Az ikonoklaszta elemző szerint két negatív szereplő osztályharca zajlik a közéletben: a neoliberális technokrata elit és a populista demagógok küzdenek egymással. Ehelyett demokratikus pluralizmust javasol. Könyvének fogadtatása azonban jól szemlélteti, hogy milyen nehéz a két tábor közötti kompromisszum.

A piacpárti techguru szerint csak a technológiai innováció és az automatizálás segítségével lábalhatunk ki a koronavírus-válság gazdasági ingoványából. Az ismert demográfus viszont állítja, a gépesítés újfeudalizmushoz és lázadásokhoz vezethet.

A neves Kína-szakértő szerint Amerikának ugyanúgy össze kellene szednie magát, mint amikor a náci Németországgal, majd a Szovjetunióval szemben sikerült felülkerekednie műszaki téren. Igaz, Kína nem halálos fenyegetés, nem meghódítani akarja a világot, csak beolvasztani.

A demokratikus jogrend és a szabadpiac csak ott működhet, ahol erős az emberek közötti bizalom – állítja az amerikai közgazdászprofesszor, aki attól tart, hogy az erény kultúrájának gyengülése alapjaiban veszélyezteti a nyugati társadalmakat.

A koronavírus kitörése óta szüntelen záporoznak ránk a halálozási statisztikák és egyéb beszámolók, így ha akarnánk sem nagyon kerülhetnénk el, hogy az élet és a halál nagy kérdéseivel szembesüljünk. Ám a szekuláris világban, metafizikai támaszok nélkül nehéz elfogadni a halált.

Az amerikai kormány a második világháborúban és a hidegháborúban egyaránt az ideológiai hadviselés fegyvereként használta az absztrakt művészetet. A CIA támogatásával folytatott kulturmisszió azt volt hivatva demonstrálni, hogy Amerikában a művészet szabad, és nem ideológiai megrendelésre dolgozik.

A tudós maradjon a tényeknél, az értékalapú döntés már a politikus dolga. Csakhogy értékítélet nélküli tudomány gyakorlatilag nem létezik, ezért a politikus már értékítélettel terhelt adatokat kap a tudósoktól.

Magányos többféleképpen lehet az ember. Az elszigetelt egyének a politikában keresnek menedéket. Csakhogy az aktív politikai részvétel, ellentétben az egyéb közösségi cselekvéssel, nem csökkenti, hanem növeli a magányt, gyengíti a társadalmi bizalmat – és a közösségeket. A koronavírus hatására tovább nőhet az ideológiai megosztottság.

A politikai szembenállás a járvány közepette sem enyhül, és a veterán politológus attól tart, hogy ha egyszer vége lesz a ragálynak, az újjáépítést is akadályozni fogja. És nem ez az apokalipszis egyetlen lovasa. Van még három.

A vészhelyzet és a karantén rendkívül súlyos károkat okoz a felsőoktatási intézményeknek: a diákok száma visszaesik, következésképp elapadnak az egyetemek bevételi forrásai. Akad azonban, aki egyáltalán nem bánja, sőt, úgy véli, a válság segíthet az egyetemeknek visszatalálniuk eredeti céljukhoz.

Thomas Piketty francia sztárközgazdász újabb monumentális művében az egyenlőtlenséget és kizsákmányolást legitimáló ideológiák globális leleplezésére tesz kísérletet, hogy aztán javaslatot tegyen a szociáldemokrácia megújítására. Még a célokkal egyetértő kritikusok is kételkednek Piketty receptjének sikerében.

A koronajárvány megfékezése érdekében a Nyugat egyre több demokratikus állama vezet be olyan szigorú megfigyelést, amilyen korábban csak a kínai pártállamra volt jellemző. A Foreign Affairs elemzője szerint azonban ez nem jelenti a demokrácia végét.

Dél-Afrikában arra készülnek, hogy kárpótlás nélkül kisajátítsák a fehér gazdálkodók földjét, s ezzel igazságot szolgáltassanak az őslakosságnak. Zimbabwe tragikus példája azonban nem sok jóval biztatja sem a fehéreket, sem a feketéket.

A svájci filozófus és a brit publicista szerint aggályos, ha a vészhelyzetben a politikusok átengedik a hatalmat a virológusoknak. Nyilvánvaló, hogy ezzel a felelősséget akarják elhárítani, ám közben a demokrácia alapelvét sértik meg.

A többség egyelőre az emberélet feltétlen, bármi áron történő védelmét tartja a koronavírus elleni helyes stratégiának. De vajon akkor is kitart majd az elvek melletti elköteleződés, ha elhúzódó válság esetén rendkívüli gazdasági következményei lesznek a szigorú lezárásoknak?

Francis Fukuyama szerint vészhelyzetben a demokráciának is rendkívüli jogkörökkel kell felruháznia a végrehajtó hatalmat. Ilyenkor ugyanis fékek és ellensúlyok helyett az állam gyors cselekvőképessége a fontos. Ehhez persze szükséges a kormányba vetett bizalom. A demokrácia és a diktatúra különbözősége a válság elmúltával mutatkozik meg.

A biológusprofesszor szerint a koronavírus-járvány egyik tanulsága az, hogy a tudományos kutatásra szánt pénzzel nem szabad fukarkodni.

A globális internetes vállalatok már korábban is állami funkciókat vindikáltak maguknak. A koronajárvány még tovább erősítheti társadalmi szerepüket. A válság arra is rávilágított, hogy ha a szükség és saját érdekük úgy kívánja, a szólásszabadságot is hajlandók korlátozni, holott korábban ettől mereven elzárkóztak.

Egy-egy átmeneti jelenségről csak később derül ki, hogy korszakváltást okozott vagy legalábbis jelzett. Egyre több tekintélyes szakértő látja ilyennek a koronavírus-járványt is, csak éppen abban nem értenek egyet, hogy Kína világhatalmi pozíciójának gyengülését vagy éppen erősödését hozza el.

Bár még nem látni a koronavírus-alagút végén a fényt, az elemzők máris azon tanakodnak, milyen lesz az élet a járvány után. Azt mindenki biztosra veszi, hogy sok minden meg fog változni. Az optimistábbak szerint lesz, ami az előnyére.