Franciaországban a szocialista Hollande elnök a legjobboldalibb baloldalit nevezte ki kormányfőnek, miután pártját keserves vereség érte a helyhatósági választásokon. A legtöbbet a konzervatívok arattak, de a némileg megszelídült szélsőjobboldal előretörése példátlan a háború utáni Franciaország történetében. Az elnök baloldali bírálói szerint a jobboldalnak tett engedmények csak tovább súlyosbítják a baloldal válságát.

A tekintélyes egykori kremlinológus szerint a karizmatikus vezér romlásba viszi országát, de legalábbis pártját. Tony Blair volt brit miniszterelnök példájával int az egyszemélyi vezetés ellen. Konzervatív kritikusa megvédi a volt baloldali kormányfőt és kiáll a karizma mellett.

A moszkvai Izvesztyija egyik elemzője azt tanácsolja a kormánynak, hogy háborús bűnökért ültesse Amerikát a vádlottak padjára, s ezáltal hárítsa el a Krím annektálása miatti támadásokat, és kapjon szabad kezet a volt szovjet területek gazdasági integrációjához. A másik szakértő háromoldalú, amerikai–európai–orosz megállapodást javasol Ukrajnáról, mielőtt Oroszország rákényszerülne az oroszok lakta kelet-ukrajnai területek megszállására, s ezzel súlyos nemzetközi válságot hozna létre.

A dán lakosság a második világháborús német megszállás idején egy emberként mentette zsidó honfitársait. Az akció sikerének azonban számos erkölcsi szempontból ellentmondásos előfeltétele volt, egyebek között az országhatár korábbi lezárása a menekültáradat elől és a náci Németországgal való együttműködés. De legalább ilyen fontos volt a mérsékelt jobb- és baloldali pártoknak a szélsőségekkel szembeni konszenzusa is.

Új internetes programok segítségével elképesztő mennyiségű adat gyűjthető össze. Az optimisták szerint az információ elemzése új távlatokat nyithat a tudomány számára. A szkeptikusok azonban óvatosságra intenek: a hatalmas minták sem szavatolják, hogy végül pontos lesz az elemzés és megbízható az előrejelzés.

A munkásság helyett a világszerte erősödő és egységesülő középosztály szabhat gátat a társadalmi különbségek további mélyülésének és a plutokrácia hatalmának. A mindenkori hatalmi elit elszámoltathatóságát követelő középosztályi aktivizmus egyszerre forradalmasíthatja a politikai és a gazdasági rendszerek működését, s ezzel megmentheti a kapitalizmus vívmányait a túlzottan pénzsóvár kapitalistáktól.

Az ukrán kormányellenes felkelés azért lehetett sikeres, mert a tüntetők nem voltak hajlandók a megalkuvásra. Ugyanaz az indulat azonban, mely nélkülözhetetlen volt a régi rend elsöpréséhez, fékezheti az új, demokratikusabb rend kialakítását. A stabil intézményrendszer felállítása kompromisszumkészséget és türelmet igényel.

A jeruzsálemi történészprofeszor megcáfolja egy neves kutató cikkét, amely genetikai adatokkal támasztotta alá az askenázi zsidók kazár eredetéről szóló elméletet. A szerző egyenesen felületességgel vádolja a cikk szakmai lektorait és kiadóját, mivel a maga fajta amatőr is könnyedén ki tudja mutatni a genetikus gondolatmenetének gyöngéit.

Ha Amerika meg akarja őrizni vezető szerepét, sőt, akár csak belső demokráciáját, felül kell vizsgálnia a washingtoni konszenzusnak nevezett liberális modellt. Fukuyama szerint a szinte korlátlan gazdasági liberalizmus és a vele járó növekvő társadalmi egyenlőtlenségek már-már a demokráciát fenyegetik.

Lehet, hogy a történelmet a győztesek írják, ám a történelmi emlékezet még őket is próbára teszi. Ők sem nagyon tudnak ugyanis egyezségre jutni az egységes történelmi narratíváról. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az első világháború centenáriuma kapcsán a brit történelmi felelősségről kialakult aktuálpolitikai viták.

