A 2016-os évet sokan a globális válságok esztendejének hiszik. A külpolitikai elemző szerint derűlátóbbak leszünk, ha kicsit tágabb történelmi perspektívából tekintünk a globális folyamatokra.

Avagy a lázadás éve, ki hogy nevezi. Hat ország különböző irányzatokat képviselő lapjai hol így, hol úgy hívják. Hol pozitív jelenségnek érzik, hol vészterhesnek. Abban az egyben értenek egyet, hogy valami változóban van a fejlett világban, vagy már meg is változott.

Az amerikai médiaguru szerint az internetes álhírek terjedéséért jelentős részben a szakértőkkel szembeni növekvő bizalmatlanság és ismerőseinkkel szembeni túlzott bizalmunk a felelős.

A liberális eszmetörténészt kiátkozzák, amiért bírálja az identitáspolitikát, és aránytévesztéssel vádolja a köznapi emberek nyelvétől és problémáitól elszakadt liberális értelmiséget. Ő viszont kitart amellett, hogy a hagyományos szabadelvű értékek rehabilitálása nélkül nem sok babér fog teremni a liberálisok számára.

Konzervatív és liberális véleményvezérek egyetértenek abban, hogy Donald Trump győzelmével a karácsonyi szimbólumok körüli évtizedes ostoba kultúrharc is lezárulhat. Mindenki nagy örömére.

A Yale Egyetem jogászprofesszora új könyvében azt állítja, hogy a nürnbergi törvények az amerikai faji törvények mintájára készültek. A zsidótörvények kidolgozói a faji elkülönítést és intézményesített diszkriminációt előíró amerikai törvényekből merítettek ihletet.

Az amerikai külpolitika sorozatos rossz döntései két neves szerzőt arra indítottak, hogy történész szakértők alkalmazását javasolják a mindenkori elnöknek. Bírálójuk szerint a történelem ismerete hasznos ugyan, de más ember kell a tudományhoz, és más a politikához.

A nagyüzemi csalók, bennfentes kereskedők és könyvhamisítók semmivel sem bűnöznek megfontoltabban, mint a közönséges rablók és erőszaktevők. Tévedés volt azt hinni, hogy alaposan meghányják-vetik a várható hasznot és a kockázatot.

Szexuális forradalom ide, szabadosság oda, a házasságtörés továbbra is morális tabunak számít a nyugati világban. A neves párterapeuta szerint ez moralizáló és káros felfogás, elterjedésének oka pedig a házasság intézményének átalakulása.

A népszerű public intellectual szarkasztikus cikkben ostorozza a haladó értelmiséget, mondván, hogy a hivatásos véleményvezérek könnyen osztják az észt, hiszen nem a saját bőrüket viszik a vásárra.

A lexikális ismereteket nem célszerű feláldozni a kritikai gondolkodás oltárán. A brit oktatási szakember szerint a gondolkodás tudománya tételes tudás nélkül nem elsajátítható, sőt nem is értelmezhető.

Kritikusai szerint a politikai korrektség a liberális véleménydiktatúra és az ellenfél elhallgattatásának eszköze. Igen ám, csakhogy a politikai korrektség jobboldali bírálói sem kevésbé dogmatikusak: ők is meg akarják úszni az érdemi vitát, és ők is démonizálják az ellenfelet. Ráadásul ők is identitáspolitikát folytatnak.

Bár Donald Trump még hivatalba sem lépett, a tekintélyes skót konzervatív történész máris azt találgatja, milyen is lesz majd a megválasztott elnök külpolitikai doktrínája. Kissinger véleményére alapozva azt jósolja, hogy új világrend köszönt be. A nagy vesztes Európa lehet.

Vannak szentnek számító ügyek, amelyeknek még egy részletkérdésében sem ajánlatos más véleményen lenni, mert tönkreteszik az embert. Az amerikai kutató szakterületet váltott, mert a vezető lapok lehetetlenné tették, és köszöni, jól van.

Kritikusai eddig egyebek között populista ígéretei miatt ostorozták Donald Trumpot. Most viszont, kormányzati terveinek napvilágra kerülésével egyre inkább azért bírálják, mert nem eléggé populista.

Az amerikai pszichológus kutatásai szerint a racionális mérlegelés csökkenti az önzetlen cselekvés esélyét. Minél inkább lehetőségünk van egyéni érdekünk alapos latolgatására, annál valószínűtlenebb, hogy áldozatot vállalunk a közjó érdekében.

A politikai korrektség liberális kritikusa szomorúan állapítja meg, hogy a liberálisok maguk tették elnökké a neki ellenszenves Donald Trumpot, mivel túlzott elvárásaikat erkölcsi kötelességgé tették, és leszóltak mindenkit, aki nem követte őket.

Miért szavaznak a fehér munkások a milliárdos üzletemberre? Miért az értelmiséget utálják, és nem az igazán gazdagokat? Azért, mert a vagyoni különbségek ellenére a kispolgári mentalitású munkások kulturális szempontból közelebb állnak a gazdagokhoz, mint a progresszív értelmiséghez.

Az interneten terjedő álhírek és összeesküvés-elméletek hovatovább a demokratikus politikát veszélyeztetik. Az amerikai techguru mindazonáltal óva int attól, hogy szakértőkre vagy algoritmusokra bízzuk az álhírek kiszűrését. A demokráciát nem lehet cenzorokkal őriztetni.

A brit politológus szerint a liberális demokrácia bizonyos társadalmak fejlődésének terméke, és nem telepíthető át egészen más struktúrájú társadalmakba. Oroszországgal szemben például a hűvös pragmatizmus az ajánlott magatartás, nem az elvi politizálás.