Tíz évvel ezelőtt kezdődött a tüntetés-sorozat, amely véget vetett több arab önkényuralmi rendszernek. Fagyos tél után napsugaras tavasz – vélte a nyugati média. Csak éppen nem lett tőle melegebb, mint télen. Sőt. Az ok? A demokráciához megfelelő helyi társadalom is kell. Ez pedig nem importálható.

Felmérések, klinikai és kísérleti kutatások tucatjai állítják, hogy adakozni és másokon segíteni érdemes, mert jó hatással van a jótékonykodó egészségére is: csökkenti a stresszt és az elhalálozás kockázatát. Sőt, akár a koronavírus ellen is segítség lehet. Már, ha hihetünk még egyáltalán a tudósoknak.

A bölcsészek és a társadalomtudósok körében hovatovább divat, hogy nem értenek a matematikához és alapvető természettudományos ismereteik is igen hiányosak – állítja az amerikai elméleti fizikus. Attól tart, hogy nőni fog az elitellenesség és közbizalmatlanság, ha még a művelt elit is hitkérdésnek tekinti az egzakt tudomány megállapításait.

Talán mégsem fordult ki magából az angolszász egyetemi világ. A hipersértődékeny, agresszív woke ideológiát csak egy aktív, igaz, hangos kisebbség képviseli. Néhány példa arra vall, hogy nem kellene tőle megijedni.

Amerikában ötven éve egyre nő a megosztottság és az egyenlőtlenség. Robert Putnam új könyvében abban bízik, hogy ennél már nincs lejjebb, és ahogyan száz éve, a szolidaritás és a közösségi erények most is legyőzhetik az önzés és a narcizmus kultúráját. Bírálói szerint a liberális közösségelvű szociológus illúziókat kerget.

Amerikai pszichológusok állítják, hogy nem kell irigyelni a sötét személyiségűeket. Nem igaz, hogy jobb nekik, és még az sem, hogy hosszútávon messzebbre jutnak másoknál. A boldogságról már nem is szólva.

Az amerikai epidemiológus kártékonynak nevezi a társas életet ellehetetlenítő szigorú távolságtartási szabályokat. A moralizáló és gyakran az emberi természetet figyelmen kívül hagyó maximalizmusnál többet érne, ha minimalizálnák a kockázatot, s közben lehetővé tennék az alapvető társas szükségletek kielégítését.

A tekintélyes amerikai történész szerint a háború a társadalmi fejlettség erőpróbája, és egyben a fejlődés katalizátora, vagy legalábbis az volt a múltban. Sőt, a hadviselés az emberi természet rejtelmeibe is betekintést enged.

A koronavírus jóval kevesebb áldozatot szed, mint számos korábbi járvány. Gazdasági következményei mégis nagyobbak lehetnek más válságokénál. Az amerikai gazdaságtörténész szerint korántsem biztos, hogy a járvány után fellendülés jön.

A világjárvány súlyos károkat okoz a felsőoktatásban. Az egyetemek a tandíjbevételek csökkenése miatt oktatókat bocsátanak el és tanszékeket zárnak be. A bürokrácia azonban mindent túlél. Az adminisztokrácia és a diákok érzékenyítését elősegítő hivatalok a válságban is virágoznak, és egyre inkább átveszik az egyetemek irányítását.

Harminc éves a Charlie Hebdo. A főszerkesztő ebből az alkalomból alaposan leteremti a baloldali politikusokat és értelmiségieket, akik a szólásszabadság önkéntes korlátozását követelik az iszlamisták megbékítése céljából, mondván, az engedmény ártana a mérsékelt muszlim többségnek.

Olaszországban is dúl a harc járvány-ügyben. A vírusügyi frontvonal nem esik egybe a szokásos politikai-társadalmi választóvonalakkal.

A magát progresszívnak definiáló amerikai történész új könyvében a moralizáló, felvilágosult történelemfelfogást a gyarmatosítás és az imperializmus bűnrészesének, sőt, értelmi szerzőjének tartja. Bírálói szerint az elnyomottak nézőpontjából írt történelem is moralizál, ráadásul történelemtelenít.

Seehofer német belügyminiszter állami támogatással segítené elő a németországi imámok német nyelvű képzését. A cél a török kormány befolyásának csökkentése, és az iszlamista radikalizáció megfékezése. Szekuláris iszlámkritikus feminista szerzők viszont a politikai iszlámnak és a vallási fundamentalizmusnak tett engedményt látnak a javaslatban.

Az amerikai választás után különös aktualitást kapott az ismert liberális baloldali publicista nyáron megjelent könyve, amely a Demokrata Párt populista fordulatát sürgette. A könyv recenzenseinek többsége egyetért azzal, hogy identitáspolitika helyett plebejus jóléti politika kellene. De nem sok esélyt látnak rá, hogy a baloldal populistább lesz.

A progresszivista mozgalmárok nemcsak magukat ostorozzák a gyarmatosítás bűneiért, hanem az egész társadalmat, de nem csak ebben különböznek a középkor flagellánsainak mozgalmától. Abban is, hogy ez az önostorozás nem fájdalmas, viszont azzal a tudattal töltheti el őket, hogy jobbak másoknál.

Az elmúlt években nagy botrányt okozott, amikor magukat feketének állító professzorokról kiderült, hogy valójában fehérek. A fekete irodalomprofesszor szerint az esetek arra utalnak, hogy talán nem is olyan nagy a rasszizmus, mint sokan mondják. Elvégre a magukat feketének kiadó fehér pozőrök hasznot akarnak húzni az identitáshamisításból.

Miután a fenyőszú elterjedésének képletét megfejtette, a bogaras biológus a történelem Nostradamusává avanzsál, és az emberi társadalom természettörvényeinek kifürkészésére tesz kísérletet. A közeljövőt illetően csöppet sem derűlátó. Ha hihetünk a bogarak esetében már bizonyított statisztikai elemzésnek, akkor eseménydús évtized elébe nézünk.

Az elmúlt hetek iszlamista merényletei nyomán a francia filozófus szerint az állam kezdi belátni, hogy eddigi magatartása csak olaj volt a tűzre. A jogállam védelmére hivatkozva a hazai és nemzetközi felső bíróságok képesek megállítani az állam fellépését, pedig állam nélkül nincs jogállam.

Ellentétben az etnikai kisebbségek szavazataival, a vallásos amerikaiak voksai nem okoztak meglepetést a novemberi elnökválasztáson. A korábbiakhoz képest csak minimálisan változott a hívők szavazatainak megoszlása. Ám a végeredményt eldöntő csatatér-államokban akár ezen a kis változáson is múlhatott Biden győzelme.