A kiokosított dolgoknak hála, sosem fogy ki a hűtőből a macskaeledel. A kényelemért cserébe átadjuk adatainkat nagyvállalatoknak, és lemondunk a mindennapjaink fölötti kontrollról – véli a filozofikus hajlamú internetguru.

Miközben a brit jobb- és baloldal gazdasági elképzelései egyre jobban hasonlítanak egymásra, a társadalomban minden korábbinál erősebb a szembenállás. A brit publicista szerint ez a posztindusztriális átalakulás következménye.

Két amerikai elemző szembeszáll a bevett nézettel, miszerint a választók nagyobb bevonása a politikába erősítené a demokráciát. Épp ellenkezőleg: a nép közvetlen részvétele a hatalom gyakorlásában silány demokráciát eredményez.

Július végén Párizsban fesztivált rendeznek az afrofeministák. A főváros szocialista főpolgármestere kezdetben be akarta tiltani a kirekesztő rendezvényt, de aztán belenyugodott, hogy nem tehet ellene semmit. A baloldalon élesen ellentétes nézetek csapnak össze az ügyben.

A későn demokratizálódó, feltörekvő gazdaságokra jellemző populista nacionalizmusok a fejlett gazdaságokban is egyre erősebbek. Az amerikai politológus mégis úgy véli, hogy a liberális demokráciának hosszú távon nincs fenntartható alternatívája.

A tekintélyes konzervatív francia filozófus szerint tévesnek bizonyult az az elképzelés, hogy az emberiség egyetlen nagy közösségben egyesülhet, vissza kell tehát térni a nemzetállamok eszméjéhez, mielőtt még nagyobb lesz a baj.

A tényeken túli nyilvánosság egyáltalán nem új keletű jelenség. Sőt, sokkal inkább következménye, mintsem oka a politikai közbeszéd leromlásának és a demokratikus intézmények válságának. Éppen ezért olyan nehéz tenni ellene.

 Az amerikai filozófus veszedelmesnek tartja, hogy a nyugati társadalmakban hovatovább illetlen érzés a hazaszeretet. A szerző inverz nacionalizmusnak nevezi a jelenséget, és azt írja róla, hogy utat nyit a terrorizmusnak, és akadályozza a más kultúrákból érkezők integrálását.

Sokan gondolták, hogy a közösségi gazdaság rugalmasabb és szabadabb munkavégzést tesz lehetővé, mint a hagyományos, teljes állású foglalkoztatás. Ez részben így is lett, csakhogy a közösségi kényszervállalkozók a munkavállalókat megillető javak zömétől is elesnek.

Régen a diktatúrák társutasainak is sokkal könnyebb volt – írja a tekintélyes angol filozófus. Bár lenne jelentkező ma is, a modern világban nagyon nehéz az elnyomó rezsimek mellé társutasul szegődni vágyó értelmiség dolga.

A veterán brit szocialista szociológus rezignáltan állapítja meg, hogy bár a nyugati rendszerek válságban vannak és az európai polgárok többsége elégedetlen velük, azért a rendszertagadó pártok, ha megerősödnek is, a választásokon alulmaradnak. Győz a bizonytalantól való félelem.

Az amerikai baloldal súlyos dilemmával néz szembe. Liberális publicisták attól tartanak, hogy a demokrácia védelmében olyan eszközökhöz nyúlhat, amelyek tovább erodálják a demokratikus intézményrendszert.

A számítógépek millióit megtámadó zsarolóvírus okozta károk rendszerszintű hiányosságokra hívják fel a figyelmet. Az amerikai informatikus szerint az államnak keményebben kellene fellépnie a szoftveróriásokkal szemben, amelyek maguk is zsarolják a felhasználókat.

Az idősebb Bush-kormány gazdasági főtanácsadója új könyvében arról értekezik, hogy a globalizáció új, a korábbinál drasztikusabb következményekkel járó korszakába léptünk. A fejlett országok kétkezi munkásai egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.

Tizenöt filozófus afféle kiáltványban óv attól, hogy az egyenlőség nevében felrúgjunk minden hierarchiát. Mint annyi minden, a tekintély is olyan jószág, amely megfelelő mértékben nélkülözhetetlen, de ha túlzásba visszük, káros.

Húsz éve, az internet hajnalán a haladó techno-optimisták még ellenezték az állami beavatkozást, mondván, hogy az internet szabályozása gyengíti a demokráciát. Ma már másképp látják: egyre inkább technokrata internetóriásokra és algoritmusokra bíznák a politikát.

Az önkritikus baloldali mozgalmár-szociológus szerint azért buknak el a baloldali szerveződések, mert az ideológiai purizmus nevében lemondanak a széles társadalmi bázis kiépítéséről. Az áttöréshez több kell, javasolja az Alinsky-stratégiát újragondoló szerző.

Az angol filozófus szerint az örök élet lehetőségével kecsegtető áltudományos mozgalmak népszerűsége jelzi, hogy az ember a vallás után is vágyik a transzcendenciára. És nem biztos, hogy ezen vágy kiélésének formái előbbre valók, mint a vallás.

A franciaországi elnökválasztás szembeszökő tanulsága, hogy a hagyományos pártrendszer megrendült. De hogy ebből mi következik a jövőre nézve, arról erősen megoszlanak a vélemények. A francia történész a centrista politikába veti reményét, két észak-amerikai elemző viszont nem vár áttörést a mai elitektől, a globalizáció nyerteseitől.

Az elmúlt években egyre növekvő elitellenesség a pártokkal szembeni bizalmat is megroppantotta. Ennek a populista demokrácia hívei minden bizonnyal örülnek, a liberális demokrácia hívei viszont annál kevésbé.