénzen múlik, hogy hány újszülött hal meg?

A mosóport, a müzlit az autókat szép nőkkel és jóképű férfiakkal reklámozzák. És mi a helyzet a politikával? A választásokon nincs szerepe a jelöltek küllemének?