Tarantino legújabb filmje kapcsán az amerikai filozófus kifejti: hazája nem nézett szembe a maga történelmi felelősségével úgy, ahogy Németország a holokauszttal. Az indiánok kiirtása és a rabszolgaság borzalmai máig nincsenek jelen az amerikaiak történelmi tudatban.

Jobboldali elődje után a baloldali francia kormány is farigcsált egyet a nyugdíjrendszeren, abban a reményben, hogy sikerül csökkentenie a nyugdíjkassza egyre növekvő hiányát. A kormány iránt különben megértő Le Monde „túlságosan is ügyesnek” minősíti a reformot.

Az amerikai keresőóriás egyre fontosabb politikai szereplővé válik. A Google-on elhelyezett politikai hirdetések hatásos eszközei lehetnek a politika iránt kevésbé érdeklődő, nem elkötelezett választók megnyerésének. Nagy kérdés, hogy a Google nem él-e majd vissza a lehetőséggel.

A Szíria elleni büntető csapás visszatérés a 19. századi ágyúdiplomáciához, és csak tovább súlyosbítja a közel-keleti válságot. A francia politológus azt javasolja, hogy a Nyugat mondjon le az igazságtevő szerepéről.

A lengyel egyetemi tanár a szélsőjobboldali futballhuligánok politikai botrányai kapcsán a jobboldali pártokat vádolja a radikális indulatok felkorbácsolásával. Nemcsak a futballhuligánokat nyíltan támogató szélsőjobbot, de a stadionépítést kiemelt társadalmi célnak tekintő mérsékelt jobbközép polgári kormányt is.

Az amerikai politológus azt állítja, hogy a jelentős politikai változásokat erőszak hozza létre. Az ilyen eszmefuttatások általában az erőszak igazolására szolgálnak, ő azonban nem pártolja az erőszakot, csak tudomásul veszi.

Az állati jogok támogatói szerint nincs minőségi különbség az ember és az intelligenciával rendelkező, érzelmekre képes, vagyis személynek tekinthető állatok között. Egy még radikálisabb megközelítés ennél is messzebbre megy, és a növényi életformáknak is elismerést és tiszteletet követel.

A moszkvai pamfletista amúgy oroszosan, atyai nevén szólítja az Egyesült Államok elnökét. Humoreszkjében azt veszi górcső alá, nagyobb békeharcos-e Huszeinovics, mint a néhai Iljics (nem Lenin, hanem Brezsnyev) volt. Nos, nem nagyobb.

A demokráciához az kell, hogy a szemben álló felek ne akarják egymást eltiporni, és kölcsönösen megbízhassanak ebben. Oroszországban ez hiányzik, már csak a társadalom mély megosztottsága miatt is.

Az angolszász konzervatívok egyre-másra teszik le a fegyvert a melegházasság ellen vívott ütközetben. A kultúrharc azonban nem ér véget a melegházasság törvényi elismerésével. Van, aki a családi adókedvezmények ellen folytatná a harcot, mások a poligámia elismerését tekintik a következő lépésnek.

A francia taxisok helyzetük legkisebb változását is ellenzik, emiatt kevés a taxi és drága a szolgáltatás. A helyzet olyan súlyos, hogy közgazdászok hada keresi az optimális megoldást. A politika viszont nem mer a taxisokkal ujjat húzni, tehát minden marad a régiben.

A sajtó bevételeinek csökkenése miatt egyre kevésbé éri meg napilapot üzleti alapon kiadni. A veszteséges média így könnyen a politikai és üzleti befolyásra vágyó mogulok kezébe kerülhet.

A demokratikusnak minősített egyiptomi választásokon győztes Muzulmán Testvériség a demokráciával össze nem egyeztethető rendszert kezdett kiépíteni, s ezt a kísérletet antidemokratikus eszközökkel fojtja el a hadsereg. A nyugati világ zavarban van.

A nők jelenléte és a lánygyermek születése önzetlenné tesz: növeli a férfiakban az adakozási és jótékonykodási kedvet – foglalja össze az amerikai professzor a legújabb kutatások eredményeit. De vajon ez nem fordított szexizmus?

Válságkezelő ötletekben Franciaország sem szenved hiányt. Az egyik szerint, ha csökkentenék a franciák évi fizetett szabadságát, nőne a bruttó hazai termék, s egyben a vállalatok versenyképessége is, hiszen olcsóbbá válna a munkaerő. Vagy mégsem?

Az autoritárius országok a harmadik generációs emberi jogok elfogadtatásával igyekeznek relativizálni az alapvető emberi jogokat. Az a céljuk, hogy eltereljék a figyelmet az alapvető emberi jogok megsértéséről.

A gazdasági válság hatására erősödnek az elszakadást sürgető dél-tiroli pártok. Már a kettős állampolgársággal sem elégednének meg. Inkább védhatalmi státuszt követelnek Ausztriának, illetve teljes függetlenséget akarnak a félmillió lakosú Dél-Tirolnak.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnökségére esélyes közgazdászok körül nagy vita alakult ki. De nem közgazdasági nézeteik, hanem a női egyenjogúsággal kapcsolatos kérdések állnak a középpontban. A Financial Times szerint kár a gőzért: nem is bankár, hanem inkább költő vagy író kellene a jegybank élére.

A szélsőjobb a globalizációból kimaradók között talál új híveket. De a társadalmi felemelkedés lehetőségén kívül rekedő, főképp vidéki rétegek nagy része inkább elfordul a politikától. Odalenn már nem hatnak sem a baloldali, sem a jobboldali jelszavak.

Az amerikai evangéliumi keresztények jobbra húznak, ám nem szükségszerű, hogy ez örökre így maradjon. A brazil és a kanadai protestánsok példája arra int, hogy a keresztény eszmék összeegyeztethetők a baloldali és a liberális politikával.