Az orosz demokráciakutató szerint semmi. Tévedés azt képzelni, hogy a demokráciához vezető egyenes úton Oroszország visszacsúszott a szovjet rendszer felé. Egyszerűen másfelé vezetett az útja. Induláskor nem volt világos úticél, nem csoda hát, hogy sokan csalódtak.

Az általánosító beszédmóddal szemben általában kritikus baloldal az izraeli-palesztin konfliktust előszeretettel nevezi a muszlim világ elleni háborúnak. Az ikonoklaszta publicista szerint a woke baloldal a kollektív áldozatiság mítoszába csomagolja Izrael-ellenes és Nyugat-ellenes ideológiáját, és egyúttal akadályozza a muszlim bevándorlók integrációját.

Sokan tartanak tőle, hogy az Egyesült Államokban ismét divatossá váló könyvbetiltás miatt a fiatalok nem férnek hozzá a kultúra alapműveihez. A főiskolai bölcsészprofesszor szerint súlyosabb a baj. Nem a cenzúra a fiatalok pallérozódásának legfőbb akadálya, hanem az alapvető szövegértési képességek hiánya.

Az európai gazdatüntetések meghátrálásra kényszerítették az Európai Uniót, ám a francia termelők a saját kormányuktól is jelentős engedményeket csikartak ki, amikor traktorokkal ostromzár alá vették Párizst. A kormány nem tartaná ajánlatosnak, hogy konfliktusba keveredjen az gazdákkal.

Amerikában egyre divatosabb a többes szerelmi kapcsolat és a nyitott házasság, különösen a jómódú felső-középosztály körében. A baloldali és a konzervatív publicista egyaránt attól tart, hogy a szabados életvitel alássa a család intézményét, és így a szegénység és az egyenlőtlenség növekedéséhez vezet.

A fejlett társadalmak elöregszenek, így az idősek szavazatai egyre többet nyomnak a latban. Az amerikai jogtudós szerint a demokrácia védelmében és a nemzedékek közötti viszály elkerülése érdekében korlátozni kellene az idősek hatalmát. Például a választhatóság korhatárának maximalizálásával.

Úgy látszik, nem lehet elég messzire utazni az északi féltekétől ahhoz, hogy ne a kultúrharc kellős közepében találja magát a menekülő. Ausztráliában most éppen akörül csapnak össze az indulatok, hogy nem sérti-e az őslakosokat Ausztrália Napjának megünneplése.

A gender-ideológia legfontosabb célja a nemi identitás függetlenítése a biológiai nemtől. Ez részben sikerült is, ám a felszabadításnak nagy ára van, mivel a nemiség új normái nem kevésbé elnyomóak, mint a korábbiak.

A lengyel származású amerikai történész fájdalommal konstatálja, hogy a hagyományos Kelet-Európa eltűnőben van. Pedig a Nyugatnak is lenne mit tanulnia a térségtől, pontosabban Kelet-Európa történetéből. Egyebek között a kulturális sokszínűség iránti toleranciát és a szabadságszeretetet.

Régen, az erősebbnek volt igaza a nemzetközi politikában. Egyebek között ezért volt elfogadott a területszerzés. Ma az ilyesmit illegitimnek tekintjük. Az amerikai szerző ezt nem is vitatja, ám mégis fontosabbnak tartaná a békét, még akkor is, ha ezért le kell mondani az elvesztett területekről.

Németország a második világháború után lemondott a közös nemzeti identitás eszméjéről. Pedig enélkül nincs demokrácia és nem tartható fenn a német történelmi felelősség eszméje sem – figyelmeztet a tekintélyes kultúrtörténész. Nem az ósdi etnonacionalista mítoszok felélesztését szorgalmazza, hanem a bevándorlók hátterét is figyelembe vevő demokratikus nemzeti emlékezetkultúrát.

A fejlett országokon egyre inkább eluralkodik a kílamafélelem. A világ végével kapcsolatos aggodalmakat a tudósok szentesítik, a politikusok pedig meglovagolják. Abban azért még reménykedhetünk, hogy a mostani apokaliptikus jóslatok sem bizonyulnak helytállóbbnak, mint a korábbi eszkatalógiák.

Mára az ideológiai harcokkal szemben hagyományosan rezisztens Kanada is a kultúrharc terepévé vált, és egyúttal az a társadalmi szerződés is érvényét vesztette, amelynek értelmében aki tiszteségesen dolgozik, az tisztes, nyugodt életre számíthat.

Az európai választások korábban – legalábbis elvben – az EU integrációjának jövőjéről szóltak. Egy friss kutatás szerint azonban az idei EP-választást a versengő traumák és morális pánikok dönthetik el. Nem a hagyományos bal-jobb versengés, és még csak nem is az EU-szkepticizmus illetve az EU-pártiság erőviszonyai, hanem a klímaváltozás és a migráció ügye határozhatja meg a kampányt.  

Az ismert baloldali populizmuskutató szerint nem igaz, hogy a közösségi média és az internet eleve a populistáknak kedvez. Úgy véli, hogy megfelelő szabályozás és intézmények segítségével csökkenthető lenne a populisták befolyása. 

Amióta van tömegpropaganda, előfordult, hogy egész társadalmakat öntött el a gyűlölet. Manapság azonban, az internetes közösségi oldalak korában nem kell különleges történelmi helyzet ahhoz, hogy az egyszerű embernek is mindennapos élménye legyen a gyűlölet.

Egyes izraeli kormánypolitikusok abban látják Izrael biztonságának és a békének a zálogát, ha a gázai palesztinok máshová költöznének. A brit elemző ezt etnikai tisztogatásnak minősíti és mint ilyet erkölcsi és gyakorlati szempontból egyaránt elítélendőnek tartja. Még akkor is, ha a huszadik századi kitelepítések és népességcserék hozzájárulhattak a tartós békéhez.

Az amerikai konzervatívok aggasztónak tartják a kínai befolyásszerzést a felsőoktatásban. A nemzetbiztonságra hivatkozva olyan törvényi szigorítást javasolnak, amelyek követhetőbbé tennék a külföldről érkező támogatásokat. A baloldal attól tart, hogy a szigor hatására nőni fog az idegenellenesség.

Az amerikai baloldali politikus és értelmiségiek egyik csoportja liberálisnak, a másik progresszívnek nevezi magát. A liberálisok védelmében emel szót az egyik történész professzor a másik elmarasztaló véleményével szemben.

A holland szociológus új könyvében megpróbál leszámolni a migrációval kapcsolatos mítoszokkal. Egyebek között arra világít rá, hogy a bevándorlásellenes közhangulat ellenére az elöregedő fejlett nyugati országok rá vannak szorulva a vendégmunkásokra és a bevándorlókra, mivel az alacsonyan fizetett kétkezi munkát az őslakosok nem végzik el.