A válság kirobbanása óta számos közgazdász és politikus gondolja, hogy többet kell dolgozni a talpra álláshoz. Két tekintélyes brit tudós szerint azonban semmi szükség az öncélú gazdasági növekedésre. A jó élethez már bőven elég anyagi jószág áll rendelkezésre.

Nemcsak az Egyesült Államok vezető szerepe ér véget a nem is oly távoli jövőben, hanem a nyugati társadalmi gazdasági modell is visszaszorul. A feltörekvő új nagyhatalmak eltérő társadalomszerkezeti vonásai tartósak – állítja a tekintélyes amerikai külpolitikai szakértő.

A volt jobboldali miniszterelnök ellenfele Berlusconi bukásából azt a tanulságot vonja le, hogy az olasz kormány nem szállhat szembe büntetlenül a fél világgal, s nem veheti semmibe szövetségeseinek kritikáját.

A nyolcvanas évek óta a konzervatívok bizalmatlanná váltak az állammal szemben. Megfeledkeztek róla, hogy a piac működésének és a konzervatív értékek érvényesülésének alapfeltétele az erős központi hatalom – figyelmeztet Charles Murray és Francis Fukuyama.

A kiáltó társadalmi egyenlőtlenségeket tompítani kell, de nem a növekedés rovására. Az Economist három pontból álló receptet is mellékel az elemzéshez.

A törvény szigora nem bizonyult hatásosnak. Franciaországban egyre terjed a marihuána és a hasis. Más módszer talán jobb eredménnyel járna.

Amerikában republikánus önkéntesek szervezkednek, hogy a szegényebb és színesebb bőrű körzetekben elejét vegyék a választási csalásoknak. A liberálisok szerint a demokratákra szavazó szegényeket akarják távol tartani a szavazástól.

Az evés egyre inkább spirituális jelentőségre tesz szert: hovatovább vallás- de legalábbis művészetpótlékká válik. Egy brit publicista kirohanása a sznob és dekadens kulinarizmus ellen.

A brit író szerint nem kell nacionalistának lenni annak belátásához, hogy Nagy-Britannia nagyon rosszul járt az energiaszolgáltatók privatizációjával. Mára ugyanis a francia állami cég kezében van a brit energiaszektor, és idegen zsarnokként sarcolhatja a briteket.

A darwini természetes szelekció nagyrészt megmagyarázza a férfiak és a nők eltérő társadalmi helyzetét, véli a brit kutató. Elismeri viszont, hogy a nemek közötti gazdasági szerepmegosztás igazságtalan és káros. Megoldást is javasol.

Sokan gondolják, hogy a gazdasági válság növeli a nemzetállam jelentőségét. Csakhogy a szuverenitás és az önrendelkezés igénye nemcsak nemzetállami szinten erősödik, hanem a régiókban is. A végén lehet, hogy nem az európai integráció, hanem a regionális dezintegráció lesz a nemzetállam veszte.

Az Egyesült Államok csökkenő részesedése a nemzetközi fegyverkereskedelemben szűkíti Washington külpolitikai lehetőségeit és egyes régiók stabilitását is felboríthatja.

Elvben persze egyértelmű, hogy sem az elitet, sem a munkásokat nem helyes megvetni és szégyenpadra ültetni. Az amerikai elnökválasztási kampányban azonban mindkét fél védelemre szorul.

Két Amerikában is működő olasz közgazdászprofesszor azt javasolja, hogy tegyék fizetőssé az állami oktatást és az egészségügyet, mert a népesség öregedése fenntarthatatlanná teszi a mai rendszert.

Katolikus elemzők ellenzik a melegházasság tervezett törvénybe iktatását, a meleg párok örökbefogadása ellen pedig egyenesen tiltakoznak. Baloldali vitapartnereik viszont keveslik a tervezett változásokat.

A gazdasági válságot az okozta, hogy az Amerikát vezető elit tagjai a kiemelkedésre alkalmasak, nem a problémák felismerésére és kezelésére – írja a liberális szerző, és egalitáriusabb rendszert javasol. A konzervatív recenzens szerint elit mindig lesz.

Olaszország húsz év után alighanem visszatér a többé-kevésbé arányos választási rendszerhez. Hogy ezzel nő-e a kis pártok szerepe, arról megoszlanak a vélemények. Abban viszont egyetértenek a politikai elemzők, hogy a kis pártok túlzott szerepe veszélyezteti a stabilitást.

A társadalom- és a humántudományok terén is egyre divatosabb a természettudományos módszerek alkalmazása. Félő azonban, hogy a tudományosság látszatát keltő statisztikai módszerek alkalmazása puszta sarlatánsággá degradálja a szellemtudományokat.

A gazdasági válság nem pusztán a túlzott hitelezés következménye, hanem egy átfogóbb globális átalakulás folyománya, állítja két brit társadalomtudós. Szerintük a globalizáció újabb hulláma indult el, amely leginkább a fejlett társadalmak középosztályait fogja sújtani.

A múlt század nagy amerikai magánalapítványai a szövetségi állam helyett láttak el fontos feladatokat belföldön és külföldön. A baloldali szerző szerint a mindenkori vezető osztályok értékrendjét igyekeztek érvényesíteni.