Az alkoholfogyasztás kialakulását evolúciós okokkal szokás magyarázni. Ám ezen elméletek a modernkori italozást már nem tudják megindokolni. Egy frissen megjelent könyv szerint a mérsékelt alkoholfogyasztás társadalmi szempontból hasznos – segít a bizalom kiépülésében.

Általánosan elterjedt nézet, hogy a kultúrharc a kortárs társadalom megosztottságának az eredménye. A német szociológus szerint a két dolog valóban összefügg, csakhogy a kultúrharc a tyúk és a megosztottság a tojás.

Biden elnök és számos elemző a demokrácia és a diktatúra harcának tekinti az Ukrajna elleni orosz agressziót. A veterán realista külpolitikai elemző ezt téves és káros megközelítésnek tartja. Szerinte a területi szuverenitás elvét kell megvédeni, méghozzá szövetségben a puha autokráciákkal.

Az internetes gyűlöletbeszéddel szembeni fellépést szorgalmazók szerint a szélsőséges online fórumok nemcsak a radikális nézeteket erősítik, hanem az erőszakos cselekedetekre is hajlamosabbá tesznek. Erre azonban kevés a bizonyíték. Sőt, egyes kutatások szerint a cenzúra hajtja a vizet a radikálisok malmára.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió megadta a kegyelemdöfést a civilizációk harcáról szóló huntingtoni tézisnek. Legalább is, ami a Nyugatot illeti. Putyin viszont a nyugati civilizációval való szembenállásra építi ideológiáját. Lehet, hogy ettől Nyugaton az elmúlt évek meddő identitáspolitikai vitái jelentőségüket vesztik, és helyettük végre ismét a fontos politikai értékek kerülnek a középpontba.

Az orosz történész szerint az egyszemélyi vezetők valójában mindig egyedül vannak, de erre akkor szoktak rájönni, amikor nagyot hibáznak, s emiatt kezd megfagyni körülöttük a levegő. Ilyen hibának tekinti elemzésében az ukrajnai háborút, amely miatt Putyin elnök joggal tart attól, hogy befolyásos emberek el akarják távolítani a hatalomból.

Franciaországban alighanem minden eddiginél kevesebben vesznek majd részt az áprilisi elnökválasztáson. Sok más országban szép eredmény lenne a 70 százalékos választási részvétel, Franciaországban viszont egy válság jelét látják benne az elemzők.

A klasszikus modernizációs elméletek szerint a gazdasági és a társadalmi fejlődés a vallás visszaszorulásával jár. Oroszország az ékes cáfolat. A reneszánszát élő ortodox vallás nemcsak a nemzeti identitást erősíti, hanem ideológiai munícióval látja el Putyin Nyugat-ellenes harcát, így az ukrajnai offenzívát is.

Nyugaton diktatórikus intézkedésnek tekintik, ha Oroszországban betiltják a külföldi médiát, a közösségi oldalakat és a független sajtót. Csakhogy közben a szabad világ is hasonló korlátozásokat vezet be. A baloldali liberális publicista szerint a kettős mérce súlyos károkat okoz a szólásszabadságnak és a demokráciának.

Az amerikai russzista elképedve figyeli, hogy nyugati kulturális intézmények az ukrajnai háborúra reagálva orosz műveket és művészeket vesznek le a műsorról. A jelenséget összefüggésbe hozza az utóbbi években kibontakozó baloldali eltörléskultúrával, és általában azzal a szokással, hogy az ellenvéleményt ki szabad átkozni.

Az elemzők többsége nem látta előre az ukrán háborút, aminek három héttel az orosz offenzíva megindulása után nemcsak a kimenetele kérdéses, hanem a célja is. Mindez nem tántorítja el a merészebbekket attól, hogy máris új világrendről beszéljenek.

Orosz szakértők aligha tartják lehetségesnek, hogy az ukrán állam visszanyerje eddig elvesztett területeit, sőt, újabb területek elvesztését valószínűsítik, és van, aki egyenesen arra számít, hogy végül meg is szűnik az egységes ukrán állam. Ezek a latolgatások persze mind abból indulnak ki, hogy az orosz fegyveres erők legyőzik Ukrajnát.

A Nyugat egyre szigorúbb szankciókkal és fegyverszállításokkal támogatja Ukrajnát a védekezésben az orosz agresszorral szemben. A nagy kérdés az, hogy meddig mehet el ebben a semlegességet megőrizve, és mikor csúszik bele a háborúba. A vörös vonal pontos helye csak úgy állapítható meg, hogy átlépjük. Az amerikai publicista szerint már közel vagyunk hozzá.

A Nyugat szinte egy emberként Ukrajna mellett áll, és fegyverszállításokkal, valamint még önmagának is igen kellemetlen szankciókkal válaszol az orosz agresszióra. Mindez érthető erkölcsi elégtétellel tölti el. Csakhogy sokan előre megjósolták, hogy keleti politikája pontosan efféle súlyos következményekkel jár majd.

Elejét lehet-e venni a fegyveres összecsapásoknak és katonai agresszióknak gazdasági szankciókkal? Az elemzői vélemények korántsem esnek egybe. A kérdés szakértőjének számító történész szerint a szankciók hatásosak lehetnek, csakhogy éppen ellentétes értelemben, mint támogatóik remélik – még durvább háborúhoz vezethetnek.

Újra divat a kremlinológia. Egyre több elemző vélekedik úgy, hogy Putyin elnök egyszemélyes uralma ingataggá vált. Szerintük a drákói szigor az ellenzékkel és a tüntetőkkel szemben a gyengeség jele, és a szankciók, illetve az ukrajnai kudarcok akár Putyin bukásához is vezethetnek.

Bár másfél hete az elemzők zöme még a háborút is szinte kizártnak tartotta, és egyelőre igencsak merész megjósolni az orosz invázió kimenetelét, a bátrabb szakértők már elkezdték számba venni a lehetséges forgatókönyveket. A lehetőségek többsége elég sötét jövőt vetít előre, a kevésbé rossz eshetőségek esélye pedig elenyésző.

A putyini vezetés nem pusztán nyers hatalmi érdekből került szembe a nyugati világgal. A kilencvenes években a demokratikus modell kipróbálását széthullás kísérte, ezért az ezredfordulón hivatalba lépő Putyin százéves vagy még régebbi eszmékben keresi az útmutatást.

Sok elemző és véleményvezér még napokkal, sőt órákkal Ukrajna megtámadása előtt is kizártnak tartotta, hogy Oroszország offenzívát indít. Volt, aki háborús uszítással vádolta a kormányokat, amelyek hírszerzési információk alapán előre jelezték a támadást. A konzervatív publicista szerint ideológiai elfogultság volt a háttérben.

Az ukrajnai válsággal kapcsolatban egymásnak szögesen ellentmondó magyarázatok születnek, ennek megfelelően a megoldási javaslatok is ellentmondásosak, vagy egyenesen hiányoznak.