A pesszimista jóslatairól híres internetguru szerint az államot kiiktató közösségi gazdaság képes lehet a piac hatékony működtetésére, a jóléti államot viszont aláássa.

Az Amerikában élő muszlim feminista szerző kulturális imperializmussal vádolja a szex-pozitív feministákat, akik szerinte rá akarják kényszeríteni az emancipáció támogatóira a szabados életmódot, és elvárnák, hogy az iszlám feministák is „muszlim vagina-monológokat” adjanak elő.

Valamikor a filozófia, „a bölcsesség szeretete” azt tekintette céljának, hogy a jobb élet útját kutassa. Mára egy a szaktudományok közül, és művelői részletkérdésekkel foglalkoznak, pedig közben tanítják a régi nagyokat, akik még a végső igazságokat keresték.

A német nácizmus történetének szaktekintélye antiszemitizmussal vádolja Mark Zuckerberg jótékonysági bejelentésének kritikusait. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerkesztője szerint ez alaptalan vádaskodás, és az antiszemiták malmára hajtja a vizet.

A bevándorlók százezrei körüli európai konfliktusokról a radikális konzervatív szerzőnek és a radikális középutas elemzőnek egyaránt az jut eszébe, vajon ha Európában a közösségi identitásoké lesz a fő szerep, az Egyesült Államok képes lesz-e a különféle közösségeket ugyanúgy integrálni, mint a múltban.

Végül is Ausztria félelmei miatt robbant ki az első világháború – írja egy brit történész, és könyvét nagy elismeréssel méltatják a világsajtóban. Az Osztrák–Magyar Monarchia attól tartott, hogy a szlávság felrobbantja soknemzetiségű birodalmát, ezért indított háborút, de ezzel pontosan azt váltotta ki, amit el akart kerülni.

Az amerikai egyetemek hallgatói sorra követelik a rasszista és a rabszolgatartó politikusokról, egyebek között a Woodrow Wilson elnökről elnevezett intézmények nevének megváltoztatását. Identitáspolitikai túlérzékenység, avagy jogos követelés?

Ha a média alapján kellene megítélnünk, aligha tartanánk 2015-öt az emberiség legjobb évének. Az amerikai szerző szerint viszont a számok arra utalnak, hogy soha sem volt olyan kevés a szenvedés, mint tavaly, és jövőre még kevesebb lehet.

Az osztrák fizikus riasztónak tartja, hogy az emberek többsége határozott véleményt alkot olyan ügyekben is, amelyekről halvány fogalma sincsen. Szerinte mindenki jobban járna, ha óvatosabban alkotnánk ítéletet.

Az amerikai szerző már-már azt hitte, hogy az esztelen ökörségek napja leáldozóban van, amikor egy kanadai tudományos mű rácáfolt előérzetére. Ha a szerencsénk tovább tart, még unokáink is az alaptalan ostobaságok korában élhetnek.

Ma már közhely, hogy a politikailag aktív polgár hajlamos az egyívásúak körébe zárkózni és elrekeszteni magát a nézeteivel ellentétes impulzusoktól. Ennek hátrányos következménye is régóta ismert: a kormányzó erőket jószerivel csak az ellenfél illeti bírálattal, és ez negatívan hat a döntések minőségére. Újdonság viszont, hogy a pártos elfogultság egyre mélyül.

Amerika eddig minden ellenségével fel tudta venni a harcot, habár mindig nehezen szánta rá magát. A történész szerző szerint most, amikor az iszlamista terrorizmus az ellenfél, mintha tizennégy évvel a nagy New York-i és washingtoni terrortámadások után sem fogta volna fel, mi a tét.

A keresztények egészen a huszadik század közepéig elutasították a kommersz karácsonyt. Ma is akad köztük, aki helyteleníti az ünnep elüzletiesedését. Az ifjú publicista szerint azonban azoknak a hívőknek sincs okuk lelkifurdalásra, akik nagyvonalú ajándékokkal fejezik ki szeretetüket.

A demokratikus rendszerekben a se hús, se hal típusú emberek boldogulnak, a képzelőerővel és kritikai érzékkel megáldottak viszont nem. A baloldali kanadai francia filozófus kiutat nem lát ebből a helyzetből, csak azt tudja javasolni a kritikus elméknek, hogy ne vegyenek részt ebben a rendszerben.

A baloldaliból piacpártivá, majd ismét baloldalivá lett, manapság a buddhizmussal kacérkodó, de mindvégig szekuláris és liberális brit eszmetörténész szerint a terrorfenyegetés felébreszti Európát Csipkerózsika-álmából – csak a mindenható állam védhet meg minket a külső fenyegetéstől.

Őrült beszéd, de van benne rendszer – idézi Shakespeare-t az ismert karikaturista Donald Trump republikánus elnökjelölt-aspiránsnak azt a javaslatát kommentálva, hogy egyelőre muszlimok ne tehessék be a lábukat Amerikába. Ha Amerikát iszlamista terrortámadás éri, az akár Trump elnökké választásához vezethet.

Az ember szereti azt hinni, hogy ellenőrzése alatt tudja tartani a világ dolgait vagy legalábbis tudja, hogy ki határozza meg a világ folyását. Egy neves brit ismeretterjesztő szerző egész könyvet szentel annak, hogy a folyamatok többnyire csak úgy, maguktól alakulnak.

A konzervatív szerző szerint a liberális baloldal előszeretettel vázol fel apokaliptikus veszedelmeket, mert létszükséglete, hogy a sötét erők elleni harc bástyájának tüntesse fel magát, s ráadásul olyannak, aki mindenki másnál erkölcsösebb. Egyebek között az éghajlatváltozás is csupán e képzelt ellenségek egyike.

Az afroamerikai író szerint helytelen a feketék leszakadását kizárólag a fehérek előítéletességével és az amerikai társadalom strukturális rasszizmusával magyarázni. Hiába fogalmaz óvatosan, nem ússza meg, hogy őt is az áldozatok hibáztatásával vádolják.

Már a vezető brit szociáldemokrata hetilap is temeti az Európai Uniót. A baloldali liberális professzor szerint csak a széthullás menetrendje a kérdés: hosszú kínszenvedés avagy gyors halál vár-e az EU-ra.