Baloldali feminista szerzők egyre élesebben bírálják a kapitalista logikát erősítő elitista feministákat. Ahelyett, hogy a kíméletlen piaci versenyre és kizsákmányolásra épülő rendszert legitimálnák, inkább társadalmi reformokat kellene szorgalmazniuk. Ezzel nagyobb szolgálatot tennének az egyenjogúságnak és a családközpontúságnak.

A nyugati liberális kapitalizmus válsága nyomán az elmúlt években ismét erőre kapott az államkapitalista modell. Újjáéledése és eddigi sikerei felvetik az örök gazdaságpolitikai kérdést: mi marad érvényes a szabadpiac védelmezőinek tételéből, miszerint az állam kizárólag rossz gazda lehet.

Az interneten összegyűjtött felhasználói információk átírhatják a választási kampánystratégiákat. A személyre szabott politikai hirdetések miatt nőhet a megosztottság és csökkenhet a képviseleti demokrácia legitimitása. Ráadásul az adatbázisokat birtokló cégek jelentős politikai zsarolópotenciálra tehetnek szert.

A világ veszélyben van. Új, irracionálisan cselekvő erők terjeszkednek a Közel-Keleten, s velük szemben hatástalanok a konfliktuskezelés régi módszerei. De a nagyhatalmak viszonyai sem alakulnak megnyugtatóan. Az olasz szakíró szerint egyszerűen vége annak az időnek, amikor Európa biztonságban érezhette magát.

A csípős nyelvű konzervatív amerikai publicista férfiatlan és unalmas játéknak tartja a labdarúgást, és úgy látja, hogy csak a külföldet imádó liberálisok találják érdekesnek, ők is csak azért, mert nem amerikai.

Amerikában a faji alapú törvényi diszkrimináció már a múlté, ám a feketéket továbbra is sújtja a kirekesztés és a megkülönböztetés öröksége. A liberális értelmiség arról vitatkozik, hogy a megkülönböztetésből fakadó hátrányok helyrehozandók-e, illetve helyrehozhatók-e jóvátétel útján.

A szíriai és az iraki polgárháborúban európai önkéntesek is részt vesznek, köztük franciák százai. A vallási fanatikusok Irakban már a teljes szunnita övezetet ellenőrzés alatt tartják. Ennek az a fő oka, hogy a szunnita közösségek gyakran a szélsőséges iszlamistákban látják érdekeik egyedüli hiteles képviselőjét.

A labdarúgó világbajnokság kapcsán ismét virágzik a tudományos focializmus. Zenitjére hág a labdarúgás, illetve a nemzeti identitás, a multikulturalizmus és a nacionalizmus összefüggéseinek módszeres vizsgálata.

A szédítő magasságba emelkedő egyetemi tandíjak azt tükrözik, hogy Amerikában megváltozott az egyetem funkciója: már nem közösségi célokat szolgál, hanem az egyénnek azt a törekvését, hogy ne a szűkös körülmények között élők soraiba kerüljön, hanem az anyagiakban bővelkedők közé.

A Nyugat elvesztette az ukrán játszmát, mert nem számolt a realitásokkal: Ukrajna Oroszországnak fontosabb, és Moszkva ezért nagyobb áldozatokra kész érte. A svájci professzor következtetése: abba kellene hagyni a kötélhúzást.

A középosztály lecsúszása és elszegényedése ellenére sem lép fel szervezetten érdekeinek érvényesítéséért. A fiatal amerikai publicista C. Wright Mills munkáit felidézve azt állítja, hogy az ok a fehérgalléros alkalmazottak munkamoráljában és ethoszában keresendő.

Az európai szélsőjobboldali pártok szakértője szerint túlzás a radikális jobboldal földcsuszamlásszerű előretöréseként értékelni az európai parlamenti választások eredményét. Az újnak nevezett szélsőjobboldal egyáltalán nem új, és nem is olyan erős, mint azt a szenzációhajhász publicisták sugallják.

Az amerikai jobboldal a kormányzat túlterjeszkedése elleni fellépésében átesik a ló másik oldalára – figyelmeztet a neves konzervatív gondolkodó. Az értékes konzervatív hagyomány érvényesülését sérti, ha hirdetői az ésszerűség határain túl küzdenek mindenféle kormányzat ellen.

Sokak reményére rácáfolva, a legújabb technikai forradalom sem tette fölöslegessé a hagyományos kormányzást és politikát. A brit politológus szerint annyi mégiscsak változott, hogy a hivatásos politizálás egyre inkább befolyásos családok és egyetemi baráti körök privilégiumává válik.

A hírneves amerikai történész azt javasolja az európai baloldalnak, hogy ne az ukrán fasisztáktól rettegjen, hanem az Unión belüliektől, mert azok jóval többen vannak. A szélsőségek visszaszorításának szerinte az lenne a legjobb módja, ha Ukrajnának EU-tagságot ajánlanának.

A nantes-i gimnazista fiúk szoknyás felvonulása országos vihart kavart, és tovább mélyítette az ellentétet, amely a melegházasság tavalyi törvénybe iktatása óta élesen megosztja a francia közéletet. A konzervatív szerző szerint a diákokat félrevezeti a „gender-ideológia”, s ezért hiszik, hogy meg kell szüntetni a nemek közti különbséget.

Az információszabadság utóvédharcra szólító hívei szerint a semleges internet megszűnése a tőkeerős internetóriások dominanciáját erősítheti. A baj csak az, hogy a semleges internet sem kedvezett a kicsiknek.

A moszkvai elemző szerint Oroszország és Kína egyaránt ki akar törni a másodosztályú hatalom szerepköréből, és erre szövetkezik a nagyszabású gázszállítási megállapodással. Amerikai megfigyelők viszont úgy látják, hogy Oroszországot gazdasági hanyatlás fenyegeti, ezért kénytelen volt a reméltnél rosszabb feltételekkel megkötni a megállapodást.

Alig nyolcezer francia harcolt a Waffen SS kötelékében, a háborúban tehát nem játszottak jelentős szerepet. Pár évvel később, a szélsőjobboldal újjászervezésében annál inkább.

A tekintélyes amerikai alkotmányjogász szerint súlyos demokratikus deficitet okoz Amerikában, hogy az alkotmány csak rendkívül nehezen módosítható. Realista kritikusa szerint viszont éppen azért van szükség gránitszilárdságú alaptörvényre, mert az alapvető társadalmi kérdésekben sincs esély széles konszenzusra.