A konzervatív és a liberális szerző egyaránt úgy látja, hogy ha a progresszívok szerint már Kolumbusz ünnepét és szobrát is el kell távolítani, akkor Amerikában semmiről sem lehet egyetértés. Márpedig, ha nincsenek közös értékek, akkor mit jelent az, hogy amerikai nemzet?

A tekintélyes politikai gazdaságtan-professzor szerint a közgazdaságtan a súlyos tudományos hübrisz vétkébe esett, amikor dogmatikus valláspótlékká vált, és a természettudományos erejű bizonyosságnak tekintette tételeit.

Piacgazdaság van demokrácia nélkül, de demokrácia nincs piacgazdaság nélkül, márpedig a piacgazdasághoz nemzetállamra van szükség. A globalizmus neves kritikusa szerint a nemzetállamok meghaladását hirdetők a nyugati demokráciát sodorják veszélybe.

Progresszív körökben maradinak és intoleránsnak minősül az a szülő, aki kétli, hogy kamaszkorú leánygyermeke csakugyan férfi, ahogy gondolja. Azelőtt szinte ismeretlen volt az ilyen nemváltás, ma viszont egyre gyakoribb. Az amerikai szerző attól tart, hogy társadalmi okokra visszavezethető járványról van szó.

A tudományos felfedezés többnyire csapatmunka eredménye, a természettudományos Nobel-díjat mégis egyéneknek ítélik oda. Ez nemcsak igazságtalan, de a tudomány megítélésének és a tudósok mentálhigiénés egészségének szempontjából is káros lehet.

A tekintélyes eszmetörténész szerint a liberálisoknak fel kell hagyniuk az identitáspolitika képviseletével, ha választást akarnak nyerni. Kritikusa viszont úgy véli, hogy nincs hova visszatérni: a politika lényegileg identitáspolitika. Az identitáspolitikát nem meghaladni kell – hanem jól csinálni.

Anne Applebaum új könyvében azt írja, hogy Sztálin előre megfontolt célból éheztetett halálra sokmillió ukránt: hogy megtörje az ukrán nemzeti ellenállást. Kritikusa szerint viszont a tömeges éhhalál a politika eredménye volt, de nem célja.

Hol vannak már a régi szép idők, amikor a szovjet és a maoista módszerek számítottak a hatékony cégvezetés eszközének! A tekintélyes stanfordi professzor tudományos kutatása szerint minden faragatlan kollégával szemben a megfelelő fegyvert kell bevetnünk.

A német szélsőjobboldal megerősödése kapcsán a kommentariátus krémje ideológiai hovatartozástól függetlenül apokaliptikus aggodalmakat fogalmaz meg: a demokrácia végéről, sőt, a náci eszmék visszatéréséről beszélnek. A jobboldali populizmus holland szaktekintélye szerint eltúlzottak a félelmek.

A baloldali olasz szerző a katalán függetlenségi törekvésekben annak újabb bizonyítékát látja, hogy Európa-szerte nő a nacionalizmus vonzereje, illetve a bizalmatlanság a soknemzetiségű államok kormányai, valamint az Európai Unió központi intézményei iránt.

A technológiai óriáscégek szolgáltatásai egyre inkább alapvető javaknak minősülnek. Mi lenne, ha közműként határoznánk meg a fontosabb internetes és számítástechnikai szolgáltatásokat? Nem, ez nem egy radikális baloldali lap, hanem az Economist felvetése.

A baloldali publicista szerint a szélsőjobboldallal szemben erőszakot alkalmazó antifa tüntetők Trump és a jobboldal kezére játszanak. A harcosabb fellépést támogató baloldali egyházi vezetők szerint viszont a mérsékeltek megalkuvók és árulók.

A baloldali brit politológus hatalmas blöffnek tartja a francia elnök intenzív aktivizmusát. Úgy véli, hogy programja lejárt szavatosságú neoliberális megoldásokból áll. Franciaországban ezek után arról folyik a vita, hogy nem Marine Le Pen, a radikális jobboldali vezető híve-e a szerző.

A feltörekvő nagyvárosi elit fiataljai tiltakoznak a hagyományos identitások és a szüleiktől örökölt hovatartozás ellen. Lázadásuk moralizáló, narcisztikus és hivalkodó fogyasztásban ölt testet, amely tovább mélyíti a társadalmi szakadékot.

Az amerikai szociológus szerint a vallási türelem eszméjének európai elterjedésében kevés szerepe volt a toleranciáról elmélkedő filozófusoknak. Annál nagyobb az erős központi államnak.

A baloldali liberális szerző felháborítónak tartja, hogy a multinacionális vállalatok a nyugati államok hallgatólagos beleegyezésével a segélyek sokszorosát szivattyúzzák ki a fejlődő országokból.

Még csak most kezdődik. Amerikai mintára már van feketebőrű szervezet, amely tömeges szoborbontást javasol. A legújabb korig a francia történelemben ugyanis ritka volt a gyarmatosítást és a rabszolgaságot ellenző államférfi. Baloldali kritikusa kíméletet kér a szobroknak.

A charlottesville-i összecsapások óta felerősödtek a szólásszabadság korlátozását szorgalmazó hangok a baloldalon. A korábban abszolút szólásszabadság-párti Amerikai Polgárjogi Unió is visszakozott.

A liberális amerikai professzor esküdt ellensége a nacionalizmusnak, és meggyőződése, hogy a migráció előtti korlátokat le kell bontani, de a világkormányt ő is rendkívül kártékony ötletnek tartja. Nemhogy nem oldaná meg, hanem még súlyosbítaná ugyanis a nemzetközi problémákat.

Az egyre hevesebb méretű Egyesült Államokbeli szoborharchoz képest az olaszországi emlékezetpolitikai csatározások békés huzakodásnak tűnnek, talán mert a fasizmusnak nincs már jelentős tábora, a kommunista párt utószervezeteinek viszont igen.