Norvégiában magasak az adók, mindez azonban nem lohasztja a vállalkozókedvet. Az amerikai menedzserek magazinja a szocializmus földjén készített beszámolójában döbbenten ismeri el, hogy a jóléti állam és a magas újraelosztás élénkíti a piacot.

A fiatal generációk szabadosságát többnyire az erkölcsök lazulásával szokás magyarázni. Két fiatal amerikai szociológus szerint azonban a női egyenjogúság és a piac kemény törvényei is szerepet játszanak benne.

Belgium bebizonyította, hogy az élet akkor sem áll meg, ha nincs kormány. Sőt, az ügyvezető államirányítás bizonyos értelemben még felelősebben is működik, mint az állandó kormány.

Francis Fukuyama két évtizeddel ezelőtt a liberális demokrácia végső győzelmét ünnepelte. Most elismeréssel ír a kínai kommunista rendszer hatékonyságáról. Más elemzők nagyon is sérülékenynek látják a kínai modellt.

Bár az elmúlt hetek közel-keleti forradalmainak sikerében fontos szerepet játszott az internet, elhamarkodott dolog lenne azt hinni, hogy a világháló elterjedése nyomán megállíthatatlan a demokrácia előretörése.

Amerikában a választásokon induló jelöltek támogatói egy éve korlátlanul költhetnek rádió- és tévéműsorokra kampányidőszakban. A kampányköltségek ugrásszerűen megnőttek, főleg a jobboldalon. Külföldi támogatók előtt továbbra is zárva a kapu. Egyelőre.

Nem igaz, hogy a globális elit ténykedése minden tekintetben fokozza az egyenlőtlenségeket. A kozmopolita szupergazdagok szemlélete lokális szinten valóban az egyenlőtlenség növekedéséhez vezet, globális tekintetben azonban éppen ellenkezőleg.

A hatályos német szerzői jog értelmében a rövid idézetek átvétele nem törvénysértő. A nagy lapkiadók azonban fenyegetésekkel mégis el tudják lehetetleníteni a sokféle véleménycikket összegyűjtő kis szemleportálokat.

Nyugaton tíz éve még általánosan elfogadott volt a multikulturalizmus. Mára jóformán szitokszóvá vált. Az iszlámmal szembeni előítéletek már nemcsak jobboldali körökben terjednek. De miért pont Európában hódít az iszlamofóbia?

A baloldali osztályromantika megszépíti az elnyomottak tetteit, másrészt az elnyomottak képviselőinek tekint olyan embereket, akik nem feltétlenül bírják azok rokonszenvét és bizalmát. A baloldali romantikusok ma is hajlamosak igazolni az ilyen emberek rémtetteit.

Ma már a művelt közönség sem igen olvas művészetkritikát. Az internet volna a bűnös? Vagy az elit általános tekintélyvesztése? Öt kritikus – öt válasz.

Baloldali értelmiségiek is helytelenítik, hogy a francia kulturális miniszter törölte az idei hivatalos évfordulónaptárból Louis-Ferdinand Céline halálának ötvenedik évfordulóját. Mégiscsak az egyik legnagyobb francia íróról van szó.

A brit miniszterelnök károsnak nevezi a szerinte túlzottan toleráns multikulturális politikát, és a liberális értékek nevében a brit kollektív identitás megerősítését javasolja. A baloldal szerint ezzel csak a rasszista szélsőjobb malmára hajtja a vizet.

A globális kozmopoliták osztálya egyre népesebb. Tagjai határokon keresztül is jól értik egymás szavát, ám a helyi közösséghez fűződő kapcsolatuk laza.

Régóta tudjuk: a boldogság relatív. Elégedettségünket nagyban meghatározza, hogy ismerőseink életéhez képest milyennek ítéljük a magunkét. Amerikai pszichológusok szerint ismerőseink boldogságot sugárzó közösségi oldalai depresszióssá tehetnek.

Irán kétarcú ország. Az ősi perzsa kultúra és az arab eredetű iszlám egyaránt áthatja. A mai papi rezsim az előbbi rovására favorizálja az utóbbit, vagyis szembehelyezkedik a nép önképével, ami végső soron a bukását okozza majd.

Tunéziában hamarosan a demokrácia paradoxonja mutatkozhat meg. Demokratikus mozgalom antidemokratikus erőt juttathat hatalomra. Ráadásul forrong a fél Közel-Kelet, és ma még senki sem tudhatja, hová vezet a regionális bizonytalanság.

Mindenki Berlusconit szidja, pedig az országot kellene, amiért háromszor is miniszterelnökké választotta. A baloldali újságíró történelmi okokra vezeti vissza, hogy Olaszország éretlen a demokráciára.

A hidegháború végét sokan a liberális demokrácia végső győzelmeként értékelték. Sajnos az amerikai elnökök is elhitték ezt, és mindent elkövettek a demokrácia terjesztése érdekében. Az Egyesült Államok most a geopolitikai idealizmus levét issza.

Jobb- és baloldal évtizedek óta nem jut egyetértésre a szegények felzárkóztatásának és integrációjának mikéntjéről. A latin-amerikai országok a meddő ideológiai vita helyett a gyakorlatra összpontosítanak. Az eredmények őket igazolják.