Az environmentalisták potenciális atombombának tekintik az atomerőműveket. De egyre több környezetvédő gondolja úgy, hogy a globális felmelegedés elleni harcban csak az atomenergia segíthet.

A politikai filozófus feladja biztos, jól fizető professzori állását a félig-meddig szabad Hong Kongban. Inkább Pekingben vállal vendégtanárságot. Elment az esze?

A bérköltségek nagyok. A belső kereslet kicsi. Több munkahelyet kellene teremteni. De már száz éve megállíthatatlanul csökken a fizetett munkaórák mennyisége.

A munkahelyi stressz a politikusokat sem kíméli. Különösen nem az elnököket, akiknek vállára hatalmas felelősség nehezedik. Nem csoda, ha gyakran nincsenek túl jó elmeállapotban.

Az iszlámkritikus politikust száműzik választott hazájából, Hollandiából. De ki is ő valójában? A vörös-zöld tolerancialovagok képmutatásának leleplezője? A jobboldal hamis tanúja?

Az amerikai jobboldal adócsökkentéssel igyekszik serkenteni a gazdasági növekedést. A liberálisok viszont a gazdagoknak juttatott támogatásnak tartják az adócsökkentést.

Prodinak sok gondot okoznak posztkommunista szövetségesei. Azok is, akik szociáldemokratává váltak, de különösen az újkommunisták. Az utóbbiak frakciójában ott ül a híres transzszexuális aktivista.

Az egész világot elárasztja a kínai bóvli. Közben a nyugati luxusmárkák keletre tartanak. A kollektivizmusból kiábrándult kínai fiatalok a fogyasztásban találják meg a szabadságot.

A pártoknak juttatott adományok óhatatlanul korrupció gyanújába keverik a politikusokat. Talán az a megoldás, hogy a politikusok ne is tudhassák meg, ki fizetett be az anonim pártszámlára.

A lengyel hadügyminiszter a Molotov–Ribbentrop paktumhoz hasonlítja az országát elkerülő gázvezetékről szóló megállapodást. Talán nincs tisztában Lengyelország helyzetével? Dehogy nincs.

Az environmentalista szervezetek rendszerint a legrosszabb lehetőségre hivatkoznak. De nem csak azért riogatnak, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek.

Miközben a munkáspárti többség rendpárti törvényeket hoz az Egyesült Királyságban, a konzervatív ellenzék felelősségteljes magatartásra kívánja szorítani a nagyvállalatokat.

Az olvasók annak az újságnak hisznek, amelyiket hitelesnek tartják. És melyiket tartják hitelesnek? Hát azt, amelyikben azt olvassák, amit maguk is gondolnak.

Három nagy amerikai telefontársaság átadta a híváslistákat tartalmazó adatbázisát a kormánynak. Sokmilliárd dolláros kártérítési perek várnak rájuk. Ki állja a számlát?

A mérsékelt jobboldal is veszedelmesnek tartja a radikális populistákat. A radikális baloldal lelkesedik értük. De abban egyetértenek, hogy forradalmi átalakulás megy végbe Latin-Amerikában. Valóban?

A közgazdászok nem sokra tartják a többi társadalomtudóst. Vajon az ő következtetéseik tényleg megbízhatóbbak?

Az Egyesült Államokban aggódva figyelik a latin-amerikai populista baloldal előretörését. A vezető baloldali magazin publicistája viszont megvédi a populizmust.

A két nagy spanyol hírlap, az El Mundo és az El Pais a világhálón küzd az olvasók kegyéért. A Pais óránként megújuló, otthon kinyomható miniújságot kínál. A Mundónak is van egy-két aduja.

Tokió és Mexikóváros után már Rióban is járatnak csak nőknek fenntartott metrókocsikat csúcsforgalomban. Jogos védekezés a molesztálás ellen vagy diszkrimináció?

Az amerikai telefon- és kábelszolgáltatók új fejlesztéseiket fizetős prémiumszolgáltatásként bocsátják majd a tartalomszolgáltatók rendelkezésére. Aki nem fizet, elavult mellékúton közlekedhet.