Ha a mai döntéshozók Arisztotelészre hallgatnának, hamarabb megtalálnák az arany középutat, vagyis a kiutat a mai pénzügyi válságból.

A világ még nem vette észre, de Fekete-Afrikában véget értek a függetlenség kezdeti, elvesztegetett évtizedei. Megindult a fejlődés, és terjed a demokrácia.

A gazdasági válság miatt egyre kevesebb a legális munkahely, miközben a csökkenő bevételek miatt az állam több területről kivonul. A feketegazdaság erősödése segíthet a munkanélküliség csökkentésében és a kereslet kielégítésében is.

A fejlett országok zömében egyre kevesebb pénz jut az egyetemekre. A piaci szemlélet a felsőoktatásban is előtérbe kerül. A diploma egyre inkább befektetéssé válik, a társadalmi integráció szempontja háttérbe szorul.

A 19. század eleji angliai géprombolóknak nem volt igazuk, de a legújabb technikai változások még igazat adhatnak nekik. A hagyományos gépesítés nem csökkentette a munkaalkalmak számát, hanem növelte, de a mai technikai forradalomról ez már nem állítható biztosan.

Egy befolyásos moszkvai parlamenti képviselő szerint azonnal meg kellene adni az orosz állampolgárságot a koszovói szerbeknek. És egyúttal törvényt kellene hozni a könnyített állampolgársági eljárásról.

Hála az internetnek, egyre több könyv születik és válik elérhetővé az olvasók számára. Viszont, hála az internetnek, egyre kevésbé olvasunk hosszú műveket, és egyre kevésbé vagyunk hajlandók fizetni a könyvekért.

A gyűlölet olyan érzés, amely egyetlen impulzussal hatalmas sokaságot képes áthatni. A szeretet viszont szelektív, terjedése nehézkes tehát.

A gazdasági válság miatt megállíthatatlanul erősödik a világban a populizmus – állítja az amerikai közgazdász. A radikális szélsőségek megerősödése csak úgy kerülhető el, ha a mérsékelt pártok is a nemzeti érdeket helyezik retorikájuk középpontjába.

Az elmúlt években világszerte egyre szigorúbb szabályokat vezettek be a dohányzás visszaszorítása érdekében. A tekintélyes erkölcsfilozófusnak azonban mindez nem elég, és akár a dohányzás teljes tiltását is támogatná.

A nagyhírű amerikai felsőoktatás is válságban van. Az átlagos diák egyre gyengébb képzésben részesül, egyre drágábban, a társadalmi különbségek pedig egyre inkább újratermelődnek.

Két amerikai politológus szerint a diktátorok és a demokratikus vezetők tulajdonképpen nagyon hasonló célokat követnek. Csak éppen mások a lehetőségeik, és ezért más módszereket alkalmaznak. Ennek gazdasági válság idején is van jelentősége.

Az Izvesztyija hasábjain a politológus a következetes külpolitikai stratégiát hiányolja, az üzleti körök képviselője pedig a beruházásbarát gazdaságstratégiát.

A Financial Times cikkírója arról értekezik, hogy a túlzott eladósodottságért a hitelezőket is felelősség terheli, ezért a válság rendezéséből nekik is ki kellene venniük a részüket.

A társadalmi normák általában nagyon lassan változnak. Az amerikai közgazdász szerint azonban számos példa bizonyítja, hogy akár néhány év alatt is jelentősen visszaszoríthatók a hagyományokban és a kultúrában mélyen gyökerező előítéletek.

A válság eltörölte az Európai Unió tagállamainak egyenjogúságát. Az olasz politológus szerint ma a Berlin–Párizs tengely dönt az Unió ügyeiben.

Az amerikai politikai rendszer túlságosan lomha. Békeidőben bebetonozza az érdekcsoportokat, és ezek válság idején megnehezítik a gyors reagálást. De Francis Fukuyama szerint van kiút.

Amerikai kutatók szerint ősi örökség, hogy a magas férfiak előnnyel szállnak harcba választott tisztségekért. Öntudatlanul is úgy érezzük, jobb védelmezőink lesznek az alacsonyabbaknál.

Jöhetnének már olyan politikai vezetők, akik nem teljesíthetetlen ígéretekkel akarnak választást nyerni, hanem áldozatokat kérnek! De ez ma nem lenne népszerű, mert a választópolgár csak akkor híve az ilyesminek, ha az áldozatokat másnak kell viselnie.

A Fogjaljuk el a Wall Streetet mozgalmat egyelőre a nagytőke-ellenes düh viszi előre. De vajon a baloldali elégedetlenek képesek-e használható politikai programot megfogalmazni? Egyáltalán, mennyire lehet sikeres Amerikában a kapitalizmusellenes retorika?