Régen az államtól és a hatóságoktól féltettük leginkább privát szféránkat. Ma viszont az államtól várjuk, hogy megregulázza az adatainkra ácsingózó vállalatokat. De ki védjen meg saját magunktól?

A liberális feministák a prostitúció legalizálását, a nők elleni erőszak és kényszer megtestesülését látják benne. A szintén liberális, de a legalizálást pártoló szerző azt veti a szemükre, hogy egy platformra kerültek az abortuszt ellenző jobboldallal és Trump elnökkel. Van azért érdemi érve is. Őnekik is van.

A nagy madridi liberális lap üdvözli, hogy a Legfelsőbb Bíróság börtönbüntetéssel sújtotta a katalán függetlenség kikiáltóit. Működik a jogállam – úgymond –, mert a törvénytelenséget megtorolják. Ezzel egyben lezárult az elszakadáspárti délibáb korszaka. Amivel szögesen ellentétes megítélés alá esnek viszont a kurdok függetlenségi törekvései.

A hetvenéves kínai kommunizmus a gazdasági nyitás és az internet elterjedése ellenére is köszöni, jó erőben van. Ennek legfőbb oka, hogy sikerült a saját céljainak szolgálatába állítania az internetet, és totális megfigyelőállamot létrehoznia.

Az amerikai fiatalok egyre baloldalibbak, és skandináv jóléti államra vágynak. Európai kortársaik jóval piacbarátibbak, és szkeptikusabbak a bevándorlással kapcsolatban.

Rátámadt-e a jobboldali képviselő a muzulmán asszonyra, amikor fejkendője miatt ki akarta küldetni a tanácskozóterem karzatáról? Kevesen adnak neki igazat, de a muszlim fejkendő viseletét még az elnök sem támogatja. Nem lenne népszerű.

A Nobel-díjas közgazdász elismeri, hogy sokakkal egyetemben tévedett, és alábecsülte a globális kereskedelemnek a fejlett országok munkaerőpiacára gyakorolt hatását. Ennek ellenére úgy véli, hogy a protekcionizmus nem célravezető. Tíz éve még ennek is az ellenkezőjét gondolta.

Bár gyakran szembeállítják őket, a szabadelvű gondolat nem ellentétes a keresztény tanítással. Olyannyira nem, hogy az egyéni szabadság gondolata a jézusi tanításból nőtt ki.

Az évezred elején a kínai vezetés úgy gondolta, hogy a hatalmas ország egyelőre nem érett meg a demokráciára. Ma azonban, az elmúlt évtizedek szédületes gazdasági sikereinek tudatában már hosszú távon is a pártállami rendszert tartja megfelelőnek.

A politikusok állandó félelemben élnek, mert nem tudhatják, mikor készül róluk kínos felvétel, amely aztán botrányt okoz. A német médiakutató szerint a politikusok privátszférájának beszűkülése rendkívül káros hatással van a politikára. A politikus nem lehet egyszerre önmaga, őszinte és tökéletes is, nekünk kellene tehát egy kicsit elnézőbbnek lennünk.

Az európai elit egy Isten nélküli vallást követ, amely vezeklést követel a földrész lakóitól. A jóságvallás azonban nincs tekintettel a realitásokra, ezért több kárt tesz, mint amennyi jót.

Egyre többen járnak egyetemre, ráadásul egyre jobb minősítéssel végeznek. Mindebből azonban nem következik, hogy a felsőoktatás jól teljesít. Sőt, inkább ellenkezőleg. Mindenki tudja, hogy nagy a baj a felsőoktatásban, de kevesen merik levonni a fájó következtetéseket.

Minél több féligazságot tudunk, annál hajlamosabbak vagyunk határozott véleményt alkotni. A demokrácia, és talán saját mentális állapotunk is sokat javulhatna, ha beismernénk tudatlanságunkat, és óvakodnánk az elhamarkodott ítéletalkotástól.

Az elmúlt évtizedben szerte a fejlett országokban jelentősen visszaesett a baloldali pártok támogatottsága. Az amerikai politológus szerint elősorban azért, mert a gazdasági érdek helyett egyre inkább a kulturális kérdések határozzák meg a politikát. A baloldalnak akkor lehet esélye, ha vissza tudja hódítani a populista jobboldal által elcsábított szavazóit.

A globális felmelegedéssel szemben azonnali és radikális lépéseket sürgetők moralizáló, sőt vallásos nyelvet használnak. Támogatóik szerint ez helyes is, hiszen akkora a baj, hogy életvitelünk teljes átalakítására van szükség, ahhoz pedig nélkülözhetetlen a vallásos kultusz. Bírálóik szerint viszont ezzel többet ártanak az ügynek, mint amennyit használnak.

Az összeesküvés-elméletekre alapozott gondolkozás korábban csak a politikai paletta peremén létezett, ma viszont már az egész társadalmat megfertőzte. Az információbőség aláássa az alapvető közintézményekbe vetett bizalmat. Hovatovább már az alapvető tények dolgában sincs egyetértés.

Az amerikai birodalmat sirató elemzők sorát most az a Fareed Zakaria is szaporítja, aki két évtizeddel ezelőtt az illiberális demokrácia fogalmát megalkotta. Szerinte Amerika elszalasztotta az egypólusú világ éveiben rejlő lehetőségeket.

Olaszországban ismét kormányra került a középbal anélkül, hogy választást nyert volna. A neves szociológus a politikai pártok identitásán elmélkedik, és úgy látja, hogy mint annyiszor, az elit pártja most is visszavette a közhatalmat a lázadóktól.

A Római Birodalom alig egy évszázad alatt jutott el a tündöklés csúcsától a szétesésig. Ám egyáltalán nem biztos, hogy az egykori impérium részei rosszul jártak a birodalom összeomlásával. Az amerikai publicista azt boncolgatja, hogy mi várna Amerikára, ha Róma sorsára jutna.

A nemzetközi szervezetek egyre több emberi jogot ismernek el, közben azonban az alapvető jogok sem érvényesülnek. Az amerikai ENSZ-szakértő szerint vissza kellene térni az emberi jogok eredeti fogalmához.