A szociális piacgazdaságok nem fejlődnek szükségképp lassabban, mint a liberális piacgazdaságok. Inkább az a kérdés, hogyan működtetik, és mire használják sajátos intézményeiket.

Antifasiszta aktivisták egy táncosnő eltávolítását követelik, mert a szélsőjobboldali párt tagja. De akkor miért nem tiltják be a gyűlöletes keletnémet rendszert támogató Brechtet?

A hatvanas évek nagy lázadóinak a szép, új világban is meggyűlt a bajuk a berlini hatóságokkal, de ezúttal csak egy utcanév és egy díszpolgárság volt a tét. Ráadásul győztek is: hol a jobb-, hol a baloldallal szemben.

Újabban egyre több jobboldali milliárdos aggódik a középosztályért. Egy baloldali szerzőnek ez már gyanús. Szerinte a gazdagok rájöttek, hogy ha a középosztálynak nem megy jól, akkor az ő bevételeik is elapadhatnak.

A májusi skóciai választáson a Skót Nemzeti Párt esélyes a győzelemre. Tervei között szerepel, hogy népszavazást tartson Skócia és Anglia szétválásáról. Az önállóságtól azt remélik, hogy a határokon kívül tartja majd a globalizáció káros mellékhatásait.

A bőség kritikusai a boldogságot tekintik a társadalom céljának, s a jólét paradoxonjának nevezik, hogy nem tesz boldoggá. Tán csak nem azt kellene ajánlani az embereknek, hogy ne törekedjenek többre, hanem érjék be azzal, ami jut nekik?

Nem igaz, hogy a terrorizmus elleni globális háború megbénította az al-Kaidát. Oszama bin Laden szervezete él és virul. A vállalkozó szellemű elemző azt is megmondja, mire készül.

A pártok a választási kampányban azt ígérik, hogy majd az ő irányításuk alatt jobban működik a demokrácia. Például a nép részvételével hozzák meg döntéseiket. Ez vagy puszta demagógia, vagy veszélyes csapda.

A francia filozófus legalizált apartheidnek nevezi a multikulturalizmust. Úgy véli, ha az álszent elit engedményt tesz a 'radikális szakállasoknak’, akkor egyre újabb és erőszakosabb követelésekkel állnak majd elő. Ezért zéró kulturális és vallási toleranciát javasol.

Egy francia filozófus a randalírozók származásával hozza összefüggésbe a külvárosi zavargásokat. Ezért a sajtóban „újreakciósnak” nyilvánítják. A belügyminiszter védelmébe veszi.

A kezdő írónak nem kell többé kiadóknál kuncsorognia a regény kéziratával. Elég, ha elektronikus levélben elküldi. Az olvasók bejuttathatják a döntőbe, s ha a zsűrinél szerencséje van, már van is szerződése.

Az iraki lázadókat csak az amerikai közvélemény segítheti győzelemre. Igenis legyőzhetők, az új stratégia is ígéretes. Csak az a kérdés, adnak-e rá elég időt az amerikai polgárok.

A világ nagyjainak davosi találkozója a sok résztvevő híresség és sztár miatt már alig különbözik egy filmfesztiváltól. Valójában mégiscsak különbözik. Davosban ugyanis nem mutatnak be értékes alkotásokat.

A piacpárti konzervatívok egyre elégedetlenebbek a minden baj gyógyírét az állami szerepvállalásban látó populista kereszténykonzervatívokkal. A jobboldali egység megbomlásának a liberálisok lehetnek a haszonélvezői. Amerikai tanmese.

A híres-hírhedt izraeli történész szerint Teherán azért akar atombombát, hogy megsemmisítse a zsidó államot. Pesszimista látomása szerint Izrael pusztulását nem lehet megakadályozni.

A reformokat elhalasztották. Az olasz reformerek beadták a derekukat a kommunistáknak. Nem lesz patikaliberalizáció és elmarad a felsőoktatás átalakítása is. A régi előjogok érintetlenek maradnak. Pedig az lenne igazán baloldali, aki merne igazán reformer lenni.

Dúlnak a viták az izgatási törvény körül az Egyesült Királyságban. Tavaly december 14-én rasszista izgatás gyanújával letartóztatták, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték Nick Griffint, a British National Party vezetőjét.

A történészek a levelezés segítségével rekonstruálják a múltat. De ma már mindenki e-mailt ír hagyományos levél helyett. Honnan fogja tudni a jövő a múltat, ha tudósok, írók és politikusok rendszeresen ürítik elektronikus postafiókjuk lomtárát?

A világ régen elfeledkezett már a ruandai polgárháborúról. Nem úgy egy francia vizsgálóbíró, aki bíróság elé állítaná a ruandai államfőt elődje meggyilkoltatásáért. Ruanda Párizson tölti ki a dühét, pedig az a kisujját sem mozdítja az ügyben.

A nők továbbra is hátrányban vannak a munkahelyi előmenetel szempontjából. De ezért nem csupán a férfiak felelősek. A női vezetők náluk is inkább előnyben részesítik a férfi kollégákat.