Brazíliában a korábbi korrupt politikával szakító Munkáspárt maga is átvette a szavazatvásárlás korrupt módszereit, és rajtavesztett. Az egykori gerillából köztársasági elnökké lett Dilma Rousseff hivatalvesztése aligha megakadályozható.

A recenzens védelmébe veszi az amerikai liberálisokat a brit konzervatív filozófus ellenében, aki egy kalap alá veszi őket a marxistákkal. Scruton legújabb könyve a második világháború utáni szocialista-kommunista gondolkodók szemére veti, hogy szétzilálnák mindazt, ami élhetővé teszi a társadalmakat.

A lengyel jobboldali kormány új múzeummal állít emléket a lengyel zsidómentőknek. A német publicista szerint jobb- és baloldal egyaránt politikai haszonszerzésre használja az emlékezetpolitikát.

Észak-Karolina kormányzója visszavonta a nyilvános illemhelyekről szóló törvénytervezetet, amely eltiltotta volna a férfiakat a női mellékhelyiségek látogatásától. Nem önszántából vonta vissza, hanem mert a befolyásos LMBT-közösség ellenezte. A konzervatív elemző tajtékzik.

A közgazdászok a legtudományosabb társadalomtudománynak nevezik a szakmájukat, mivel matematikai modelleket alkalmaznak. A tudományosság bizonyítéka abban áll, hogy kívülállók nem értik a számításaikat. Kár, hogy nem szokták eltalálni, mi fog történni a gazdaságban.

A terrorizmussal együtt kell élnünk, butaság lenne azt képzelni, hogy meg tudjuk szüntetni. De tudnunk kell, hogy nem fenyegeti társadalmunkat létében, kivéve, ha pánikba esünk, és ostoba döntéseket hozunk.

A konzervatív szerző szerint ideje lenne elismerni, hogy Európának szüksége van bevándorlókra. Hiába a magas munkanélküliség, a nyugati kultúrába született fiatalok nem hajlandók elvégezni bizonyos lenézett munkákat.

Egy tekintélyes izraeli politológus szerint Izraelnek belátható időn belül nincs esélye arra, hogy rendezze viszonyát a palesztinai arabokkal. A tartósnak ígérkező konfliktushelyzet kezelésére ötfajta lehetséges politikát vázol fel, de egyik megoldás sem éppen szívderítő.

A televízióban közvetített izgalmas események felszíne mögött titkon piszkos háború is zajlik a demokratikus választási küzdelemben. Egy latin-amerikai informatikai ezermester több sikeres kampányakciót épített arra a felismerésre, hogy az emberek szinte mindent elhisznek az internetnek.

Két tekintélyes pragmatista amerikai jogászprofesszor szerint az iszlám radikális propaganda megfékezése érdekében szükséges és helyes lenne a szólásszabadság korlátozása. Az óvatlan polgárokat csak így lehet megvédeni a dzsihádista ideológiától. De ki fogja ellenőrizni a megfigyelőket?

A modern tudástársadalmak ipari méretekben állítják elő a tudományos irodalmat. A valódi ismeret és az áltudományos ostobaság viszonya azonban aszimmetrikus: az utóbbi előállítása lényegesen könnyebb, cáfolata viszont annál nehezebb.

A holland író napokkal a brüsszeli terrormerényletek előtt írta meg a belga fővárosról szóló esszéjét, mégis a város arab lakta negyedeiben felgyűlő gyúanyagot nevezi az egyik legsúlyosabb jelenségnek. Úgy látja azonban, hogy ez összefügg a város, az ország, sőt Európa egyéb bajaival.

A belga bűnüldöző hatóságok megdöbbentő felületessége maga is okozat. Legalább is része annak, ahogy a belga állam nem akart szembenézni a rá leselkedő veszélyekkel. Az észak-afrikai bevándorlók negyedeiben régóta tartanak a veszedelmes folyamatok.

Az európai értelmiség fenntartja magának a jogot, hogy saját örökségétől elhatárolódjék, de az arab értelmiségiektől már megtagadja jogot, hogy bírálják az iszlám hagyományt, és azt szorgalmazzák, hogy a muszlim világ közeledjék a modern értékekhez.

A libertárius szerző szerint az identitás-megszállottság az egyéni identitás válságát tükrözi. Egyéniség, egyéni érdem, karakter és tettek helyett identitásokat ismerünk el. Ráadásul az identitáspolitika harcos képviselői gyakran ellentmondanak a szabad identitásválasztás elvének.

A „realista külpolitika” szószólója arra figyelmezteti Európát, hogy végveszélybe sodorja magát, ha nem gondoskodik a mainál sokszorosan nagyobb erőkkel külső határainak védelméről. Igazságtalanság nem beengedni mindenkit, aki jön, de még mindig ez a legjobb megoldás.

Az elmúlt években egyre többet jótékonykodnak a gazdag milliárdosok. Kritikusok szerint félő, hogy a filantrokapitalisták befolyása hovatovább a demokratikus önrendelkezést veszélyezteti.

Bármily meglepő is, a jövedelmek kiegyenlítését szolgáló állami beavatkozás fokozza a jövedelmi egyenlőtlenséget. Amerikában legalábbis ez történt. Minél inkább növelték a legjobban keresők adókulcsát, annál tovább mélyült a jövedelmi szakadék.

A neves evolúcióbiológus tarthatatlannak minősíti az uralkodó elméletet, miszerint az ember háborúzó lény, és ennek a mivoltának köszönheti fennmaradását. Az erőszak csakugyan természetes örökségünk, de a háborúskodás tanult dolog, amit nem kell feltétlenül gyakorolnunk.

Nem igaz, hogy az erkölcs társadalmi termék, például egészen kicsiny gyermekeknek is van erkölcsi érzékük. De akkor mi tesz bennünket erkölcsi lénnyé? És milyen eredménnyel? Annyi szent, hogy az erkölcsös élet parancsa ügyében életünk végéig nem lelhetünk teljes megnyugvásra.