Ukrajna határövezet Oroszország és a Nyugat között, és mint ilyen, évszázados huzakodás zajlik a birtoklásáért. Az utóbbi időben egyre intenzívebbé váló kötélhúzás kimenetele kétséges. Már az sem biztos, hogy a Nyugat képes-e egységesen és erőteljesen fellépni. Van, aki szerint erre nincs is szükség.

Az amerikai történészprofesszor a zsidóellenes nyelvhasználat eszmetörténetének feltárására tesz kísérletet. Azt állítja, hogy kontinuitás jellemzi az ókortól a középkoron át a huszadik századig ívelő előítéletes zsidó-metaforát. Bár a zsidó-metafora alkalmazása nem mindig járt együtt antiszemitizmussal, elterjedése nagyban megkönnyítette az antiszemiták dolgát.

A sok évszázados közös történelemről inkább Oroszországban szokás azt képzelni, hogy összeköt. Ukrajnában a nemzetépítés közben az elválasztó tényeket helyezik előtérbe. A fegyveres konfliktussal fenyegető viszály nem pusztán érdekek és területek körül zajlik, hanem a történelmi emlékezet körül is.

A világ melléfogások útján halad előre. A veterán fizikus a nagy elődök hibás elméleteiről szóló könyvből vigaszt merít a maga tévedésére is, és megállapítja, hogy tévedések nélkül nincs haladás. Mellékesen megjegyzi, hogy a politikai vezetőket már nehezebb felmenteni felelősségük alól, ha nagyon melléfognak, mert az ő balfogásaik végzetes következményekkel járhatnak.

Az olasz válság egyik fő oka az államgépezet mozdíthatatlansága. A politológus professzor szerint a tisztviselői kar nem képes ellátni a feladatát. A különféle személyi és politikai függések rendszere végül is a magánérdekeket juttatja érvényre az államérdek rovására.

A baloldali magazin publicistája szerint a világháborúk évfordulója kitűnő alkalom a német történelmi felelősséggel kapcsolatos viták újranyitására. Az új német nemzeti identitás érdekében le kell számolni azzal a mítosszal, miszerint kizárólag a németeket terheli a felelősség az első és a második világháború kirobbantásáért. Úgy véli, hogy a holokauszt egyediségével kapcsolatos nézetek is felülvizsgálatra szorulnak. Kritikusai állítják, mindez történelemhamisítás, amely ráadásul a szélsőjobboldalt erősíti.

Az egyetemi oktatók és tudósok egyre inkább kiszorulnak a közéleti vitákból. Az amerikai publicista szerint ezért részben a tudományos szakbarbárság és szakzsargon a felelős. Az értelmiség bezárkózása több szempontból is káros. A köz nem hasznosíthatja a tudományos felismeréseket, ráadásul az értelmiség-ellenesség is erősödhet.

A munkáspárti agytröszt igazgatója az együtt érző konzervativizmust és a hagyományos kulturális értékeket felkaroló baloldali eszméket ötvözve posztliberális kiáltványt fogalmaz. A szociáldemokrácia megmentése, a jóléti állam megerősítése érdekében a globalizáció megfékezését, a nemzeti értékek, a nemzeti gazdaság megerősítését, illetve a kollektív célok előtérbe helyezését javasolja.

Az ukrán oligarchák csak abban jeleskednek, hogy miképp képesek lefölözni a külkereskedelem hasznát, miközben az ország mit sem fejlődik. A moszkvai szemleíró szerint ez áll a válság hátterében, és addig nem is lesz változás, amíg valaki kívülről meg nem adja azt a segítséget, amely a gazdasági átalakuláshoz szükséges.

Az ismert amerikai történész szerint az „eurázsiai ideológiát” követő orosz propagandagépezet igyekszik fasisztának beállítva hitelteleníteni az európai integrációt és demokráciát követelő békés tüntetőket. Kritikusa viszont őt vádolja az amerikai propaganda kiszolgálásával.