Az undor és az erkölcstelenség érzetének összekapcsolódása egykor az emberi civilizáció kialakulásának feltétele volt. Csakhogy mára civilizációnk rengeteget változott: ami egykor összekötötte az embereket, ma már sokszor szembeállítja őket egymással.

A neves oxfordi közgazdász szerint a kapitalista jóléti állam megmenthető. Azt javasolja a baloldalnak, hogy vegyen át bizonyos dolgokat, amelyeket ma jobboldalinak bélyegez. Az innovációt nem béklyózó adóztatást ajánl, és a nemzeti szolidaritás erősítését javasolja.

Mindig is tudtuk, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. Most már tudományos bizonyítékaink is vannak rá, hogy a szerelem úgy hat az agyra, mint a kábítószer, a szerelmi bánat pedig elvonási tüneteket okoz.

1956-ban, a szuezi válság idején Amerika szembefordult nyugati szövetségeseivel, és pórul járt. Mi ebből a tanulság a mai közel-keleti politikára nézve? Az-e a külpolitika legfőbb alapelve, hogy a szövetségesek mellett ki kell állni, az ellenlábassal viszont keményen kell bánni?

Nem is gondolnánk, milyen hasznos lehet a trágárság: segít a fizikai fájdalom elviselésében, kitűnően alkalmas az élet értelmetlenségének kifejezésére, közösségépítésre és erőszakkezelésre. Arról nem is szólva, hogy sokat elárul a vulgáris nyelv az adott társdalomról.

Sokan gondolják, hogy az államok politikai elkülönülése korlátozza a tudomány és a technika fejlődését. Az amerikai gazdaságtörténész kimutatja, hogy a kora újkor Európájában a birodalmak felbomlása és a politikai széttagoltság tette lehetővé az ipari forradalmat. Persze a tudósok szabadsága is kellett hozzá.

Az Egyesült Államokban Donald Trump győzelmével új szakaszába lépett az egyetemi radikalizmus. Ennek tünete volt, hogy a kaliforniai Berkeley hírneves egyetemén szélsőbaloldali tüntetők erőszakkal akadályozták meg egy provokatív stílusáról ismert brit vendégelőadó fellépését.

Németország évszázados beidegződésből Keletre figyel, márpedig a Földközi-tenger térségében zajló eseményeken múlik Európa jövője. A veterán olasz politológus szerint, ha Dél-Európa elsüllyed, vége az Európai Uniónak.

A kínai pártvezetés újabban a globális szabad kereskedelem védőbástyája akar lenni. Persze csak addig és úgy, ameddig és ahogy ez saját gazdasági érdekét szolgálja. Amerika és Európa csak magát okolhatja, amiért eddig nem lépett fel a felemás kínai globális kapitalizmussal szemben.

Egyre többen ismerik fel a modern technika – mindenekelőtt a mobiltelefon és az internet – káros mellékhatásait. A brit publicista egyenesen modern produktivitás-pánikról beszél.

Az amerikai publicista szerint az 1940-es elnökválasztást nagyban befolyásolhatta a brit titkosszolgálatok átfogó művelete, amely Amerika mielőbbi hadba lépését igyekezett elérni.

Olaszországban a politikai baloldal immár az elit pártja. Az eredetileg új, tiltakozó mozgalomnak számító jobboldali pártok mára ugyancsak elvesztették a plebs bizalmát. A hagyományos dolgozó osztályok többsége az Öt Csillag Mozgalmat támogatja, amelynek lényege a tiltakozás.

Tényleg elég nagy a baj, ha néhány macedón siheder és orosz hackerek partizánakciója végveszélybe sodorhatja a világ vezető demokráciáját. Az ikonoklaszta internetguru szerint azonban az álhíreket okoló haladó elit kényelmes álmagyarázatot kínál a demokrácia válságára.

Az elit rászolgált arra, hogy leváltsák, állapítja meg a cambridge-i eszmetörténész. Vilfredo Pareto száz évvel ezelőtt kifejtett elméletére hivatkozva azonban arra figyelmeztet, hogy az elitellenes erők is elitet fognak hatalomra juttatni.

A haladó értelmiség előszeretettel javallja a népszuverenitás korlátozását a populizmus ellen. Félő azonban, hogy ez csak súlyosbítaná a tömegek kiszolgáltatottságát és tovább szítaná elégedetlenségüket. Éppen hogy több jogot kell adni a népnek a rendszerellenes düh lecsillapítására.

Még sokáig elérhetetlen marad, hogy pontosan olyan gyermeket állítsunk elő, amilyet akarunk, de ami ebből fokozatosan megvalósítható, az is súlyos kételyeket ébreszt. Márpedig amit technikailag lehet, azt előbb-utóbb meg is fogják tenni – véli a brit kutató.

A kínai kommunista pártvezetés egyre bezárkózóbb, nacionalistább és Nyugat-ellenesebb – véli az amerikai Kína-szakértő. Míg korábban a reformoktól, most a nyugati eszmék terjedésének megfékezésétől és a központi hatalom megerősítésétől reméli a problémák megoldását.

A liberális politológus a populizmusban látja a liberális demokráciára leselkedő legnagyobb veszélyt. A konzervatív publicista viszont a mai liberalizmust posztdemokráciának nevezi. Úgy gondolja, hogy a populizmus és a posztdemokrácia két véglet, és a középút az arany.

Az amerikai filozófus szerint mindenki jobban járna, ha nem lennénk olyan biztosak az amúgy csöppet sem megalapozott ítéleteinkben, és a politikusoktól sem várnánk sarkos véleményeket. Kár, hogy a tépelődő politikusoknak semmi esélyük sincs a választáson.

Az amerikai vallástörténész szerint a vallás körüli viták Keleten és Nyugaton egyaránt arra vezethetők vissza, hogy még mindig fogalmunk sincs, hogyan lehet tartósan összeegyeztetni a liberális demokráciát a nem liberális világnézetekkel.