A fiskális és monetáris alkoholizmusból nem egyszerű a kigyógyulás. A kormányok annyira félnek a másnaposságtól, hogy inkább elodázzák a kijózanodást. A bódulat azonban nem tarthat örökké, és minél tovább tart a részegség, annál súlyosabbak lesznek az elvonási tünetek.

Afganisztánban egy lavina gyorsaságával omlik össze az állam, amelyet az amerikaiak húsz éven át mérhetetlen anyagi és többezer fős emberáldozattal építettek fel. A háború megnyerhetetlen volt, a befejezése dicstelennek ígérkezik.

Egyre több tudományterület képviselői vélekednek úgy, hogy a tudomány egy helyben topog. Az amerikai közgazdász szerint ezért elsősorban a tudományos intézményrendszer a felelős. A szakma elismert tudósai akarva-akaratlan akadályozzák a megújhodást, hiába vált a tudományterületük meddőhányóvá.

Valamikor egyértelmű volt Amerikában, hogy a kommunizmus rossz. Ma olyanok is megjelennek a politikai életben, akik szerint jó. Igaz, kevesen vannak. A többség inkább csak elfelejtette, mi nem volt rendjén a kommunizmussal. A nácizmust és a fasizmust viszont számontartja, mint a gonosz megtestesülését.

Csak erős központi kormányzat szállhat hatékonyan szembe a súlyos kihívásokkal és a válságokkal. Csakhogy minél nagyobb a kormányzat hatalma, annál nagyobb veszélyt jelent a demokráciára. Különösen, ha nem a mindenkit fenyegető külső veszély, hanem a belső egzisztenciális ellenségeskedés hívja életre a Leviatánt.

A társadalomtudományos műhelyekből veszedelmes elmélet-vírusok szabadulhatnak el. Az egyetemekről kiszabadult tudományos hipotézisek a való világban egyre inkább leegyszerűsödve és eltorzulva tömegpusztító fegyverré válhatnak a politikusok kezében.

A tekintélyes történészprofesszor védelmébe veszi a kritikai rasszelmélet szellemiségében fogant történelemszemléletet. Totalitáriusnak nevezi azokat, akik kitiltanák az iskolákból a kritikai rasszelméletet, mert azt gondolja róluk, hogy megakadályoznák a történelmi igazságtalanságokkal való szembesülést.

A Twitter világában az éles és csattanós üzeneteké a tér. Az eredmény nem éppen épületes: a sértés sértést, a gyűlölet gyűlöletet szül, az egymással szemben álló politikai oldalak követői között egyre nő a radikálisok népszerűsége.

A progresszív liberális baloldal egykor a szexuális szabadosság híve volt, és a tabuk ellen szállt síkra. Újabban viszont egyre inkább megregulázná a szexualitást abban a reményben, hogy ez szolgálja a nők, a melegek és az etnikai kisebbségek egyenlőségét.

Németországban is egyre inkább megosztja a baloldalt az antirasszista csoportok Izrael-ellenessége. A világot az elnyomók és az elnyomottak bináris kategóriáival értelmező antikolonialista szemléletben nincs helye az árnyalt gondolkozásnak. A baloldali szerzőnek ezzel az a baja, hogy a jobboldal malmára hatja a vizet.

Nem mindenki osztja az olasz kormánynak azt az álláspontját, hogy a járvány kordában tartása érdekében joga van tiltásokat és kötelezettségeket előírni. Ez a többségi álláspont, de van, aki szerint ilyen lépések csak végső esetben alkalmazhatók, mert korlátozzák az állampolgárok alkotmányban garantált szabadságát.

Az amerikai bestseller-szerző kutatása szerint az amerikaiak sokkal kevésbé megosztottak, mint azt a jobb- és baloldali elit szembenállása sugallja. Megbékélésre azonban így sincs sok remény, hiszen a média és a kétpártrendszer mindkét oldalon a radikálisoknak és a primitív propagandának kedvez.

Meddig mehet el az állam a Covid-járvány megfékezését célzó intézkedésekben? Már az egész 12 éven felüli lakosság kötelező beoltása is szóba került Franciaországban, de ettől azért egyelőre visszarettent a kormányzat.

Az ismert konzervatív szerző az Ebola-vírushoz hasonlítja a Twittert a platform tizenötödik születésnapján. Nemcsak azzal vádolja a mikroblog-alkalmazást, hogy eltorzítja a valóságot, hanem egyenesen azt állítja, hogy a Twitter a maga torz képére formálja a közéletet.

Tizennyolc év elteltével még mindig nem tudni, voltaképp miért is határozta el magát az Egyesült Államok Szaddám Huszein iraki diktátor megdöntésére. Mindenesetre nem csak maga az eredmény elborzasztó, hanem a döntéshozatali mechanizmus is súlyos aggályokat kelt.

Bírálói szerint Ferenc pápa a katolikus egyház egységét és a katolicizmus jövőjét sodorja veszélybe a liberális értékek felkarolásával. A liberális katolikusok szerint viszont ezek felelnek meg a mai kornak, és az egyháznak csak akkor van jövője, ha hozzájuk igazítja dogmáit.

Korábban azt reméltük, hogy a robotok a rabszolgáink lesznek, és megszabadítanak bennünket a fáradságos és unalmas munkától. Egyre inkább olybá tűnik, hogy fordítva lesz, és a modern technológia lesz a mi hajcsárunk.

A globális járvány rácáfolt a kozmopolita elméletekre: nem lett nemzetközivé a világ. A német filozófus szerint azonban az állam szerepének növekedése nem járt a nemzeti szolidaritás erősödésével. Sőt, a polgárháború magvát vetette el.

A meritokrácia nem teremtett igazságos, de talán még csak egyenlőbb társadalmat sem. Csakhogy még mindig jobb az alternatíváinál, és jobban működik vele a társadalom. A jobb működéshez azonban más is kell. Például, hogy szét ne szakadjon polgárháborús felekre.

Eddig leginkább a bölcsész- és a társadalomtudományos egyetemi képzésben terjedt a kritikai rasszelmélet. Újabban azonban az absztrakt- és a természettudományok terén is kezdni megvetni a lábát.