Két kutató is újabb részletekkel gazdagítja a nácik és a nyugat-ellenes muszlim vezető rétegek kapcsolatának történetét, de az csak vitatott feltételezés marad, hogy a mai iszlamizmus gyökerei erre a kapcsolatra nyúlnak vissza.

A stratégiai és biztonságpolitikai elemző borús képet fest Európa jövőjéről, miután úgy látja, hogy növekvő akadályokba ütközik az integráció bevett alapja, az áru, a tőke és a munkaerő szabad áramlása, ennek ellentéte pedig az Unió széthullását eredményezheti.

Rendszerkritikus radikálisok mindig voltak, ám leginkább elszigetelten léteztek. Az internet segítségével azonban egységbe szerveződnek. Sőt, ma hangosabbak és bátrabbak – hála a Facebooknak, ahol könnyen egymásra találhatnak. Ott megerősödve aztán az offline nyilvános szférára is egyre nagyobb befolyást gyakorolnak.

A helyzet reménytelen, de nem rossz – egyelőre –, vélekedik Oroszországról az amerikai intézet moszkvai irodájának elemzője. Attól tart, hogy a háborús üzemmódba kapcsolt Moszkva csak előre menekülhet, és az elkerülhetetlen összeomlás után még rosszabb lesz a helyzet.

A megszorítások két nagy ellenfele igazat ad az új görög miniszterelnöknek abban, hogy változatlan adósságteherrel és szigorításokkal Görögországnak nincs esélye rá, hogy kilábaljon a válságból.

A tizenhét áldozatot követelő párizsi terrormerényletek utáni vitákban új kifejezés született: „a gyilkosok vétója”. Egy amerikai szerző elutasítja, hogy az erőszakosabbak etikája érvényesüljön, egy brit elemző pedig megérti, ha munkatársaik életét féltve, a szerkesztők nem közlik a kiátkozott műveket, de külön fórumot teremtene a közlésre.

A szervezett bűnözés svéd szakértője arra figyelmeztet, hogy a szíriai polgárháború hatására megindult menekülthullám erősíti a szír diaszpóra tagjaiból verbuválódott maffiát. A transznacionális bűnszervezet komoly biztonsági kockázatot jelent Svédország számára.

A „német paradoxon” tévút: nincs ellentmondás a német zsidóság páratlanul sikeres felemelkedése és a náci antiszemitizmus térhódítása között. A német történész szerint éppen az irigység, a kisebbségi érzés ágyazott meg a holokausztnak.

A tekintélyes internetguru képmutatással vádolja Amerika kormányát és internetes szolgáltatóit. Az Egyesült Államok élesen bírálja a kínai és az orosz hatóságokat, amiért azok internetes szuverenitás címén lehallgatják polgáraikat, ugyanakkor ő maga globális szinten ellenőrzi az internetet.

Az Európai Unió hatéves késéssel nekilát a pénzügyi válság kezelésének, de ennek módja rávilágít, hogy az egyes országoknak eszükben sincs vállukra venni a másik gondját. Az ilyen pedig nem közösség. Legalább is Amerikából nézve, ahonnan a biztonságpolitikai szakértő elemzi a fejleményeket.

Két amerikai közgazdászprofesszor adatokkal cáfolja azt az elterjedt nézetet, hogy a kelet-európai rendszerváltás kudarc volt. Egyúttal azzal a felfogással is vitába szállnak, amely szerint a piaci és politikai átmenet túl radikális volt, és fokozatosabb változtatásokkal jobb eredményt lehetett volna elérni.

Ha majd alábbhagy a párizsi gyilkosságok utáni felháborodás, a francia társadalom lassanként elfelejti, hogy valamit tenni kéne. Pedig – véli a tekintélyes biztonságpolitikai szakértő – háború folyik, és ebben a Nyugat nem áll jól.

Az izraeli jobboldal zsidó nemzetállamként sajátítaná ki Izrael államot. A nacionalista törekvés azonban visszaüthet, és elidegenítheti a nyugati zsidó diaszpórát. Már csak azért is, mert a palesztinok diszkriminációja erősítheti a nyugati országokban az antiszemitizmust.

A képzett fiatalok elvándorlása nemcsak a fejlődő országokban, hanem az EU fejlett államaiban is komoly gondokat okoz. Egy olasz közgazdász szerint nem a bevándorlás megkönnyítésével, hanem a migránsok hazacsábításával lehetne csökkenteni a képzett munkaerő hiányát és lassítani az elöregedést az EU-ban.

A német és a francia lapok a szólásszabadság melletti kiállás jegyében címlapon hozzák a Charlie Hebdo provokatív Mohamed-karikatúráit. Nem úgy az erőszakhullámtól tartó angolszász sajtó. Ezért gyávasággal és a szólásszabadság elárulásával vádolják.

Közel-keleti példákra hivatkozó kockázatelemzők szerint a stabilnak tűnő, erősen központosított államok valójában igencsak ingatagok. Mivel minden kritikát igyekeznek elfojtani, nem tudnak kis kiigazításokkal manőverezni. A reformnak ellenállnak, ezért csak megdönteni lehet őket.

Az olasz közgazdász szembeszáll a piaci fundamentalista tézissel, miszerint az állam csak kerékkötője a gazdasági növekedést megalapozó innovációnak. Egyenesen parazitának nevezi azon vállalatokat, amelyek állami segítséggel nagyra nőnek, majd az adózás ellen a minimális állam mellett lobbiznak.

Az európai egységfolyamat hatvanhatodik évében (1949-ben jött létre az Európa Tanács) az európai polgárok szavazatukkal életre vagy halálra ítélhetik az Európai Uniót. Legalábbis a feltűnést egyáltalában nem kerülő és kalandos sorsú brit szerző szerint.

Oroszország azért szakított a liberalizmussal, mert rájött, hogy a gazdaság felvirágoztatásához állami támogatásra van szükség – írja a kormánypárti moszkvai elemző. Putyin rendszere szerinte kísérlet az állam és a piaci szereplők kényes egyensúlyának megteremtésére.

Franciaországban a hagyományos katolikus antiszemitizmus gyakorlatilag megszűnt, annál erőszakosabb zsidóellenes támadásokat követnek el arab származású merénylők, akik Izraelen vélnek ily módon bosszút állni. A szociológus szerint válságban van a franciaországi zsidóság társadalmi modellje.