A francia jóléti rendszer fenntarthatatlan. Akadályozza a gazdasági növekedést és az állam is belerokkan. Ezt mindenki pontosan tudja, az elnökválasztás évében azonban a bal- és a jobboldal képtelen megállapodni arról, mi a teendő.

Az ember mindig is képes volt hazudni, olykor a hazugság egyenesen a legjobb megoldás, de régen alapvetően az igazmondás volt a fő szabály. Ma már nem így van. Akkor viszont hová lesz a társadalmi együttéléshez oly nélkülözhetetlen bizalom?

A technokraták nem vehetik át a politikusok szerepét, pedig manapság mintha ez lenne a divat. Az ugyanis biztos, hogy a háború után létrejött nyugati demokrácia-modell fazonigazításra szorul.

Hiába büntetik az örömlányok klienseit, a test adásvétele nem szűnik meg, csak nem lesz szem előtt – írja a török szociológusnő a prostitúció igénybevélének franciaországi kriminalizálása kapcsán.

Ahogy a technika fejlődésével egyre könnyebbé válik a szerzői jog által védett szellemi alkotások összehasonlítása, úgy szaporodnak a plágium-botrányok. A jogtalan átvétel megállapítása sokszor még így is nehéz. A tudományos életben azonban világosak és nagyon szigorúak a szabályok.

Téves az az elterjedt nézet, hogy Putyin a szovjet rendszert restaurálja Oroszországban, s még az sem igaz, hogy erős központi hatalmat épített volna ki. A régi rendszer egymással rivalizáló túlélői éppen hogy gyenge államot működtetnek.

A gazdasági válság hatására a jegybankok egyre inkább gazdasági szereplővé lépnek elő a nem szokványos módszerek alkalmazásával. Kritikusok szerint kockázatos, ha a jegybankok együttműködnek a kormánnyal, és megkönnyítik a költekezést.

A technológiai fejlődésnek köszönhetően nemcsak a kommunikáció válik megfizethetővé. Az elnyomó rezsimek számára csábító lehetőséget teremt, hogy immár az állampolgárok totális megfigyelése is rendkívül olcsó.

Fukuyama szerint nemhogy végleges győzelmet nem aratott a demokrácia, hanem egyenesen veszélyben van. Ha a középosztály majd nem a társadalom többségét alkotja, a demokráciának is bealkonyul.

A baloldal volt vezetője attól tart, hogy a válság vagy populista, vagy szakértői kormányt juttat hatalomra Olaszországban. A baloldali filozófus szerint pedig Mario Monti, az átmeneti miniszterelnök máris a következő választások első számú esélyese.

2011 a demokrácia globális megerősödésének éve volt – állítják tekintélyes elemzők. Abban azonban már nem értenek egyet, vajon a szabadságvágy vagy a jólét vágya áll-e a háttérben. És az sem világos, hogy mit hoz 2012.

Az euró-övezet perifériáján a kormányzó szocialisták-szociáldemokraták a válságban elvesztették a jóléti állam védelmezőinek szerepét, és kiszorultak a hatalomból. Most nem tudják, balra tartsanak-e, vagy középre.

A líbiai amerikai hadműveletek jogi alapja legalább is kétséges volt, következményei pedig világszerte egyenesen veszedelmesek lehetnek a humanitárius katasztrófák áldozataira nézve.

Az elmúlt évekhez hasonlóan Amerikában idén is kitört a karácsony körüli kultúrharc. Most azonban nemcsak a vallási szimbólumok szerepéről folyik a vita, hanem arról is, kinek áll érdekében szítani az ellentétet: a keresztényeknek avagy az ateistáknak.

A Nobel-díjas közgazdász szerint a válságot nem a pénzügyi szektor indította el. A túlzott hitelezés és az ingatlanpiaci buborék maga is egy mélyebb reálgazdasági átalakulás tünete volt. A megoldás a nagyobb állami szerepvállalás, nem a megszorítás.

A tekintélyes oxfordi közgazdász szerint Nagy-Britanniában egyre komolyabb társadalmi problémát jelent a fehér angol fiatalok leszakadása. A nemzeti kultúra megerősítése nélkül aligha van remény a folyamatok visszafordítására.

Az amerikai nagyvárosi középosztályok körében egyre divatosabb a kerékpározás. A biciklizés már nemcsak közlekedési eszköz, hanem egy életforma része. Nem csoda hát, ha egyre élesebb körülötte a kultúrharc.

Obama elnök a Közel-Keletről Kelet-Ázsiába helyezi át stratégiájának súlypontját, éspedig egyértelműen Kína-ellenes éllel. A baloldali amerikai elemző szerint egy távol-keleti hidegháború veszélybe sodorja a nemzetközi biztonságot és a természeti környezetet.

A gazdasági válság önmagában is komoly kihívást jelent Európa számára. Az igazi nehézség azonban a demokratikus intézmények hitelvesztése és a radikális jobboldali populizmus erősödése.

Ha a mai döntéshozók Arisztotelészre hallgatnának, hamarabb megtalálnák az arany középutat, vagyis a kiutat a mai pénzügyi válságból.