A moszkvai pamfletista amúgy oroszosan, atyai nevén szólítja az Egyesült Államok elnökét. Humoreszkjében azt veszi górcső alá, nagyobb békeharcos-e Huszeinovics, mint a néhai Iljics (nem Lenin, hanem Brezsnyev) volt. Nos, nem nagyobb.

A demokráciához az kell, hogy a szemben álló felek ne akarják egymást eltiporni, és kölcsönösen megbízhassanak ebben. Oroszországban ez hiányzik, már csak a társadalom mély megosztottsága miatt is.

Az angolszász konzervatívok egyre-másra teszik le a fegyvert a melegházasság ellen vívott ütközetben. A kultúrharc azonban nem ér véget a melegházasság törvényi elismerésével. Van, aki a családi adókedvezmények ellen folytatná a harcot, mások a poligámia elismerését tekintik a következő lépésnek.

A francia taxisok helyzetük legkisebb változását is ellenzik, emiatt kevés a taxi és drága a szolgáltatás. A helyzet olyan súlyos, hogy közgazdászok hada keresi az optimális megoldást. A politika viszont nem mer a taxisokkal ujjat húzni, tehát minden marad a régiben.

A sajtó bevételeinek csökkenése miatt egyre kevésbé éri meg napilapot üzleti alapon kiadni. A veszteséges média így könnyen a politikai és üzleti befolyásra vágyó mogulok kezébe kerülhet.

A demokratikusnak minősített egyiptomi választásokon győztes Muzulmán Testvériség a demokráciával össze nem egyeztethető rendszert kezdett kiépíteni, s ezt a kísérletet antidemokratikus eszközökkel fojtja el a hadsereg. A nyugati világ zavarban van.

A nők jelenléte és a lánygyermek születése önzetlenné tesz: növeli a férfiakban az adakozási és jótékonykodási kedvet – foglalja össze az amerikai professzor a legújabb kutatások eredményeit. De vajon ez nem fordított szexizmus?

Válságkezelő ötletekben Franciaország sem szenved hiányt. Az egyik szerint, ha csökkentenék a franciák évi fizetett szabadságát, nőne a bruttó hazai termék, s egyben a vállalatok versenyképessége is, hiszen olcsóbbá válna a munkaerő. Vagy mégsem?

Az autoritárius országok a harmadik generációs emberi jogok elfogadtatásával igyekeznek relativizálni az alapvető emberi jogokat. Az a céljuk, hogy eltereljék a figyelmet az alapvető emberi jogok megsértéséről.

A gazdasági válság hatására erősödnek az elszakadást sürgető dél-tiroli pártok. Már a kettős állampolgársággal sem elégednének meg. Inkább védhatalmi státuszt követelnek Ausztriának, illetve teljes függetlenséget akarnak a félmillió lakosú Dél-Tirolnak.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnökségére esélyes közgazdászok körül nagy vita alakult ki. De nem közgazdasági nézeteik, hanem a női egyenjogúsággal kapcsolatos kérdések állnak a középpontban. A Financial Times szerint kár a gőzért: nem is bankár, hanem inkább költő vagy író kellene a jegybank élére.

A szélsőjobb a globalizációból kimaradók között talál új híveket. De a társadalmi felemelkedés lehetőségén kívül rekedő, főképp vidéki rétegek nagy része inkább elfordul a politikától. Odalenn már nem hatnak sem a baloldali, sem a jobboldali jelszavak.

Az amerikai evangéliumi keresztények jobbra húznak, ám nem szükségszerű, hogy ez örökre így maradjon. A brazil és a kanadai protestánsok példája arra int, hogy a keresztény eszmék összeegyeztethetők a baloldali és a liberális politikával.

Trappes városában egy burkát viselő nő igazoltatása nyomán verekedés tört ki, és a férj letartóztatását zavargások követték. Jobbról és balról egyaránt bírálják a szocialista kormányt. Az egyik kommentár szerint a szocialisták határozatlansága a szélsőjobboldalt erősíti.

Az Egyesült Államokban teljes kudarcot vallott a latin-amerikaiak bevándorlásának korlátozása. A bevándorlás üteme nem csökkent, viszont válságos méreteket ölt az illegális bevándorlók tömege.

A közvélekedés szerint a cinikus hozzáállás aláássa a társadalmi normákat. A brit filozófus viszont állítja, hogy létezik konstruktív cinizmus is, arról nem is szólva, hogy az ókori cinikusok példája segíthet fölülemelkednünk a fogyasztói szemléleten.

Az arab tavasz hősies, önfeláldozó tüntetői többnyire nyugatos fiatalok voltak, de egy keleties új elit hatalmi pozícióit alapozták meg. A marokkói elemző szerint az elitek háborúja robbanékony helyzetet teremt. A megoldás a régi és az új elit kiegyezése lenne. 

Akárcsak százötven éve, ma is a nyugatosok és a nemzetiek ellentéte nyomja rá bélyegét a szellemi életre és a politikára. A vezető moszkvai gazdaságkutató szerint azonban az ellentét ma a gyűlöletig fajul, és mivel az egész közéletet áthatja, a fejlődés gátjává válik.

Churchill híres bon mot-ja szerint a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval. Ha élne, a brit statisztikai hivatal legújabb felmérését olvasva Churchill alighanem igazolva látná hajdani álláspontját.

Az államnak nem szabad az emberekre erőltetnie életcélokat és vágyakat. De abban nincs semmi kivetnivaló, ha paternalista módszerekkel ösztökélik őket  szabadon választott céljaik elérésére – véli a tekintélyes liberális jogász-filozófus.