Amerika két állama már legalizálta, és továbbiak tervezik a marihuána-kereskedelem teljes legalizálását. Gazdasági szempontból elsőre rendkívül ésszerűnek tűnik, ám a túlszabályozás miatt lehetséges, hogy mégsem lesz sikeres a kezdeményezés.

Az antikapitalista közgazdászprofesszor azt javasolja a spanyoloknak, hogy sorozatos önkéntes „áramszünet-tüntetésekkel” gyakoroljanak nyomást a „gátlástalan” áramcégekre és a „korrupt” politikusokra, akiknek összejátszása folytán az elviselhetetlenségig emelkednek az áramtarifák.

A dán lakosság nem engedte elhurcolni a zsidókat. A nácik sem erőltették úgy, mint másutt. Maga Eichmann is visszakozott. Egy friss könyv szerint ugyanez bárhol megtörténhetett volna, ha van az emberekben elég szolidaritás, emberség és bátorság. A recenzió szerzője ezt kétségbe vonja.

Miután Jeffrey Sachs Kelet-Európában kétes sikerrel osztogatta a rapid liberális piacgazdasági átmenet receptjét, az afrikai szegénység villámgyors felszámolására adta a fejét, és kudarcot vallott. Ezúttal talán be is látta.

Szállítási kisvállalkozók kezdték, s ma már minden foglalkozási kategória képviselteti magát benne, de a legtöbben mégis kisvállalkozók. A vasvillás tiltakozók napokra megbénítottak már egy-egy városrészt több tucat olasz településen, s követelésük egyszerű: takarodjon az egész politikai osztály. A vezetők elhatárolódtak a szóvivő antiszemita kijelentéseitől, majd szakadás következett be a radikális kisebbség és a békés többség vezetői közt.

Ahogyan azt sejteni lehetett, idén is egyre-másra jelennek meg az elüzletiesedő ünnepet bíráló írások. A közgazdász a közhelyes moralizálgatás helyett inkább azon morfondírozik, vajon gazdasági szempontból jó-e a decemberben megugró fogyasztás. Hiszen minél többet vásárolunk, annál több munkahelyet teremtünk.

Új fronton folytatódik a karácsony körüli kultúrharc. Amerikai ateisták saját vallási szimbólumokat állítanak a köztereken a jászolok és a menórák mellé. Az ateista jelképek megrongálóit kisebbség elleni uszítással vádolják.

A német marxista politikai szociológus és a belga filozófus szerint a piac rátelepedett a politikára, és korlátozza a demokratikus akaratnyilvánítás lehetőségét. Ebből a helyzetből csak az vezethet ki, ha az állam szorosabb ellenőrzés alá vonja a piacot. Ha a baloldal nem lép fel kellő keménységgel a piac korlátozása érdekében, akkor a nacionalista jobboldal fog élni a lehetőséggel.

Alain Finkielkraut a francia identitást siratja, és a bevándorlás korlátozását tartaná kívánatosnak. Mióta a hetvenes években a többi „új filozófussal” együtt a kommunizmus engesztelhetetlen bírálatával állt elő, egyfolytában hadilábon áll vele a baloldali értelmiség, most pedig már egyenesen azzal vádolja, hogy a szélsőjobboldallal kacérkodik.

A kanadai publicistának elege lett a politikai korrektségből, és kimondja: Nagy-Britanniát súlyos etnikai válság fenyegeti. Az egyik meghatározó etnikai csoport egyre inkább szegregálódik, és elfordul a hagyományos brit nemzeti értékektől. Az angolokról van szó. Ideje lenne végre tenni valamit elszigetelődésük és radikalizálódásuk ellen.

A barátságtalan klímájú, de stratégiailag létfontosságú és ásványi kincsekben páratlanul gazdag szibériai térségben őrtelepüléseket terveznek létrehozni, cserélendő személyzettel. A politológus szerint ez vétkes könnyelműség. Ha Oroszország nem telepít oda állandó városokat, infrastruktúrát, ipart, szolgáltatásokat és persze lakosokat, akkor megteszi más.

A francia kormány meghátrált, nem vezeti be a kamionadót, de a breton tüntetés-sorozat folytatódik: vezetői regionális autonómiát követelnek. A sztárfilozófus szerint populizmusuk az állam cselekvőképességét ássa alá.

A haladó gondolkozásúak a szabadsággal ellentétesnek tartják a banki és egyéb vállalati monopóliumokat, és állami beavatkozásért kiáltanak. Az ikonoklaszta techguru szerint viszont az internetóriások lassan átveszik életünk irányítását.

Michael Ignatieff kanadai idealista emberi jogi aktivista és filozófus az egyik legbefolyásosabb értelmiségi volt a kilencvenes években. Aztán politikusnak állt és liberális miniszterelnök-jelöltként csúnyán leszerepelt. Azóta Machiavelli realizmusa mellett érvel.

A közönség manapság nagyon elégedetlen a demokráciával, de ez a demokrácia velejárója. Sőt, sokan egyenesen irigylik az egyszemélyi vezetők döntési szabadságát. De ettől még az emberek nem akarnak diktatúrát.

Érdekes módon sokkal több támadás éri Amerikát, amiért robotrepülőgépeket küld pakisztáni területre, mint amikor különleges alakulatok lépik át egy-egy idegen ország határát.

A gazdasági válság hatására elindított jegybanki pénznyomtatás és olcsó állami hitelezés miatt közgazdászok az infláció elszabadulásától tartottak. Az állami ösztönzés hívei szerint mára viszont már inkább a defláció jelent fenyegetést. Arról pedig senkinek sincs fogalma, hogyan lehetne leállítani a pénznyomtatást újabb válság kirobbantása nélkül.

Spanyolországban a demokrácia hajnalán felejtési paktum köttetett: ne hánytorgassuk fel a múltat. Mára ezt utcanév váltások és egyoldalú múltértelmezések erőszakolása váltotta fel. A cél nem az igazság feltárása, hanem a történelemértelmezés monopolizálása.

A munkamegosztás a tudományos életet is elérte. A specializált tudás korában a reneszánsz embereknek nem sok babér terem. A brit író szerint nagy ára van annak, hogy az egyetemek ma már monopata szakbarbárokat képeznek.

Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász azzal vádolja a hitelminősítőket és a megszorításpárti EU-politikusokat és elemzőket, hogy büntetik Franciaországot, amiért baloldali kormánya a szegények kizsigerelése és megszorítások helyett adóemeléssel teremtett egyensúlyt.