A volt jugoszláv elnök négy évig húzódó népirtási pere ítélet nélkül zárult le. Az amerikai jogvédő szerint mégsem volt hiábavaló az eljárás.

A tegnap technikájából lesz a ma művészete. Marshall MacLuhan mondását újabb példák igazolják. A hanglemez sercegése állítólag utánozhatatlan élmény.

Vége a történelmi eltévelyedésnek, amely szembefordította Németországot a Nyugattal. Vége a két félország különútjának. Vége a zsákutcás történelemről szóló vitáknak.

Oscar Wilde szerint az élet utánozza a művészetet. De arra ő sem gondolt, hogy egy politikai szappanopera hősét játszó színész a kampány színpadán adja elő a szerepét.

XVI. Benedek pápa kevésbé harcias a melegek dolgában, mint Ratzinger bíboros volt. Az amerikai konzervatív katolikusok el vannak keseredve.

A párizsi diákok Kleenex-generációnak nevezik magukat. Az amerikai baloldali társadalomkritikus azt szeretné, ha honfitársai sem tűrnék, hogy csak úgy el lehessen dobni őket, mint a papír zsebkendőt.

A konzervatív közgazdász szerint a pozitív diszkriminációból nem a szegény feketéknek, hanem a fekete milliomosoknak van haszna. A nemzetközi összehasonlítások is ezt támasztják alá.

Az amerikai elnök a nagy államot okolja kormányzása hibáiért. Úgy tesz, mintha nem ő lenne hatalmon. Saját kudarcait is a kis állam ideológiájának igazolására fordítja.

Tegyük szabaddá az öregek számára a kábítószerek élvezetét! És ha függővé válnak? Mit számít, ha szebb az öregkoruk.

Mi határozza meg, hogy a politikában kevésbé járatos szavazók melyik párt jelöltjét támogatják? Az érvek és a programok? Netán az, hogy melyik jelöltnek rokonszenvesebb az arca, megnyerőbb a hangja?

Konzervatív vallásos családokban sok gyerek születik. A konzervatívoké a jövő? Nem biztos. A nagyobb termékenység és a jobboldali pártválasztás közt megállapított összefüggés csalóka.

Lassan már az áldozatok is unják a Stasi történeteket. Az öreg ellenzéki szerint viszont egy új film talán újraindítja a második német diktatúra feldolgozását.

Az egyház és a világi hatalom konfliktusa nem ért véget a 19. században. Sokan ma is reakciós politikai céljaikat akarják előmozdítani a vallás segítségével.

Egy új uniós szabály értelmében nem szabad ólmot tartalmazó orgonasípot készíteni. A kisiparosok szerint ólom nélkül nem lehet, ezért aláírást gyűjtenek, és diktatúrát kiáltanak.

Segítsetek a válásban! – kéri az izraeli író. A véres háború után nem lesz szerelmes összeborulás. Ki akarta volna 1945-ben, hogy egyesítsék Franciaországot és Németországot?

A Washington Post online változatát baloldali elfogultsággal vádolják. A szerkesztőség úgy dönt, jobboldali blogot indít a kiegyensúlyozottság érdekében. A vállalkozás balul üt ki.

A gyerekvállalás növekvő terheit leginkább a konzervatív vallásos szülők vállalják. Ha az állam nem tesz semmit, akkor a következő generáció tagjainak többsége konzervatív családban nő fel.

Mindenki elismeri, Irakban vér folyik, s a legtöbb irakit irakiak ölik meg. De hevesen vitatják, szabad-e polgárháborúról beszélni. Nem mindegy, minek hívják? Nem.

A miniszterelnök Istent is belekeveri az iraki háborúba. A Monty Python egyik hőse ezért ráhúzza a vizes lepedőt. Az anglikán főpap inkább mentegeti.  

Egy brit tv-csatorna arra szólította fel a nézőket, hogy maguk ítéljék halálra a legcsúnyább épületeket. A hatvanas évek házait utálják legjobban. Csak a nagyon régi méltó a megőrzésre?