Az igazságszolgáltatás Olaszországban is független, kár, hogy politikai megbízottak alkui befolyásolják a bírói kinevezéseket. Egy sor korrupciós ügy is arra utal, hogy feudális jellegű személyes függések rendszere hálózza be a hatalmi szerveket.

Két baloldali szerző élesen bírálja a haladó liberális baloldal dogmatizmusát. Azt vetik a szemére, hogy akárcsak korábban egyes konzervatívok, bizalmatlanok az észszerű gondolkodással szemben, ez pedig tönkreteszi az értelmiséget, és ellehetetleníti az érdemi nyilvánosságot.

A liberális jogászprofesszor szembeszáll a vádakkal, miszerint az egyének törvényi ösztönzése ellentétes a szabadság fogalmával. Baloldali bírálója szerint sikeresen utasítja vissza a paternalizmus vádját, viszont nem ismeri fel, hogy igazi szabadság csak a társadalom, sőt talán az egyén átformálásával lehetséges.

A francia állam – minden fogadkozás ellenére – mégsem fogadja vissza azokat az állampolgárait, akik az Iszlám Állam soraiban harcoltak, majd a szíriai kurd erők fogságába estek. Tizenegyüket július első napjaiban ítélték halálra Irakban, és a francia kormány a lehető legnagyobb zavarodottsággal reagál az eseményekre.

Az angol történész szerint a nyugati értékek és civilizáció mítosza a hidegháború terméke. Az elmúlt tíz évben azonban a gazdasági és a migrációs válság félrekezelése miatt jelentősen csökkent a Nyugat vonzereje, és a kiábrándultság hovatovább az európai integrációt veszélyezteti.

Egyre divatosabb nézet az elemzők körében, hogy az elmérgesedő amerikai–kínai kereskedelmi háború akár katonai konfliktussá is nőhet. Ám van, aki szerint az ügyesen manőverező európai államok számára új lehetőséget teremt a két nagyhatalom vetélkedése. Feltéve, hogy marad tér a rivalizáló felek közötti lavírozásra.

Az olasz politikai rendszer elvben kifejezetten parlamentáris, a köztársasági elnöknek és a miniszterelnöknek nincs különösebben kitüntetett szerepe benne. Az elmúlt két és fél évtizedben azonban előtérbe kerültek a személyiségek, és a választók tömegei az egyiktől a másikig csapódnak.

A német eszmetörténész az ideológiadeficittel magyarázza a mérsékelt centrista pártok meggyengülését. A liberálisoknak azt ajánlja, hogy mielőbb karolják fel a környezetvédelem ügyét, különben a zöldek még több választójukat hódítják el.

A populizmus irodalmának szaktekintélye óva inti a baloldaliakat: ne karolják fel a bevándorlásellenességet, mert ezzel aligha hódíthatják vissza a kétkezi munkásokat. Inkább azt ajánlja, hogy porolják le Marxot, és nagyobb egyenlőséget követelve szálljanak szembe a neoliberalizmussal.

Amerikában emelkedőben van a szocializmus ázsiója, habár pontosabb lenne jóléti államról beszélni. Svédországban, a jóléti állam első számú modelljében viszont ellenkező folyamatok zajlanak.

A francia kormány teljesen magánkézbe adná a három nagy Párizs-környéki repülőteret. A jobb- és baloldali ellenzék tiltakozik, és alighanem népszavazás lesz az ügyről – az első a maga nemében, mióta Frankhon létezik. A privatizáció dolgában megszokott érvek és ellenérvek csapnak össze.

Egy friss könyv szerint az összeesküvés-elméletek népszerűsége részben az internetnek, részben pedig a politikusoknak köszönhető. Az internet lehetővé tette a világ futóbolondjainak egymásra találását. A média és a politikusok pedig ellátják őket munícióval.

Közhely, hogy nincs demokrácia pezsgő nyilvánosság és tájékozott állampolgárok nélkül. De jóból is megárt a sok. A hírek állandó követése és kommentálása többet árt a demokráciának, mint amennyit használ. Arról nem is szólva, hogy a globális agora szellemi és lelki békénket is megöli.

Az amerikai publicista a Trump elnök adóbevallása körüli hercehurca kapcsán kifejti, hogy több szempontból is előnyös lenne, ha mindenki adóbevallását nyilvánosan hozzáférhetővé tennék. Szerinte a skandináv nyilvános bevallások példája azt bizonyítja, hogy egymás zsebében turkálni nem csak jó, de hasznos is.

Neoliberalizmuson a köznyelvben a megszorító gazdaságpolitikát értik. A trockistából libertáriussá lett publicista egyetért az újmarxista történésszel abban, hogy az igazi neoliberalizmus valójában a nemzetek feletti gazdasági kormányzást hirdeti, és mint ilyen, a globalizáció ideológiáját alapozza meg.

Pszichológiai kutatások szerint jobb- és baloldaliak hasonló arányban dőlnek be az őket világnézeti identitásukban megerősítő álhíreknek. A konzervatívok túlzottan is ösztöneikre hagyatkoznak, a liberálisok viszont ideológiai felsőbbrendűségük biztos tudatában adnak hitelt a politikailag motivált hazugságoknak.

A nyugati elit egyre inkább radikális elméleteket tesz magáévá, márpedig ezek a teóriák magát az elitet létében fenyegetik. A konzervatív amerikai demográfust ez a felvilágosodás korának elitjére emlékezteti, amely saját sírját ásta a forradalmi elméletek iránti lelkesedésével.

Tim Wu baloldali jogászprofesszor szerint Amerika a fasizmusba sodródhat, hacsak nem darabolják fel az egyre nagyobb befolyással bíró nagyvállalatokat. Piacpárti kritikusa szerint Wu félelme összeesküvés-elméleten alapul.

A szülő, aki halad a korral, mindent megtesz gyermekeiért. Helikopterként, fűnyíróként, hóekeként, sőt buldózerként egyengeti gyerekei sorsát. A versengő módszerek metaforái sokat elárulnak a nevelés kultúrájának állapotáról.

A baloldali liberális agytröszt elemzői szerint az európai parlamenti választásokat az egyelőre nagy számú bizonytalan szavazók dönthetik el. A többség változást akar az EU-ban, de forradalmat nem. A forradalom elkerüléséhez azonban Európa határainak szigorúbb ellenőrzése szükséges.