Ferenc pápa Mindnyájan testvérek című új enciklikája nagy elismerést váltott ki, elsősorban a halálbüntetés ellenzőiből, a bevándorlók támogatóiból és más, többnyire progresszívnek tekintett forrásokból, viszont éles kritikát az egyházfő konzervatív ellenfeleiből.

Az amerikai pszichológus szerint az erőszakba torkolló társadalmi viszályok elburjánzása a társadalmi hierarchia felbomlására vezethető vissza. Úgy véli, hogy az ember a makákóhoz hasonlóan erőszakossá válik, ha nincs világos alá- és fölérendeltség a társadalomban. Odáig azért nem megy, hogy teljhatalmú uralkodó kijelölését szorgalmazza.

Az Egyesült Államok egykor a civil közösségi önszerveződés Mekkája volt. Néhány évtizede azonban az amerikaiak elkezdtek begubózni. Robert Putnam húsz éve kongatta meg a vészharangot, de az elszigetelődés problémája a koronavírus idején különösen időszerű.

A posztmodern gender-elméletek szerint nemcsak a társadalmi nem, hanem a biológiai nem is konstruált fogalom. Konzervatív és régivágású liberális feministák szerint ha így van, akkor valójában nincs is értelme nőkről beszélni, és a női jogok képviseletéről is le kell mondani.

Korábban is sejtettük, de most már kutatások is állítják, hogy a haladó szellemiségű társadalmi mozgalmak, például a Black Lives Matter, kvázi-vallásos élményeket nyújtanak. A Z generáció fiataljai az egyház és a vallás helyett itt találják meg a közösséget és az erkölcsi célokért folytatott közös cselekvés lehetőségét.

A járvány hasonlít a filozófiára, habár ez csak amolyan költői túlzás. Az viszont aligha kétséges, hogy a járvány gondolkozásra késztet, és a filozófia segíthet eligazodni az egzisztenciális kérdésekben.

Yoram Hazony izraeli filozófus szerint a liberális eszmék védtelenek a marxista nézetekkel szemben. Úgy véli, hogy a neomarxista szellemiségű identitáspolitikát csak a konzervatívok és a liberálisok szövetsége győzheti le. Ezzel még bírálója is egyetért, aki amúgy tendenciózusnak és tévesnek tartja Hazony liberalizmus-képét.

A tekintélyes angol filozófus a macskák életszemléletében talál rá a lelki béke receptjére, amelyet a filozófiától hiába remélt. Úgy véli, hogy a macskáktól többet tanulhatunk a jó életről, mint az eszmetörténet nagyjaitól.

Az olasz szerzőt nyugtalanítja, hogy az elmúlt évtizedek nagy felszabadító változásai után mintha ismét terjedne Európában a nők magatartásának szabályozását erőltető obskurantizmus. Példáit elsősorban Franciaországból veszi.

A történelem aktuálpolitikai felhasználását a hivatásos történészek jó része hübrisznek tartja. Csakhogy, ha a szakmabeliek lemondanak a múlt aktualizálásáról, akkor átengedik a terepet az amatőr történelemaktualizálóknak, akik aztán végképp saját politikai céljaikra használják majd a történelmet. 

Valamikor Lenin nevezte újtípusúnak a maga pártját, és száztíz év után az orosz politológus egy hasonlóképp apró pártot nevez reményteljesen újtípusúnak. Igaz, emennek választáson kellene győznie, nem fegyveres hatalomátvétellel.

A globalizáció következtében csökkent a világ egyenlőtlensége. Csakhogy a szegény országok középosztályának felzárkózása közben a fejlett országok középrétegei stagnálnak. Sőt, újabban már a gazdagok sem profitálnak annyit a globális gazdaságból, mint korábban. Ez pedig a globalizáció lassulását vagy visszájára fordulását vetíti előre.

Évek óta nagy divat kritizálni Fukuyamának a liberális demokrácia globális győzelmére vonatkozó jóslatát. Csakhogy az amerikai filozófus a történelem végét tárgyaló műve végén azt is felvázolta, hogy a liberális rend kihívók nélkül aligha maradhat fenn.

A német szociálpszichológus szerint tévedés a vírustagadókat szélsőjobboldaliként azonosítani. A többségük egyelőre még nem az, de ha nem kapnak kielégítő válaszokat, akkor előbb-utóbb azzá válhatnak. 

 Az Alekszej Navalnij elleni merényletért a Nyugat a Kremlt teszi felelőssé, elemzők szerint azonban az eset éppen arra vall, hogy Putyin elnök nem ura mindennek, ami az erőszakszervezetek és a befolyásos érdekcsoportok háza táján történik. 

Már az is politika, hogy helyes-e könnyedén adagolni a hormonkezelést azoknak a serdülőkorúaknak, akik elégedetlenek a biológiai nemükkel és egy másikat szeretnének. A feminista recenzens rávilágít, hogy a kérdést boncolgató könyv be sem kerül a progresszívnek számító nagy lapok látókörébe.

A tekintélyes közösségelvű filozófus szerint a fejlett országok elitje bűnt követ el, amikor lenézi és kizárja a politikából a tanulatlan többséget. Miközben etnikai tekintetben egyre sokszínűbb a politika, a diplomával nem rendelkezők kiszorulnak a hatalom gyakorlásából.

Az amerikai politológus szembeszáll az elterjedt nézettel, miszerint a társadalmi és a gazdasági fejlődés egyenes arányban áll a demokrácia iránti készséggel. Mítosznak minősíti azt is, hogy a demokrácia a nyugati civilizáció folyománya. Egyúttal azonban optimista a demokratikus kormányzat fenntarthatóságával kapcsolatban.

Olaszországban gyakorlatilag nem létezik az eltörlés kutúrája, nem akarják régi nagyságok szobrait lerombolni. Vita azonban van róla. Egyesek Orwell rémálmának megvalósulását látják benne, mások az ellene tiltakozókat ítélik el, és olyan szerző is akad, aki szerint a csordaszellem azért Olaszországban is működik.

A szexualitás társadalmi normái mindig hatalmi viszonyokat tükröznek – tudjuk jól a posztmodern baloldal teoretikusaitól. Sokat elmond a mai hatalmi viszonyokról, hogy mára a korábban tiltott szexuális normák válnak hegemónná. Hovatovább az számít forradalminak, ha valaki kitart a régimódi – monogám és heteroszexuális – szokások mellett, állítja a konzervatív szerző.