A jeruzsálemi történészprofeszor megcáfolja egy neves kutató cikkét, amely genetikai adatokkal támasztotta alá az askenázi zsidók kazár eredetéről szóló elméletet. A szerző egyenesen felületességgel vádolja a cikk szakmai lektorait és kiadóját, mivel a maga fajta amatőr is könnyedén ki tudja mutatni a genetikus gondolatmenetének gyöngéit.

Ha Amerika meg akarja őrizni vezető szerepét, sőt, akár csak belső demokráciáját, felül kell vizsgálnia a washingtoni konszenzusnak nevezett liberális modellt. Fukuyama szerint a szinte korlátlan gazdasági liberalizmus és a vele járó növekvő társadalmi egyenlőtlenségek már-már a demokráciát fenyegetik.

Lehet, hogy a történelmet a győztesek írják, ám a történelmi emlékezet még őket is próbára teszi. Ők sem nagyon tudnak ugyanis egyezségre jutni az egységes történelmi narratíváról. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az első világháború centenáriuma kapcsán a brit történelmi felelősségről kialakult aktuálpolitikai viták.

Ukrajna határövezet Oroszország és a Nyugat között, és mint ilyen, évszázados huzakodás zajlik a birtoklásáért. Az utóbbi időben egyre intenzívebbé váló kötélhúzás kimenetele kétséges. Már az sem biztos, hogy a Nyugat képes-e egységesen és erőteljesen fellépni. Van, aki szerint erre nincs is szükség.

Az amerikai történészprofesszor a zsidóellenes nyelvhasználat eszmetörténetének feltárására tesz kísérletet. Azt állítja, hogy kontinuitás jellemzi az ókortól a középkoron át a huszadik századig ívelő előítéletes zsidó-metaforát. Bár a zsidó-metafora alkalmazása nem mindig járt együtt antiszemitizmussal, elterjedése nagyban megkönnyítette az antiszemiták dolgát.

A sok évszázados közös történelemről inkább Oroszországban szokás azt képzelni, hogy összeköt. Ukrajnában a nemzetépítés közben az elválasztó tényeket helyezik előtérbe. A fegyveres konfliktussal fenyegető viszály nem pusztán érdekek és területek körül zajlik, hanem a történelmi emlékezet körül is.

A világ melléfogások útján halad előre. A veterán fizikus a nagy elődök hibás elméleteiről szóló könyvből vigaszt merít a maga tévedésére is, és megállapítja, hogy tévedések nélkül nincs haladás. Mellékesen megjegyzi, hogy a politikai vezetőket már nehezebb felmenteni felelősségük alól, ha nagyon melléfognak, mert az ő balfogásaik végzetes következményekkel járhatnak.

Az olasz válság egyik fő oka az államgépezet mozdíthatatlansága. A politológus professzor szerint a tisztviselői kar nem képes ellátni a feladatát. A különféle személyi és politikai függések rendszere végül is a magánérdekeket juttatja érvényre az államérdek rovására.

A baloldali magazin publicistája szerint a világháborúk évfordulója kitűnő alkalom a német történelmi felelősséggel kapcsolatos viták újranyitására. Az új német nemzeti identitás érdekében le kell számolni azzal a mítosszal, miszerint kizárólag a németeket terheli a felelősség az első és a második világháború kirobbantásáért. Úgy véli, hogy a holokauszt egyediségével kapcsolatos nézetek is felülvizsgálatra szorulnak. Kritikusai állítják, mindez történelemhamisítás, amely ráadásul a szélsőjobboldalt erősíti.

Az egyetemi oktatók és tudósok egyre inkább kiszorulnak a közéleti vitákból. Az amerikai publicista szerint ezért részben a tudományos szakbarbárság és szakzsargon a felelős. Az értelmiség bezárkózása több szempontból is káros. A köz nem hasznosíthatja a tudományos felismeréseket, ráadásul az értelmiség-ellenesség is erősödhet.

A munkáspárti agytröszt igazgatója az együtt érző konzervativizmust és a hagyományos kulturális értékeket felkaroló baloldali eszméket ötvözve posztliberális kiáltványt fogalmaz. A szociáldemokrácia megmentése, a jóléti állam megerősítése érdekében a globalizáció megfékezését, a nemzeti értékek, a nemzeti gazdaság megerősítését, illetve a kollektív célok előtérbe helyezését javasolja.

Az ukrán oligarchák csak abban jeleskednek, hogy miképp képesek lefölözni a külkereskedelem hasznát, miközben az ország mit sem fejlődik. A moszkvai szemleíró szerint ez áll a válság hátterében, és addig nem is lesz változás, amíg valaki kívülről meg nem adja azt a segítséget, amely a gazdasági átalakuláshoz szükséges.

Az ismert amerikai történész szerint az „eurázsiai ideológiát” követő orosz propagandagépezet igyekszik fasisztának beállítva hitelteleníteni az európai integrációt és demokráciát követelő békés tüntetőket. Kritikusa viszont őt vádolja az amerikai propaganda kiszolgálásával.

A világhírű író és a nagytekintélyű publicista egyetért abban, hogy az új generációk rémisztően tájékozatlanok a múlt dolgaiban. Umberto Eco szerint ezen az internet okos használatával lehetne javítani, Eugenio Scalfari viszont úgy véli, hogy éppen az internet miatt köszöntött be a tudatlanság új korszaka.

A brit gyarmati hatóságok kenyai kegyetlenségeivel kapcsolatos jóvátételi per során fény derült a brit külügyminisztérium titkos archívumának tartalmára, amelynek segítségével feltárhatók lennének a Brit Birodalom idején elkövetett embertelenségek. Az oxfordi történész a múlttal való mielőbbi szembenézést és a történelmi felelősség vállalását követeli.

A zöld europarlamenti képviselő és hajdani diákvezér szerint van európai identitás, tehát lehetséges a demokratikus európai kormányzás. A konzervatív filozófus viszont úgy véli, hogy az európai identitás csak erkölcsi és kulturális értelemben létezik, ezért demokrácia csak nemzetállami szinten lehetséges. A két fél a bevándorlás ügyében sem ért egyet.

A mai bal-jobb ellentét a francia forradalom idejére vezethető vissza, és egy tíz nemzedéknyi idővel ezelőtt lezajlott híres vita segít tisztán látnunk abban, hogy miről is szólnak a mai heves politikai küzdelmek. A konzervatív szerző egyúttal azt a tanulságot is levonja, hogy a sokat kárhoztatott pártpolitikai megosztottság a demokrácia hasznos velejárója.

A társadalom elöregedése nem feltétlenül jár gazdasági és társadalmi összeomlással, állítják a Japán példájára hivatkozó demográfusok. Az idősek számának növekedése jó előre jelezhető folyamat, és fel lehet rá készülni. Intézményi, de főleg kulturális értelemben.

A jegybankelnöki tisztség a világ legjobb állása. A blöffölés, sőt akár a hazugság munkaköri kötelesség. A monetáris célok eltévesztése esetén pedig úgyis a kormányon verik el a port a választók.

Száz évvel a Nagy Háború kitörése után nagy divatja van a párhuzamoknak. A cambridge-i történészprofesszor 1914 és 2014 között több különbséget lát, mint hasonlóságot, de azzal egyetért, hogy az I. világháborúból tanulni kell. A fő tanulságot pedig abban látja, hogy a nagy háború helyi konfliktusból nőtt ki, vagyis a látszólag csupán lokális tűzfészkek ügyét érdemes komolyan venni.