A német marxista politikai szociológus és a belga filozófus szerint a piac rátelepedett a politikára, és korlátozza a demokratikus akaratnyilvánítás lehetőségét. Ebből a helyzetből csak az vezethet ki, ha az állam szorosabb ellenőrzés alá vonja a piacot. Ha a baloldal nem lép fel kellő keménységgel a piac korlátozása érdekében, akkor a nacionalista jobboldal fog élni a lehetőséggel.

Alain Finkielkraut a francia identitást siratja, és a bevándorlás korlátozását tartaná kívánatosnak. Mióta a hetvenes években a többi „új filozófussal” együtt a kommunizmus engesztelhetetlen bírálatával állt elő, egyfolytában hadilábon áll vele a baloldali értelmiség, most pedig már egyenesen azzal vádolja, hogy a szélsőjobboldallal kacérkodik.

A kanadai publicistának elege lett a politikai korrektségből, és kimondja: Nagy-Britanniát súlyos etnikai válság fenyegeti. Az egyik meghatározó etnikai csoport egyre inkább szegregálódik, és elfordul a hagyományos brit nemzeti értékektől. Az angolokról van szó. Ideje lenne végre tenni valamit elszigetelődésük és radikalizálódásuk ellen.

A barátságtalan klímájú, de stratégiailag létfontosságú és ásványi kincsekben páratlanul gazdag szibériai térségben őrtelepüléseket terveznek létrehozni, cserélendő személyzettel. A politológus szerint ez vétkes könnyelműség. Ha Oroszország nem telepít oda állandó városokat, infrastruktúrát, ipart, szolgáltatásokat és persze lakosokat, akkor megteszi más.

A francia kormány meghátrált, nem vezeti be a kamionadót, de a breton tüntetés-sorozat folytatódik: vezetői regionális autonómiát követelnek. A sztárfilozófus szerint populizmusuk az állam cselekvőképességét ássa alá.

A haladó gondolkozásúak a szabadsággal ellentétesnek tartják a banki és egyéb vállalati monopóliumokat, és állami beavatkozásért kiáltanak. Az ikonoklaszta techguru szerint viszont az internetóriások lassan átveszik életünk irányítását.

Michael Ignatieff kanadai idealista emberi jogi aktivista és filozófus az egyik legbefolyásosabb értelmiségi volt a kilencvenes években. Aztán politikusnak állt és liberális miniszterelnök-jelöltként csúnyán leszerepelt. Azóta Machiavelli realizmusa mellett érvel.

A közönség manapság nagyon elégedetlen a demokráciával, de ez a demokrácia velejárója. Sőt, sokan egyenesen irigylik az egyszemélyi vezetők döntési szabadságát. De ettől még az emberek nem akarnak diktatúrát.

Érdekes módon sokkal több támadás éri Amerikát, amiért robotrepülőgépeket küld pakisztáni területre, mint amikor különleges alakulatok lépik át egy-egy idegen ország határát.

A gazdasági válság hatására elindított jegybanki pénznyomtatás és olcsó állami hitelezés miatt közgazdászok az infláció elszabadulásától tartottak. Az állami ösztönzés hívei szerint mára viszont már inkább a defláció jelent fenyegetést. Arról pedig senkinek sincs fogalma, hogyan lehetne leállítani a pénznyomtatást újabb válság kirobbantása nélkül.

Spanyolországban a demokrácia hajnalán felejtési paktum köttetett: ne hánytorgassuk fel a múltat. Mára ezt utcanév váltások és egyoldalú múltértelmezések erőszakolása váltotta fel. A cél nem az igazság feltárása, hanem a történelemértelmezés monopolizálása.

A munkamegosztás a tudományos életet is elérte. A specializált tudás korában a reneszánsz embereknek nem sok babér terem. A brit író szerint nagy ára van annak, hogy az egyetemek ma már monopata szakbarbárokat képeznek.

Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász azzal vádolja a hitelminősítőket és a megszorításpárti EU-politikusokat és elemzőket, hogy büntetik Franciaországot, amiért baloldali kormánya a szegények kizsigerelése és megszorítások helyett adóemeléssel teremtett egyensúlyt.

A jobboldali populizmus szakértője szerint egyelőre alaptalannak bizonyultak a félelmek, miszerint a gazdasági válság a szélsőjobboldali radikális pártok megerősödését hozza. Azt viszont aggasztónak tartja, hogy a szélsőjobboldal megfékezésére hivatkozó mérsékelt kormányok gyengítik a demokratikus intézményeket.

Az ismert internetguru szerint a robotizálás hatására visszafejlődnek kognitív képességeink és egyre kiszolgáltatottabbá válunk, miközben a fontos döntéseket gépekre bízzuk.

A prostituáltak egészségügyi és szociális gondozásával foglalkozó társadalmi szervezetek hevesen ellenzik azt a törvényjavaslatot, amely svéd mintára Franciaországban is üldözendővé tenné a szexuális szolgáltatás igénybevételét, vagyis büntetné a kuncsaftokat.

Baloldali szerzők attól tartanak, hogy az europarlamenti választás a populista pártok előretörését hozza. Vitapartnereik szerint a válságért az európai elit a felelős, és alkalmazkodást ajánlanak neki ahelyett, hogy a még szorosabb integrációt erőltetné.

Sokan a média polarizációja fölött keseregnek, pedig az amerikai telefonlehallgatásokat leleplező publicista szerint a sarkos véleményekre épülő újságírás segíthet a sajtó megújításában. A túlzottan kiegyensúlyozott megközelítés ugyanis ellentétes a média társadalmi szerepével.

Ha valóban azt akarjuk, hogy a jövendő elit tagjai a legjobb képességű fiatalok soraiból kerüljenek ki, bele kell törődnünk, hogy ez fájdalmas döntésekkel jár. Egyelőre sok előttük az akadály – már amennyiben a szüleik maguk nem tartoznak az elithez.

Két amerikai közgazdász szerint a számítógépek elterjedésével jelentősen csökken a középosztálybeli megélhetést biztosító állások száma és nő az egyenlőtlenség. Bírálójuk szerint ez nem sorsszerű következmény – a különbségek növekedésének oka a politika.