Az elmúlt évtizedek közgazdasági közhelye szerint a globalizált gazdaságban a tőkét nem érdeklik az országhatárok, ezért a feltörekvő országok olcsó munkaereje megoldhatatlan kihívás elé állítja a fejlett államokat. Egy ideig így is volt, mára azonban nagyot fordult a világ. A globális gazdaság egyre inkább a gazdagoknak kedvez. Nemcsak a protekcionizmus, hanem a technológiai forradalom is őket erősíti.

A „radikális konzervatív” publicista szerint csak jót tennénk magunknak, ha választás helyett sorsolással döntenénk el, ki üljön a törvényhozásban és a kormányban. A periklészi demokráciára hivatkozik, amelyben, mint írja, ez volt a szabály.

A fejlett nyugati társadalmakban furcsamód nem a más nézetek iránti türelem, hanem az intolerancia terjed. Ezt most történetesen a konzervatív nézetek sínylik meg leginkább, mivel a tudomány és a kultúra intézményeiben a progresszívok vannak túlsúlyban, ők pedig veszedelmesnek látják az övéktől eltérő nézeteket.

Összeesküvés-elméletek mindig is voltak, ám ma mintha nagyobb veszélyt jelentenének, mint korábban. A német publicista szerint ördögi körbe kerültünk. A hatalommal szemben bizalmatlan értelmiség olyan társadalmi szkepszist teremtett, amely aláásta az összeesküvés-elméletekkel szemben korábban hatékony intézmények tekintélyét, így a magáét is.

Trump elnök és a Demokrata Párt feltörekvő radikális baloldali szárnya egymást erősíti. A szembenálló felek egyre szélsőségesebb hangot ütnek meg, hogy teljesen ellehetetlenítsék a mérsékelteket, és felperzseljék a lövészárkok közötti semleges területet.

A női egyenjogúságért utcára vonuló, a patriarchális és maszkulin szexista sztereotípiák ellen lázadó nők előszeretettel szimbolizálják céljaikat a női nemi szervvel. A svájci publicista ettől összezavarodik. Akkor most mégis biológiai alapja van a nőiségnek? És mi lesz a transz- és interszexuálisokkal? Slavoj Žižek baloldali filozófus nem jön zavarba, csak éppen lelombozónak tartja a nemi szerv demisztifikálását.

A politikatudomány szaktekintélyei gyakran a politika elsilányulásával magyarázzák azt, hogy a politikusok egyre kevésbé kíváncsiak a politológusok szakértői véleményére. Az amerikai biztonságpolitika professzor szerint viszont inkább az akadémia szereplői okolhatók: ők maguk zárkóztak a biztonságos elefántcsonttoronyba.

Általánosan elterjedt nézetek szerint az egyenlőség erősítéséhez elengedhetetlen az állam és a család közötti köztes civil szerveződések, például az egyházak, klubok és szomszédságok megerősítése. Az ifjú közpolitikai szakértő szerint azonban a társadalmi tőke túlzásba vitt felhalmozása az identitáspolitikának kedvez, és végső soron gyengíti a társadalmi szolidaritást.

A munkásosztálynak ma már nincs pártja. Valamikor még versenyeztek érte a nagy politikai erők, ma viszont már senkinek sem fontos. A Brexit-népszavazás megmutatta azonban, hogy rossz néven veszi, ha semmibe veszik.

A Berlini Zsidó Múzeum igazgatója lemondásra kényszerül, miután a múzeum kommentár nélkül megosztja az Izraelellenes BDS bojkottmozgalom támogatóinak nyílt levelét, amelyben az aláírók egyúttal elhatárolódnak az antiszemitizmustól. Egyes elemzők véleménydiktatúrát kiáltanak, mások az antiszemitizmus elleni győzelmet ünneplik.

A tudományos elit felvette a harcot a tudósokat kizsigerelő profitéhes rabló-kiadókkal szemben. Egyre népszerűbbek a nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratok. Csakhogy ezzel arányosan nő a mindenféle áltudományos, sőt kifejezetten ártalmas ostobaságot publikáló ragadozó kiadók száma. A tudományos elit saját sírját ássa, ha nem száll velük szembe, és cinkossá válik a sarlatánságban.

A francia igazságügy-miniszter éppen hogy csak megpendítette, mi lenne, ha a sajtó útján elkövetett becsületsértést és rágalmazást közönséges vétségnek tekintenék, nem sajtóvétségnek, és máris kitört a ribillió.

A fejlett világ országainak többségében krónikusan alacsony a gyerekvállalási kedv. A kormányok mindenféle eszközzel próbálnak változtatni a helyzeten, ám kevés sikerrel járnak. Németországban azonban mintha elindult volna valami.

Ha egyszer nincs egyenlőség, milyen alapon kapjanak egyesek lehetőséget arra, hogy az elit tagjai lehessenek? Valamikor a származás számított, ma elvben a teljesítmény, az érdem. Valójában az érdem mögött is a származás lapul. A szegények, a sötétebb bőrűek hátrányban vannak. Megoldás nincs, próbálkozások vannak.

A demográfiai válságtól sújtott nyugati országokban egyre népszerűbb az idősebb nemzedékeket okolni a fiatalok minden bajáért. Az angol szociológus szerint a szülők generációjának hibáztatása azonban visszaüthet.

Az ismert filozófus rendhagyó születésnapi esszéjében ízekre szedi a 90 éves Jürgen Habermas elméletének sarokkövét. Úgy véli, hogy Habermas elmélete a végnapjait élő liberális demokrácia talaján áll, és egyre inkább jelentőségét veszíti.

Internetguruk és közgazdászok szerint súlyos kockázatokat rejt a Facebook terve, hogy kriptodevizát bocsát ki. Ha sikerül, a Facebook a világ legnagyobb hatalma lehet, és meggyengítheti a demokratikus felhatalmazással bíró kormányzatok szuverenitását.

Egy középiskola végzősei – valamennyien bevándorlók gyermekei vagy unokái – nyílt levélben panaszolják el, milyen méltatlan körülmények között kellett az érettségire készülniük. Úgy érzik, az állam elhanyagolja őket. Ezt hivatalos parlamenti dokumentum is igazolja.

Az önvezető autók elterjedéséhez olyan erkölcsi dilemmákat kell tisztázni, amelyekre nincs könnyű válasz. Ha elkerülhetetlen az ütközés, kit áldozzon fel az autó? A szabálytalanul közlekedő gyereket, avagy a járdán álló idős párt? Egy friss kutatás feltárja erkölcsi intuícióinkat. De a probléma megoldásához nem visz közelebb.

Az ismert liberális elemző szerint véget ért az egypólusú világrend, és az Egyesült Államok elvesztette globális egyeduralmát. Ezzel pedig bealkonyult az ideológia- és demokráciaexportnak.