A politikai hazugság olykor elkerülhetetlen, de ha elharapózik, akkor a választók csalódottságukban tekintélyelvű vezetők mögé állhatnak. Kivált törékeny demokráciákban.

Azt gondoljuk magunkról, hogy hallgatunk a józan szóra, de ez csak akkor igaz, ha az a józan szó nem ütközik előítéleteinkkel. Egyébként érzelmekkel többre lehet menni nálunk, mint tényekkel.

A fukusimai katasztrófa nyomán ismét felerősödtek az atomenergiával kapcsolatos félelmek. De vajon az atomreaktorok bezárása nyomán az emberiség hajlandó-e életmódot váltani az energiatakarékosság érdekében? Ha igen, mi lesz az utcára kerülő munkásokkal?

Hatékonyabb, igazságosabb és olcsóbb lenne a büntetőjog, ha az igazságszolgáltatás nem egyenszabályok szerint ítélné el a bűncselekmények elkövetőit, hanem biológiai adottságaik alapján személyre szabott ítéletet szabna ki rájuk.

Az internet elterjedése felgyorsította a komoly napilapok és magazinok térvesztését. Cikkek sokasága elemzi a bulvárhírek társadalmi ártalmait. Az amerikai publicista szerint azonban a szenzációhajhászás is hasznos politikai eszköz.

A háború kapcsán általában a pusztítás és egyéb borzalmak jutnak az eszünkbe. Az amerikai politológus szerint azonban a hadviselésnek van jó oldala is: elősegíti a jogegyenlőség megteremtését és a diszkrimináció felszámolását.

A sikerszerző nagy vihart aratott, amiért leleplező könyvet írt a nácikkal kollaboráló nagyapjáról. Szerinte a franciák többségének van olyan felmenője, aki kollaborált, és hetven év elteltével ideje lenne feltárni az igazságot.

Büntetendő-e gyermekpornográfia terjesztése miatt az a kiskorú, aki saját meztelen képeit elküldi SMS-ben? És mit érdemel az a tinédzser, aki barátnője pucér fotóit másoknak továbbítja?

A gyűlöletre építő szervezkedések nem pusztán ártalmatlan véleménycsoportok. Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy ahol fajgyűlölő csoportok alakulnak, ott nő a gyűlöletbűntettek valószínűsége.

Fukuyama a történelem végéről írt tézisével vált egy csapásra világhírűvé. Két évtizeddel a tudományos bestseller megjelenése után most a politikai rend törzsfejlődését vizsgálja szociobiológiai alapon. A gyors politikai átmenetek sikerével kapcsolatban ma már óvatosabb.

Hogyan lehetséges, hogy híres emberek, egyebek között politikusok rezzenetlen arccal képesek égbekiáltó valótlanságokat állítani? Pszichológusok szerint egyszerű a megoldás: tényleg elhiszik, amit mondanak.

Az ellenzék és a kormányoldal sikeresen kérdőjelezi meg egymás létjogosultságát: az olasz politikai osztályt a polgárok megvetése övezi. A bíróságok és a kormány között háború dúl. Pedig a demokrácia működéséhez legalább néhány elv körül konszenzusra lenne szükség.

Ritkaságszámba menő civilizáció-váltás korát éljük. Az új nemzedék másképp él, másképp gondolkodik, és elődei nem képesek megérteni a változást. Ez részben a filozófusok mulasztása, akik igazi hivatásuk helyett túl sokat foglalkoznak politikával.

Az oktatás egyre inkább teljesítményközpontúvá válik. A verseny már az alsó tagozatban elkezdődik, így a gyerekeknek kevés idejük marad játszani. Ez azonban veszélyezteti a kognitív képességek fejlődését.

A közel-keleti forradalmak váratlanul érték a világ politikusait és elemzőit. Többségük még utólag is az elmaradottsággal magyarázza a felkeléseket – tévesen. Valójában egy régi tétel igazolódott be: a társadalmi fejlődést előbb-utóbb demokratizáció követi.

A politikai beállítottságot a józan átgondolás, az érdekek, az erkölcsi megfontolások és a szocializáció alapján szokás magyarázni. Újabban azonban egyre több kutató jut arra a meghökkentő következtetésre, hogy pártállásunkat a biológia illetve a genetika határozza meg.

A számítástechnika fejlődése már nemcsak a kétkezi munkásoknak, hanem az értelmiségnek is okot adhat az aggodalomra. Lehet, hogy a mesterséges intelligencia elterjedésével az ügyvédek is a szegkovácsok sorsára jutnak?

Társas lények vagyunk, de ami sok, az sok. Mindenki igyekezzék rendszeresen kihasítani magának egy kis magányt. Jót tesz a kreativitásnak és a társas kapcsolatoknak.

A tavaly megválasztott konzervatív kormány megszorításai miatt kialakult az a közönség, amely erős szavazótábort állíthatna egy még nem létező szélsőjobboldali párt mögé. A volt munkáspárti külügyminiszter sürgős cselekvésre buzdítja a nagy pártokat.

Amerikában ötven éve úgy tűnt, hogy a törvényi szabályozás megteremti a kiegyensúlyozott tájékoztatást. De a rádiók és a televíziók egyre inkább értéktelen termékek sugárzásában versengnek egymással. A szabályozás veteránja erősebb közszolgálatiságot sürget.