A szélsőbaloldallal rokonszenvező kutató különösnek tartja, hogy a szélsőjobboldal sokkal nagyobb hasznot húz „a kapitalizmus válságjelenségeiből” mint a radikális baloldal. Változásra a görög radikális kormánypárt, a Sziriza adhat esélyt, már ha a kampány után kormányon is sikeresnek bizonyul.

A tudomány évezredeken át többnyelvű volt, mára azonban egyértelmű, hogy az angol lett a nyelve. Ebben az első világháborúnak, a kommunizmusnak és a nácizmusnak is nagy szerepe volt, de még nagyobb az Egyesült Államoknak.

A cambridge-i történész szerint ideje lenne szakítani azzal, hogy a nemzeti szocializmust kizárólag az antiszemitizmus alapján magyarázzák. Attól, hogy több forrásból táplálkozott és mintákat követett, a nácizmus bűnei még egyedülállók.

A radikális jobboldal a szocialisták és a konzervatívok egyenrangú kihívójává vált Franciaországban. A háromosztatú politikai térben az ország csakis azért kormányozható nagykoalíció nélkül, mert a választási rendszer a relatív többségből abszolút többséget teremt.

Bár a fejlett világ egyre biztonságosabb, a szülők minden eddiginél jobban féltik gyerekeiket. A téma szakértője szerint a jelenségnek társadalmi és kulturális okai vannak, és hovatovább a jogalkalmazásban is megjelennek a már-már paranoiás elvárások.

A tekintélyes brit liberális történész szerint a monetáris unió lassú kínhalál elébe néz. Az eurózóna akkor maradhatna egységes, ha tagállamai szövetségi államot alkotnának, és egymás közt újraosztanák a jövedelmeket. Másképp az európai integráció nem fenntartható és nem demokratikus. Bár nincs szíve kimondani, a józan esze azt súgja, hogy akkor már inkább a demokratikus nemzetállam.

A demokrata párti elemző nem szeretné, ha Amerika nemzetközi szerepvállalásában az önérdek kerekedne felül a szép elveken. Republikánus szerzők művét elemezve elismeri, hogy ők is a két tényező egyensúlyát látják kívánatosnak, csak éppen máshová tennék a hangsúlyt.

Az infokommunikációs forradalom nem enyhítette a társadalmi különbségeket, sőt hozzájárult a szegények és a gazdagok közötti szakadék mélyüléséhez. De azért a szegényebbek számára elérhetővé tett sok mindent, ami javítja az életminőséget. Más kérdés, hogy még ez sem feltétlenül növelte a jólétet.

Portugália hamarosan Görögország sorsára juthat, gazdaságilag ugyanis nem áll jobban, bár a világ úgy tesz, mintha kikerült volna a kátyúból. Valójában mindkét ország adóssága visszafizethetetlen, és ezzel a nemzetközi közösségnek előbb-utóbb számot kell vetnie.

Az ismert filozófus szerint a multikulturalizmus politikája hozzájárul a bevándorlók elszigetelődéséhez. Csakhogy a kulturális asszimiláció is hasonló eredményhez vezet. A bevándorlók integrációjához az államnak ki kellene vonulnia az identitáspolitikából.

Nyugaton a nők társadalmi és magánéleti státusza egyre közelebb kerül a férfiakéhoz, és ezzel értelmét veszti a gender-elméletnek az az alapvetése, hogy a nőiség társadalmi termék. A francia kutató szerint ennek erőltetése nem megvédi a nőt, hanem kiiktatja a gondolkodásból.

Ausztria új törvénnyel igyekszik elejét venni az iszlám radikalizmus térhódításának. A helyi normákhoz igazított osztrák iszlámot szeretne. A bírálók szerint ez iszlámellenes hisztériakeltés. A törvény támogatói viszont úgy vélik, Ausztria egész Európának követendő példával szolgálhat.

Nagy-Britanniában kiújult a vita a magániskolákról. A baloldal az esélyegyenlőség erősítése érdekében megvonná a több mint százmillió fontos adókedvezményt az elitiskoláktól, amelyek fékezik a társadalmi mobilitást, mivelhogy csillagászati tandíjaikat csak az elit tudja megfizetni. A szegény családba születő gyerekek kitörési esélyei csak az elit esélyeinek romlása árán javíthatók.

Az új görög kormány kétségbeesetten küzd az államadósság enyhítéséért, és jól teszi, mert ezen múlhat a következő évtizedek fejlődése. Anglia például 1947-ben adósságválságba süllyedt, mert küldötte, a híres Keynes professzor tudatmódosító szer hatása alatt tárgyalt az amerikai segélyről.

Ha Woodrow Wilson elnök nem lép be az antant oldalán az első világháborúba, akkor nem lett volna sem szovjet kommunizmus, sem német nácizmus – állítja a veterán jobboldali amerikai politikus. Amerikának egyszerűen tartania kellett volna magát a klasszikus be nem avatkozási politikához, és elkerülhette volna a huszadik század legnagyobb tragédiáit.

A diktatúrák átalakulóban vannak. Régi típusú, totális diktatúra csak elvétve akad. A modernebb fajta viszont úgy is tekinthető, mint ami útban van a szabadság felé. Az amerikai biztonságpolitikai szakértők szerint ezt a haladást érdemes támogatnia Amerikának ahelyett, hogy kész demokrácia-receptet próbálna rájuk erőltetni.

A liberális lap publicistája szerint a brit politikát is eluralta a szavak kiforgatásától való paranoid félelem. A mérsékelt politikusok mindjobban kerülik az érzékeny témákat, és leginkább semmitmondásba menekülnek. Amit a radikális pártok köszönnek, és kihasználnak.

A riogatás nem használ a klímaváltozás ellen. Először is: a túlzó klímavédők önnön hitelességüket kockáztatják. Másodszor: a leghatékonyabb megoldásokra kellene koncentrálni, mert az eddigi módszerek éppen a legveszélyeztetettebb közösségeken nem segítettek. 

A történészek egyre inkább részletkérdésekkel és mirkoelemzéssel foglalkoznak, lemondva az átfogó történelmi narratívák kidolgozásáról. Ez azonban egyúttal a történelem közéleti jelentőségének csökkenésével is jár. Átfogó szintézisek nélkül ugyanis esetleg csak a szaktudósokat érdekelheti a részkérdések tanulmányozása.

A kanadai filozófus és üzleti etika professzor Valentin-nap kapcsán kifejti, hogy a szeretet nevében erőt kell vennünk magunkon, és muszáj hazudnunk szeretteinknek még akkor is, ha nehéz átjutni a kategorikus imperatívusz tűfokán.