Olaszországban a szenátus titkos szavazással elvetette a törvényjavaslatot, amely büntetni rendelte volna a nemi kisebbségek hátrányos megkülönböztetését. A tömegmédia felháborodottan ítélte el a honatyákat, akik ellene szavaztak. A veterán szociológus szerint az eset azt mutatja, hogy sokan titokban tartják konzervatív meggyőződésüket.

Az egyre mélyülő megosztottság miatt sokan már attól tartanak, hogy polgárháborús helyzet alakul ki Amerikában. Az optimistábbak szerint ez erős túlzás: a szimbolikus viták nem hasonlíthatók a jogi, gazdasági és szociális egyenlőtlenségből fakadó konfliktusokhoz. A kultúrharcnak nagyobb a füstje, mint a lángja.

A mesterséges intelligencián alapuló döntések és előrejelzések egyre inkább mindennapjaink részévé válnak. Sokan remélik, hogy így majd elfogulatlanabb és objektívebb ítéleteket hozunk. Súlyos tévedés. A mesterséges intelligencia semmivel sem kevésbé részrehajló és előítéletes, mint mi magunk.

Két konzervatív publicista azon vitatkozik, vajon az úgynevezett progresszív értelmiség és a nagy cégek hatalomátvételétől kell-e inkább tartani, vagy a Trump-féle úgynevezett populizmustól.

Felmérések szerint a fejlett országok fiataljai közül egyre többen annyira félnek a klímakatasztrófától, hogy gyereket sem vállalnak, hátha így megmenthetik a Földet. Bírálóik szerint ez irracionális hisztéria, és többet árt a természetvédelem ügyének, mint amennyit használ. A politikai következményekről nem is szólva.

Jürgen Habermas német filozófus-szociológus legújabb esszéjében azt vizsgálja, hogy mennyiben valósítható meg a demokratikus nyilvánosság az internet korában. Nem túlzottan optimista.  

Amerikában öt évtized alatt győzött a melegjogi forradalom, és elérte céljainak döntő többségét. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy közben felfalja saját gyermekeit. Az etnikai kisebbségeket és a transzokat képviselő radikális baloldali szervezetek már a melegeket is az elnyomó rendszer privilegizált helyzetű kiszolgálóinak tekintik.

Az amerikai internetguru szerint tévúton járnak, akik a szólásszabadságot féltve ellenzik az internetes tartalomszolgáltatók megregulázását. Hiszen a rádióadókat is szabályozták, amikor magánszemélyek közötti kommunikációs eszközből nagy nyilvánosságot vonzó médiává váltak.

Az október közepén zárult helyi választások után elemzők riadtan állapítják meg, hogy példátlanul alacsony volt a részvétel, és nem vigasztalja őket, hogy hazájuk ezzel még mindig az európai középmezőnyben van.

Ádáz tudományos és politikai vita folyik arról, hogy az etnikai csoportok egyenlőtlen helyzete kizárólag strukturális okokra vezethető-e vissza, avagy a kultúrának is szerepe van benne. Az amerikai közgazdász-publicista szerint már a kérdésfeltevés is téves.

A tekintélyes filozófus és politológus elkeseredett hangú tanulmánnyal búcsúzott az élettől.  Az eltörléskultúra és a woke-mozgalom sikerét látva attól tartott, hogy egy oligarchia vonja uralma alá Amerikát, s talán az egész nyugati világot.

Az olvasókért folytatott ádáz küzdelemben önazonosságát ássa alá a mértékadó sajtó, ha versenyre kel a közösségi oldalakkal. A New York Times példája jól illusztrálja, hogy mit veszíthetünk, ha a fősodorhoz tartozó média is mindent a hirdetési bevételnek rendel alá.

A történelem nemcsak a múlt tükre, hanem a jelen iránytűje. A kiélezett emlékezetpolitikai viták Németországban is nagy társadalmi változásokra utalnak. A második világháború óta uralkodó holokauszt-központú narratíva mellett megjelenő új, globális megközelítések az ország átalakulását jelzik.

Világszerte egyre népszerűbbek a tudatos befektetések. Kár, hogy a fenntarthatóság elvét fennen hirdető alapok gyakran csak marketingeszköznek használják a környezetvédelmi és társadalmi felelősségvállalást.

Csaknem hetven évvel Sztálin és csaknem száz évvel Lenin halála után kiderül, hogy kényszermunkatáboraik utólag jótékony hatással voltak isten háta mögötti szovjet területek fejlődésére. De csak abban az esetben, ha a rabok között feltűnően magas volt a „nép ellenségeinek” aránya.

Az amerikai liberális professzor szerint nincs, mert hit és ráció egyaránt nélkülözhetetlen a társadalom fennmaradásához. A nyílt társadalom prófétái szerinte azt hirdetik, hogy a liberalizmus, a demokrácia útja a hitek lebontásán és az észszerűség követésén át vezet. Csakhogy a demokrácia, közelebbről a liberális demokrácia maga sem a tiszta ráció terméke.

A terhességmegszakítás körüli erkölcsi és politikai vitában mindkét oldal előszeretettel hivatkozik a biológiára. A neves neurobiológus szerint ez zsákutca. Tudományos alapon ugyanis nem lehet egyértelműen meghatározni az emberi élet kezdetét.

Egyre többen szorgalmazzák az internetes mamutok, egyebek között a Facebook feldarabolását, mondván, hogy csak így lehet véget vetni a monopolhelyzetnek. A múlt heti leállás kapcsán tovább erősödtek a kritikus hangok. Nagy kérdés azonban, hogy milyen hatással járna a cég felosztása a fejlődő országokban.

A provokatív és újszerű elméleteiről híres anarchista antropológus utolsó, posztumusz könyvében azt igyekszik bizonyítani, hogy központi hatalom nélkül szabadabb és egyenlőbb társadalmakat hozhatnánk létre. A recenzens logikusnak tartja az érvelést, csak azt nem érti, hogy ha olyan rossz, akkor miért van mindenhol állam, és nem anarchista utópia.

Egyre több közgazdász aggódik a magas infláció miatt. Abban szinte mindenki egyetért, hogy az árak elszabadulását meg kell fékezni. Az okok tekintetében azonban nincs konszenzus, így a gyógyírral kapcsolatban sincs. Mindenesetre egyre többen vélik úgy, hogy a jegybankok egyedül nem képesek letörni az áremelkedést.