A moszkvai elemző óv attól, hogy Oroszország ismét feltett kezekkel fogadja a Nyugat terjeszkedését, ahogy a moszkvai vezetés tett a Szovjetunió végnapjaiban. A Szovjetunió megalapításának századik évfordulója kapcsán a pozitív örökség vállalására szólítja fel az országot. 

Szilveszter éjszakáján több németországi városban rendbontók támadtak rendőrökre, mentősökre és tűzoltókra. A Berlinben őrizetbe vettek között nagyon magas a bevándorlók aránya, máshol a szélsőjobb randalírozott. A német kommentariátus még abban sem ért egyet, hogyan kellene beszélni a rendbontókról és a problémáról.

A Metazin régi ismerőse szerint veszélyeztetik, mert megesik, hogy progresszív nézeteket valló bírák, illetve esküdtek felmentő ítéletet hoznak azon az alapon, hogy a tettes nekik rokonszenves elveket szolgált, amikor a bűncselekményt elkövette.

A német nemzetközi jogász úgy véli, hogy Ukrajnának erkölcsi kötelessége lenne béketárgyalásokat folytatni az orosz agresszorral a még nagyobb pusztítás elkerülése érdekében. Bírálói Moszkva propagandistájának nevezik és a nemzetközi jog aláásásával vádolják.

Szélsőséges rasszisták előszeretettel használják az egyre fejlettebb és elterjedtebb genetikai kutatásokat faji előítéleteik igazolására. Többnyire félreértik, félremagyarázzák és kiforgatják a kutatások eredményeit, de azért a tudósoknak is van felelősségük az ügyben. Nemcsak politikai és erkölcsi tekintetben aggályos, de tudományos szempontból is kétes értékű a rasszkategóriák használata.

A baloldali publicistának elege van a kultúrharcból. Úgy látja, hogy a woke baloldal és a vele szemben álló szintén kultúrharcos jobboldal ugyanazokat a módszereket alkalmazza: a másik oldal elszigetelt ostobaságaiból átfogó világmagyarázatot kreál és morális pánikot kelt, amiben nagy segítségére vannak a közösségi oldalak és általában az internet.

A vallás elvben segíthetne a politikai megosztottság csökkentésében. Amerikában sokáig volt is ilyen szerepe, ma azonban az egyházak mélyítik a politikai szekértáborok közötti árkot azzal, hogy aktívan részt vesznek a politikában. Persze nem is nagyon tehetnek mást, hiszen a kultúra és benne a vallás is egyre inkább politikai jelleget ölt.

A törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elvben átlátható szabályok szerint működik. Még a negyedik hatalmi ágat, a médiát is lehet szabályozni. Az ötödikről, a világháló társasági oldalairól viszont kiderült, hogy titkos szabályok szerint, politikai elfogultság alapján szabályozzák, ki és mi jut nyilvánossághoz.

Amerikában egyre kevesebb a hívő, ám a karácsony népszerűsége töretlen. A liberális publicista ebben a vallásos konzervatívok vereségének jelét látja. A konzervatív zsidó szerző viszont azt a következtetést vonja le a statisztikákból, hogy a karácsony nemzeti ünneppé vált, és a karácsonyt támadó liberálisok Amerika egységét akarják aláásni. A középutas katolikus filozófus tűzszünetet hirdetne.

Az elmúlt tíz évben a tanári fizetések az Egyesült Államokban is egyre inkább elmaradtak más diplomás fizetésektől. Az oktatás színvonala ezzel arányosan csökkent. Több tízezer pedagógus hiányzik az iskolákból. Kétséges azonban, hogy az akár jelentős béremelés javíthat-e az oktatás minőségén.

Az amerikai jobboldali elemző a választás tisztasága és a demokrácia nevében korlátozná a levélszavazást. A baloldal viszont éppen ezt tartaná demokráciaellenesnek.

A háború kitörése óta milliónyi orosz állampolgár menekült külföldre, köztük sok tízezer informatikus. A moszkvai informatikai szakember riadót fúj, és visszaterelésükre tesz javaslatot.

A német parlament határozatban népirtásnak ismerte el a Sztálin által kilencven éve mesterségesen keltett ukrajnai éhínséget. Német történészek és a kommentariátus most azon vitatkozik, hogy helyes-e, ha a parlament aktuálpolitikai okokból a történészek által is vitatott kérdésekben akar igazságot tenni.

Az elmúlt évtizedekben a jogokat kitágító liberálisok hivatkoztak előszeretettel erkölcsi érvekre, a konzervatívok viszont az alkotmány eredeti jelentésének nevében ellenezték a jogkiterjesztést. Az új hullámos konzervatív jogfilozófus szerint ideje, hogy a konzervatívok kihasználják megerősödésüket, és most ők szerezzenek érvényt erkölcsi nézeteiknek.

A belga klinikai pszichológus a puha totalitarizmust elemezve arra a következtetésre jut, hogy a tudomány által felszentelt nézetek a modern társadalmakban az elnyomás eszközévé válnak. A szerző foucauld-iánus érvelése nagy sikert arat a radikális jobboldalon.

Az Olasz Demokrata Párt a gyenge választási eredmény után ellenzékbe szorult, és a jövő év elején új vezetőt választ magának. Rokonszenvező és semleges bírálói szerint csak éppen az nem világos, miféle megújulás remélhető az új vezetőtől. A két esélyes jelölt egyike sem ad sok támpontot a találgatáshoz.

A kínai egypártrendszernek már sokszor keltették halálhírét. A zéró Covid-politika ellen kitört tüntetések kapcsán is előkerültek hasonló jóslatok. Két Kína-szakértő semmi esélyt sem ad annak, hogy a kínai kommunista rezsim belebukna a járványügyi vasszigorba: könnyen elnyomja az elégedetlenkedést, és forradalomra amúgy sincsen igény.

Franciaországban a képviselőház nagy többséggel amellett foglalt állást, hogy az alkotmány mondja ki a nőknek a mesterséges terhességmegszakításhoz fűződő jogát. Kérdés, átmegy-e a javaslat a konzervatívabb összetételű szenátuson. Ha igen, népszavazást kell kiírni róla.

Bár a hívők és az aktív vallásgyakorlók aránya egyaránt csökken a fejlett országokban, a politikában egyre népszerűbbek a bibliai apokalipszis narratíváját másoló szekuláris világvége-elképzelések. Jobb- és baloldal egyaránt a félelemre apellál. A kultúra is meglovagolja a pánikhullámot. A következmények: radikalizáció, mélyülő megosztottság és a pragmatikus megoldások háttérbe szorulása.

A baloldali kormány igen szűk parlamenti többséggel törvényt fogadott el a „demokratikus emlékezetről”, és ezzel ismét kinyitotta a történelmi igazságtétel ügyében zajló vitát. A törvény egyeseknek kevés, másoknak sok.