A tekintélyes jog- és erkölcsfilozófus szerint nem tartható az az álláspont, miszerint az egyetem falain belül a korlátlan szólásszabadságnak kell érvényesülnie. Ha elfogadjuk, hogy a rasszista nézetek tolerálása valós sérelmet okoz, akkor nem kell megtűrni minden véleményt a kampuszokon.

Az ismert amerikai eszmetörténész szerint a magánélet és a személyes adatok védelmét súlyos sérelmek érik. A technika fejlődésével folyamatosan ki kell igazítanunk a magánélethez való jog és a közérdek jogos érvényesítése közötti törékeny egyensúlyt.

Jacques Attali, a francia globalizmus teoretikusa bizarr elméleteket farigcsál a zsidóság szerepéről, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a régi, jól bevált antiszemita sémákra. Dicséretnek szánja, de a hatást tekintve ennek nincs jelentősége.

Az amerikai haladók nyakra-főre alkalmazzák a privilégium szót: fehérekre, férfiakra, ciszneműekre (az eredeti nemüket megtartókra).  Ők mind privilegizáltak, és ez okozza a társadalom problémáit. A megoldás pedig a sokszínűség.

A kommentariátus idén sem mulasztja el az alapvető egzisztenciális, filozófiai és politikai kérdések magyarázatára használni a labdarúgó világbajnokságot. Az angol baloldali értelmiség például arról vitázik, felhasználhatja-e a Munkáspárt a válogatott sikerei kapcsán erősödő nemzeti büszkeséget a baloldali nemzetfogalom népszerűsítésére.

A tekintélyes amerikai jogászprofesszor egy új könyv kapcsán analógiát von a harmincas évek Németországa és a mai Amerika között. Attól tart, hogy az intézményrendszer összeomlása autoritárius fordulathoz vezethet.

Az elmúlt években a természettudományok képviselői és a technokrata politikusok hadjáratot indítottak a bölcsészoktatás ellen. Most azonban a világ egyik legismertebb irodalom- és jogtudósa kongatja a vészharangot. Bár maga is egész életében a retorika, az irodalom és a jog klasszikusait tanulmányozta, egyetlen meggyőző érvet sem tud felhozni a bölcsészoktatás mellett.

Az ember, más főemlősökhöz hasonlóan törzsi lény. Ma ez a vonásunk kezd felülkerekedni a többin és a legfejlettebb társadalmakat is szétszakadással fenyegeti.

A fekete bőrű manhattani publicista óva inti a briteket a pozitív diszkriminációtól. Az amerikai gyakorlat ismeretében fordított rasszizmusnak minősíti, ha előnyben részesítik a hátrányos helyzetű csoportok tagjait, ráadásul olyannak, ami nem sokat segít azokon, akiknek használni hivatott.

Az Európai Unió szigorúbb szerző jogi szabályozást tervez a kiadók és a szerzői jogok tulajdonosainak hatékonyabb védelmében. Kritikusok szerint félő, hogy a fegyver visszafelé sül el, és ha megvalósul, rá sem fogunk ismerni az intenetre.

A tekintélyes amerikai tudós genetikai vizsgálatok segítségével kimutatja, hogy a faji purizmus rasszista narratívái pusztán mítoszok. Ennek ellenére nem ússza meg, hogy őt is a rasszista sztereotípiák használatával vádolják, mivel képességek dolgában is különbségeket lát az embercsoportok között.

A Szovjetunió ellen indított német támadás 77. évfordulóján az Izvesztyija három cikkírója is arról panaszkodik, hogy az új nemzedékek igen keveset tudnak a Nagy Honvédő Háborúról, külföldön pedig átértékelik a Szovjetunió szerepét, hogy ezzel Oroszországot gyengítsék.

Henry Kissinger, a 95 éves veterán politikus és külpolitikai elemző komolyan aggódik a mesterséges intelligencia elterjedése miatt. Attól tart, hogy az algoritmusok áveszik a gondolkozás irányítását, és véget vetnek a felvilágosodás korának.

Az amerikai baloldali történész a neoliberalizmus közel egy évszázados történetét dolgozza fel monográfiájában. Fő tézisét minden bizonnyal örömmel fogadják a nacionalisták is, ugyanis a nemzetállam és a nemzeti szolidaritás lerombolását tartja a szabadpiaci fundamentalizmus legfontosabb eszközének.

A jobboldali populista mozgalmak és pártok vezetői gyakran a társadalom felső egy százalékához tartoznak. Hogyan lehetséges, hogy a választók hitelesnek tekintik az elitellenességet prédikáló milliárdos politikusokat?

Az 1968-as franciaországi diáklázadás az arab országokban is követőkre talált, de hatása rövid életű volt. A lázadás uralkodó irányzatává a vallási fundamentalizmus vált, sőt, az egykori hatvannyolcas balos lázadók közül is sokan az iszlamista táborhoz szegődtek.

Tíz éve, a gazdasági válság kirobbanásakor a négy nagy globális hitelminősítő elégtelenre vizsgázott. Mára a kudarc ellenére nagyobbak és befolyásosabbak, mint valaha. A globális kapitalizmus ellenőreit továbbra sem ellenőrzi senki, és hibáikat sem kérik számon.

Amerikában kultúrháborúnak hívják, és a szociológus, aki három évtizeddel ezelőtt megalkotta a kifejezést, jobbnak látja a német eredetinél, mivel a küzdő felek kérlelhetetlenebbek, mint a bismarcki Németország kultúrharcának résztvevői voltak.

Amerika ódzkodik a sajtó állami támogatásának növelésétől. Pedig nem szükségszerű, hogy az állami dotáció a kormánypárti médiát erősítse. Hiszen egészen a 19. század végéig állami segítséggel működött az amerikai sajtó.