Neves olasz kommentátorok úgy látják, hogy a második világháború utáni nyugati fejlődési modell ma már működésképtelen, de új nincs helyette. A kormány félszívvel hoz kényszerű intézkedéseket, és a politikai elit alapvető elveket kezd feláldozni.

A számítógép elterjedésével egyre inkább visszaszorul a kézírás. Sok helyen már az iskolában sem oktatják. A kézírás védelmezői múlt századi áltudományos aggodalmakat elevenítenek fel.

A mai válságos időkben sokan vélik úgy, hogy annak vagyunk tanúi, amit Marx előre látott. A tekintélyes brit eszmetörténész azonban csak részben ad igazat Marxnak.

A nemzedékváltás nyomán modernizálódik a francia szélsőjobboldal pártja, de két baloldali szerző szerint főleg szavakban. Ők is elismerik azonban, hogy a változás ellentéteket szült a szélsőjobboldal soraiban.

Ahogyan korábban a televízió nem gyengítette a szocialista egypártrendszert, úgy az internetes információszabadság sem ássa alá a diktatúrát – állítja provokatív tanulmányában a fiatal politológus.

Normális időkben a depresszióval és egyéb pszichés gondokkal küzdő politikusok ártalmasak. Válság esetén azonban rájuk van szükség – állítja az amerikai pszichiáter. Ők ugyanis együttérzőbbek, éleslátóbbak és eltökéltebbek.

Putyin rezsimjét sokan a szovjet típusú diktatúra restaurált változatának tekintik. Az orosz közgazdászprofesszor szerint erről ugyan nincs szó, a helyzet azonban korántsem bíztató. A formális demokrácia talaján hűbéri viszonyok alakultak ki.

Sokan társadalmi szempontból haszontalannak ítélik a bölcsésztudományokat, különösen a filozófiát. Pedig Amerikában egyre népszerűbb a filozófia klasszikusainak terapeutikus felhasználása.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben, a háború kezd kimenni a divatból. A veterán amerikai békekutató sorra cáfolja a háború legyőzhetetlenségéről szóló közhelyeket.

Egy japán–amerikai kutató nyomán immár egész történész iskola állítja, hogy Japán nem a hirosimai és a nagaszaki atomtámadás hatására kapitulált 1945 augusztusában, hanem azért, mert a Szovjetunió is belépett a távol-keleti háborúba.

A Biblia és a tudomány összeegyeztetésén munkálkodó protestáns kutatók azt javasolják, hogy a kereszténység tekintse afféle metaforának, ami a Teremtés Könyvében olvasható. Ellenfeleik szerint ez már a kereszténység lényegét ingatná meg.

Az amerikai és az európai gazdaságok újabb megtorpanása és a recessziós félelmek nyomán egyre több közgazdász javasolja az adósságcsökkentés radikális módját. Ami a javaslatokban közös, az a hitelezők felelősségvállalása a bedőlt kölcsönkért.

Az elmúlt évtizedekben alábecsülték a nacionalizmus jelentőségét. A neves amerikai politológus szerint, ha meg akarjuk érteni a geopolitikát, komolyan kell vennünk a nemzetállami kereteket.

A világsajtó és a nyugati politikusok az arab tavasz idején még a demokrácia fontos fegyverének tekintették az internetes közösségi oldalakat és miniblogokat. A brit lázadások kapcsán már a betiltásukat szorgalmazták.

Angliában mindaddig újra és újra ki fog újulni a városi lázongás, amíg sem a balszélen, sem a jobbszélen nem akad politikai erő, amely a parlamentben képviseli a társadalom alján rekedtek érdekeit – jósolja a moszkvai megfigyelő.

Vajon mi az oka, hogy gyakran a szegények is képtelenek ellenállni a fölösleges dolgok csábításának? Pszichológusok és közgazdászok szerint rájuk is érvényes, hogy az ember önuralma véges. Sőt, rájuk érvényes igazán.

Akik az egész emberiség javát akarják, gyakran hoznak szenvedést közvetlen környezetükre. Így jöhettek létre a baloldali diktatúrák. A konzervatív pesszimista egy nagy előd tételeit méltatja és vitatja. De a fogyasztói társadalom és a jóléti állam végét ő is biztosra veszi.

A neves szkeptikus ismeretterjesztő szerint a hit ősi ösztönünk, mert fenn sem maradhattunk volna, ha nem képzelünk strukturált valóságot az érzékszerveinket érő hatások mögé.

London és Birmingham utcáin még zajlottak az összecsapások, amikor a kommentátorok két oldala máris egymásnak esett. Jobb- és baloldal egyaránt a saját ideológiai szemüvegén keresztül értékelte a történteket.

Ha egyszer mindenki tudja, hogy a névtelenség a durvaság forrása, ha mindenki tudja, hogy a névtelenek egymást túllicitálva terjesztik a türelmetlenséget, akkor miért ne lehetne megkívánni, hogy az internetes hozzászólók a saját nevükön szerepeljenek?