Bár sokan hitték, hogy a gyors népességnövekedés gazdasági összeomlással és elszegényedéssel jár, ennek éppen az ellenkezője történt: a világ jólétének növekedése egybeesett a népességrobbanással. De mi lesz, ha fordul a trend, és megáll, netán csökkenni kezd a népesség?

A szúnyogok többet öltek meg közülünk, mint a katonák. Halálos kimenetelű szúrásaikkal egész földrészek történelmét változtatták meg. Hanem azért a történelmet alakító legfőbb erőnek nevezni őket tán mégiscsak túlzás.

A tavaly ősszel indult váratlan, spontán tiltakozó mozgalom kifulladóban van. A francia baloldali politológus szerint a sárgamellényesek megjelenése azt bizonyítja, hogy a régi politikai rendszer válságban van, újat azonban ez a mozgalom sem tudott felmutatni.

A létező szocializmus kudarcai nem ábrándítják ki a tervgazdaság híveit. Újabban azt remélik, hogy a big data és a mesterséges intelligencia végre elérhetővé teszi a hatékony központi tervezést, az igazságos elosztást, és végre beköszönt a digitális konzumkommunizmus Kánaánja.

A politikától független, szabad kutatás eszméje maga is a politika eszközeként született: a hidegháborúban a kapitalizmus elsőbbségét volt hivatott demonstrálni az ideológia szolgálatába állított szovjet tudománnyal szemben. Ettől persze a kutatás szabadsága még fontos és védendő ideál.

Az amerikai politológus állami ellenőrzés alá vonná a jótékony célú alapítványokat és megvonná tőlük a törvényben szentesített adóvisszatérítést, mert szerinte ellenőrizhetetlen magánérdekeket szolgálnak.

Sok szabadelvű ökodiktatúrát kiált, ha valaki szigorú környezetvédelmi szabályokat akar, és törvényi úton korlátozná az egyéni fogyasztást. Kritikusaik szerint ezzel súlyos ellentmondásba kerülnek – saját ideológiai alapvetésükkel csakúgy, mint a józan ésszel.

Anglia és a Szovjetunió után Amerika sem boldogult Afganisztánnal. Trump elnök a csapatok kivonására készül, és békemegállapodásról tárgyal a tálibokkal, holott Amerika 2001-ben éppen őmiattuk vonult be Afganisztánba. A kormány azonban továbbra is helyi hadurakkal fog osztozni a hatalmon.

A közelgő keletnémetországi tartományi választások esélyesévé előlépő AfD a rendszerváltás lezárását, szavazócédulás forradalmat ígér. A Stasi-szakértő történész szerint a mai Németországot az NDK-hoz hasonlítani bolond beszéd, de van benne rendszer.

Baloldali szerzők statisztikákat idézve arra figyelmeztetnek, hogy az identitáspolitikát zászlajukra tűző és a bevándorlást támogató fehér liberálisok nemcsak a társadalmi megosztottságot erősítik, hanem a Demokrata Párt választási esélyeit is rontják.

Értelmiségi, és már tépelődött rajta, hogy helyes-e aláírásával támogatnia egy petíciót? Az amerikai filozófus szakavatott uborkaszezoni eszmefuttatása segíthet a dilemma megoldásában.

Olaszországban a baloldal elborzadva számol be a fasiszta veszélyről, és a jobboldal számlájára írja az egyébként igen ritka erőszakos kilengéseket. A jobboldal pedig antifasiszta , csak nem úgy, ahogy a baloldal előírná.

Az emberek többsége rendkívül pesszimista a világ jelen állapotát és az emberiség jövőjét illetően. Pedig a számok alapján minden okunk meglenne az optimizmusra. Hiába, mindannyian a paranoiások leszármazottai vagyunk.

A kanadai publicista évek óta tépelődik a házasságon. Nagy elbizonytalanodásában kutatásba kezd, amelynek eredményeképpen arra jut, hogy a házasság csak fokozza a magányt, ráadásul gyengíti a jóléti államot. Azért az állandó társról ő sem akar lemondani.

Amerikai konzervatívok megpróbálnak új életet lehelni az amerikai nemzeteszmébe, miután úgy látják, hogy az uralkodó progresszív ideológia ellenséges törzsekre szabdalja a nemzetet.

A közkeletű magyarázatok szerint a radikális protesztpártok támogatottsága egyenes arányban áll a társadalmi elégedetlenséggel. Az elmúlt évek rácáfolni látszanak a tételre. A radikális rendszerkritikus pártok a válság lecsengése után erősödtek meg, és támogatóik többsége nem a vesztes rétegekhez tartozik.

A hidegháború után uralkodó társadalmi paradigma két végletre, az egyénre és a globalizációra épült. Mára elvesztette hitelét, és új mítosz kerestetik, amely képes összekapcsolni az egyes embert és a közösséget.

Az elmúlt években kutatások tömkelege állította, hogy jóval többet dolgozunk, mint korábban. Egy új felmérés leszámol a mítosszal, és azt állítja, egyáltalán nem töltünk több időt munkával. Csak éppen többnek érezzük, sőt, akár szándékosan többet vallunk be, hogy ezzel fontosságunkat és sikerességünket hangsúlyozzuk.

A fejlett nyugati országok egyre nehezebben kormányozhatók. Sok helyen gyenge és ingatag kisebbségi kormányok vannak hatalmon, és gyakoriak az előrehozott választások. Máshol a túl erős fékek és ellensúlyok korlátozzák a hatalom gyakorlását. Van, aki a demokrácia összeomlásától tart, mások szerint jobb is, ha nincs erős kormány. Legalábbis egy ideig.

Miközben egyre többen tartják az álhíreket a demokráciára fenekedő halálos veszélynek, egyelőre keveset tudunk arról, hogyan lehetne szembeszállni velük. Egy friss kutatás szerint hatékony módszer lehet az álhírgyártás kitanulása: aki maga is összeesküvés-elméleteket terjeszt, az kevésbé dől be nekik.