Hiába a tudományos forradalom, a mágikus gondolkozás és az ezotériára való igény nem csökken. Sőt, az elmúlt évtizedekben még erősödött is a természetfeletti jelenségekbe vetett hit. Az áltudományosság szakértője szerint a földönkívüliek és a Loch Ness-i szörny létezésével kapcsolatos töretlen hiedelmeknek a szekularizáció az oka.

A járvány miatti lezárásoknak és a távolságtartásnak súlyos mentális mellékhatásai vannak. Pszichológusok szerint nem biztos, hogy a veszélyhelyzet elmúltával minden egycsapásra visszatér a régi kerékvágásba. Lehet, hogy már sosem leszünk ugyanúgy társas lények, mint korábban.

A transzatlanti együttműködés az összetartozó Nyugat kulturális fogalmára épült. Mára az amerikai baloldal a kulturális identitás alapjait ásta alá, a jobboldal pedig a demokrácia globális képviseletének eszméjéről mondott le. Márpedig Amerika nélkül a nyugati világ szétesése tovább folytatódhat.

A francia kormány törvénytervezetben igyekszik megakadályozni, hogy a szélsőséges iszlamista tanokat iskolákban és kulturális intézményekben lehessen terjeszteni. Van, aki muszlimellenesnek, van, aki viszont túl puhának tartja a szöveget. És van, aki a független katolikus iskolákat félti tőle.

Elemzők egyetértenek abban, hogy 2020 mérföldkő volt az online szólásszabadság történetében. A koronajárvány évében a nagy internetes cégek elkezdtek fellépni az álhírek és a téves információk ellen. A kérdés már csak az, hogy örülnünk, avagy félnünk kell-e.

Olaszországban is csak egy kisebbség biztos abban, hogy be szeretné oltatni magát a koronavírus ellen. Az egyes ember akkor is megvédheti magát, ha a többség nem hajlandó. De a járványnak csak akkor lehet belátható időn belül vége, ha a többséget be tudják oltani.

Már látszik a vakcina a járványalagút végén, de az oltási rend súlyos erkölcsi és politikai dilemmákat vet fel. Kik kapjanak először oltást, az aktív dolgozók avagy az idősebbek? Kötelezővé teheti az állam vagy a munkáltató az oltást? A hátrányos helyzetű etnikai kisebbségek az idősek elé sorolhatók? Minden világnézet talál magának megfelelő erkölcsi érveket.

Tíz évvel ezelőtt kezdődött a tüntetés-sorozat, amely véget vetett több arab önkényuralmi rendszernek. Fagyos tél után napsugaras tavasz – vélte a nyugati média. Csak éppen nem lett tőle melegebb, mint télen. Sőt. Az ok? A demokráciához megfelelő helyi társadalom is kell. Ez pedig nem importálható.

Felmérések, klinikai és kísérleti kutatások tucatjai állítják, hogy adakozni és másokon segíteni érdemes, mert jó hatással van a jótékonykodó egészségére is: csökkenti a stresszt és az elhalálozás kockázatát. Sőt, akár a koronavírus ellen is segítség lehet. Már, ha hihetünk még egyáltalán a tudósoknak.

A bölcsészek és a társadalomtudósok körében hovatovább divat, hogy nem értenek a matematikához és alapvető természettudományos ismereteik is igen hiányosak – állítja az amerikai elméleti fizikus. Attól tart, hogy nőni fog az elitellenesség és közbizalmatlanság, ha még a művelt elit is hitkérdésnek tekinti az egzakt tudomány megállapításait.

Talán mégsem fordult ki magából az angolszász egyetemi világ. A hipersértődékeny, agresszív woke ideológiát csak egy aktív, igaz, hangos kisebbség képviseli. Néhány példa arra vall, hogy nem kellene tőle megijedni.

Amerikában ötven éve egyre nő a megosztottság és az egyenlőtlenség. Robert Putnam új könyvében abban bízik, hogy ennél már nincs lejjebb, és ahogyan száz éve, a szolidaritás és a közösségi erények most is legyőzhetik az önzés és a narcizmus kultúráját. Bírálói szerint a liberális közösségelvű szociológus illúziókat kerget.

Amerikai pszichológusok állítják, hogy nem kell irigyelni a sötét személyiségűeket. Nem igaz, hogy jobb nekik, és még az sem, hogy hosszútávon messzebbre jutnak másoknál. A boldogságról már nem is szólva.

Az amerikai epidemiológus kártékonynak nevezi a társas életet ellehetetlenítő szigorú távolságtartási szabályokat. A moralizáló és gyakran az emberi természetet figyelmen kívül hagyó maximalizmusnál többet érne, ha minimalizálnák a kockázatot, s közben lehetővé tennék az alapvető társas szükségletek kielégítését.

A tekintélyes amerikai történész szerint a háború a társadalmi fejlettség erőpróbája, és egyben a fejlődés katalizátora, vagy legalábbis az volt a múltban. Sőt, a hadviselés az emberi természet rejtelmeibe is betekintést enged.

A koronavírus jóval kevesebb áldozatot szed, mint számos korábbi járvány. Gazdasági következményei mégis nagyobbak lehetnek más válságokénál. Az amerikai gazdaságtörténész szerint korántsem biztos, hogy a járvány után fellendülés jön.

A világjárvány súlyos károkat okoz a felsőoktatásban. Az egyetemek a tandíjbevételek csökkenése miatt oktatókat bocsátanak el és tanszékeket zárnak be. A bürokrácia azonban mindent túlél. Az adminisztokrácia és a diákok érzékenyítését elősegítő hivatalok a válságban is virágoznak, és egyre inkább átveszik az egyetemek irányítását.

Harminc éves a Charlie Hebdo. A főszerkesztő ebből az alkalomból alaposan leteremti a baloldali politikusokat és értelmiségieket, akik a szólásszabadság önkéntes korlátozását követelik az iszlamisták megbékítése céljából, mondván, az engedmény ártana a mérsékelt muszlim többségnek.

Olaszországban is dúl a harc járvány-ügyben. A vírusügyi frontvonal nem esik egybe a szokásos politikai-társadalmi választóvonalakkal.

A magát progresszívnak definiáló amerikai történész új könyvében a moralizáló, felvilágosult történelemfelfogást a gyarmatosítás és az imperializmus bűnrészesének, sőt, értelmi szerzőjének tartja. Bírálói szerint az elnyomottak nézőpontjából írt történelem is moralizál, ráadásul történelemtelenít.